Timothy Garton Ash brit történész többször is kifejtette az álláspontját Orbán Viktor hatalomgyakorlásáról. Legutóbb a The Guardian hasábjain bírálta az „illiberális demokrácia” magyar változatát. Van egy nemzetközi kommunikációra szakosodott államtitkárunk, Kovács Zoltán, aki ilyenkor olvasólevélben teszi helyre a dolgokat. Szösszenete tegnap jelent meg a patinás brit napilap online kiadásában.

Az egyik mondata így látott napvilágot: „Stridently critical news portals in Hungary attact a larger daily readership.” A hvg.hu fordításában: „A harsányan kritikus hírportálok Magyarországon több olvasót vonzanak.” Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy az eredeti szövegben napi olvasóközönségről van szó. Árnyalatnyi a különbség, látszólag nem is lényeges, de mindjárt érthető lesz, hogy miért hangsúlyozom. Az olvasólevél mindössze 21 sornyi. A szerző eleget tesz a rövidség kívánalmának, egyúttal azonban föl is menti magát az alaposabb érvelés alól. A hazai médiából kiválasztja azt a szeletet, amely hatékonyságban fölveszi a versenyt a kormánypártival, a többi összefüggést azonban homályban hagyja.

Forrása a Médianéző Központ egyik elemzése 2018 végéről, amidőn a kormány szolgálatában álló szellemi műhely meghatározta a KESMA (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) helyzetét. Eszerint az alapítvány létrejötte „ugyan első ránézésre jelentős médiapiaci átalakulást feltételez, ám a közéleti hírek eljuttatása szempontjából az erőviszonyokat nem változtatja meg”. A Médianéző részletezte az arányokat is. A tévéknél a kormányt kritikával illető híradóknak 55 százalékuk van, a kormánybarátoknak 45. A rádióknál az ellenzéki médiumok már kisebbségbe szorultak a maguk 47 százalékával. A nyomtatott sajtónál pedig nyomasztó a kormánypárti beállítottságú lapok 71 százaléknyi aránya.

A hírportáloknál viszont a kormánykritikus szerkesztőségek 74 százaléka áll szemben a kormánybarátok 26 százalékával. Az elemzés szerint a kormánykritikus hírportálok napi 3762132 olvasója szembesíthető a kormánybarát hírportálok 1323337 olvasójával. Ezúttal nem firtatom, vajon mennyire hiteles az adatsor. Csupán egyetlen összefüggést ajánlok az érdeklődők figyelmébe. Mi van, ha a kormányzat a médiának (a nyilvánosság eszközrendszerének) másik három válfaját épp azért összpontosította a KESMÁ-ban, mert a befolyási övezetébe vont tévék, rádiók és újságok elérik azokat a választópolgárokat is, akiket a digitális sajtó nem ér el?