A címben olvasható jelző nem tetszik. Bangóné Borbély Ildikó azonban ragaszkodik a tökösséghez. Már hét éve is kacérkodott vele, mondván: „Tökösebbek vagyunk, mint sok-sok férfi ebben a pártban.” (YouTube.com, 2012. május 3.) Ezt még lehetne úgy értelmezni, hogy voltaképpen nem is önmagára értette, hanem az MSZP-ben politizáló hölgyekre. De tavaly már így sajátította ki a szokatlan jelzőt: „Bátornak tartom magam, sok esetben tökösnek is.” (ATV, 2018. május 8.)
Aztán a múlt csütörtökön mondott még valamit egy tévéműsorban, amiből a Fidesz azt hallotta ki, amit ki akart hallani. Azóta Bangóné „patkányozik”, a pártja pedig „dehumanizálja” a kormánypártok híveit. Márpedig a kampányban nincs irgalom. Bangóné szerencsétlen, ügyetlen elszólását felnagyították, túldramatizálták a másik oldalon. Tökkelütöttek lettek volna a kormányzati kommunikáció irányítói, ha nem használják ki a kínálkozó lehetőséget. A hecckampánnyal nem is foglalkoznék. Sokkal inkább érdekel az, amit ma hajnalban Kácsor Zsolt fogalmazott meg a Facebookon.
A neves közíró ezt fejtegette: „Most meghurcolják őt balról, holott balról szerintem sokan ugyanazt gondolják, amit ő most kimondott.” Kácsor kolléga évekig a Népszabadság debreceni tudósítója volt, Bangónét még nádudvari, kabai, püspökladányi előéletéből ismeri. Méltányos megnyilvánulásán érdemes eltűnődni, mégis az a benyomásom, hogy nem kell mindent kimondani, különösen kampány idején nem. Bangóné nem a legélesebb kés az MSZP fiókjában. Őszinteségéért, félreérthető és félre is értett mondatáért nem őt hibáztatom. Ő csak azt adta, amire képes élő adásban, kiélezett helyzetben.
Felelősebbek azok a szocialista politikusok, akik nem vették észre (vagy nem akarták észrevenni), hogy időzített bomba, s ha nem állítják le, a választási kampányban fel is robban. Sorolom az elszólásait. Egy MSZP-vel akkor még szövetséges ellenzéki párt elnökéről ezt találta mondani: „Ki az a Juhász Péter?” (ATV, 2018. január 26.) Aztán elhangzott tavaly decemberben, az MTVA épületében egy okostelefonnal fölvett mondata: „Kurva erős kép lenne, hogy lefekszünk a lépcső elé, és tarkóra rakjuk a kezünket.” Majd idén februárban az ly-nos akciója is bejárta a nyilvánosság fórumait, amikor Kunhalmi Ágnessel együtt ezt írta föl egy papírlapra: „Képviselőkbe folytani a szót illendő?”
E három elszólás már előrevetítette, hogy ha nem fogják vissza, ha nem dugják el az újságírók elől, akkor bizony nem vele lesz baj, hanem belőle.
