A Média1.hu-t Szalay Dániel működteti Gárdonyban, és a médiapiac fejleményeit gyűjti össze. Tegnap este 19.01-kor például közölte, hogy „a cenzúravád visszahullott Baranyi Krisztináról, Ferencváros új polgármesteréről”. Az újdonsült kerületvezető ugyanis kifejtette: nem az ő munkatársa kérte, hogy az önkormányzati lapba szánt cikkeket a megjelenés előtt küldjék a polgarmester@ferencvaros.hu címre, hanem a volt polgármester irodavezetője. Nem akarta tehát cenzúrázni az újságot, „bár ilyen főszerkesztő mellett indokolt is lett volna”.

Hitelesnek hatott ugyan a Mandiner.hu-ban közölt munkatársi kérés, mégis ezt írtam a tegnapi bejegyzésben: „Egyelőre mégsem ítélkeznék a ferencvárosi ügyben.” Most azon tűnődöm, vajon több mint két héttel a helyhatósági választás után a volt polgármester irodavezetője van-e még abban a helyzetben, hogy kéziratokat kérjen az önkormányzati lap szerkesztőségétől. Ha igen, akkor a volt polgármester bizalmi embereként hogyan maradhatott a hivatalában? Ha nem, milyen szándékkal küldte ama bizonyos e-mailt? A tanulság miatt érdemes a történések időrendjét is felvázolni.

A Mandiner november 1-én, 17.31-kor közölte az e-mail szövegét. Én tegnap, november 2-án 10.47-kor tettem föl a Blog.hu-ra Az új polgármesterek mihez kezdenek az önkormányzati sajtóval? című bejegyzést, amelyben a ferencvárosi üggyel is foglalkoztam. Mielőtt megírtam volna, megnéztem persze Baranyi Krisztina Facebook-oldalát, de nem találtam rajta cáfolatot. Ezért írtam a bejegyzésbe: „Eddig legalábbis nem cáfolta a Mandiner értesülését.” Csupán tegnap este 18 óra körül fejtette ki álláspontját az üzenőfalán, vagyis a Mandiner-közlés után több mint 24 órával.

Az új polgármester azonnal tudta, hogy nem ő kérte a következő lapszámba szánt cikkek kéziratát. Abban már bizonytalan lehetett, hogy aki megfogalmazta azt a fránya e-mailt, az ő munkatársa-e, vagy a régi polgármester bizalmi embere. Ezt megtudhatta egy-két telefonnal. Esetleg kiment a temetőbe is, hogy a szerettei sírján virágcsokrot helyezzen el, és még mindig lett volna néhány órája, hogy tegnap 10.47 előtt írjon cáfolatot az üzenőfalára. Vajon ezt miért mulasztotta el?

Örvendetes, hogy ellenzéki politikusként nem élt az előzetes ellenőrzés számomra elfogadhatatlan módszerével. De annyit most megtanulhatott, hogy sajtóügyekben nem szabad késlekedni. Különösen akkor nem, ha a szavahihetőségéről van szó.