Médianapló

Médianapló - Miért húznak lyukas teniszlabdát az állami kocsi ütközőjére?

2019. április 25. 10:39 - Zöldi László

Japán zsebrádióm a Kossuth hullámhosszára van beállítva. Este tizenegykor meghallgatom a sporthíreket, utána következik az Ütköző című műsor. A nevéről ugrik be egy másik Ütköző, még a múlt század nyolcvanas éveiből. Szintén késő este sugározták, és késhegyig menő vitákat tartalmazott. Az akkori Magyar Rádió kétarcúságát jellemezte, hogy efféle vitaműsorokat nem engedett meg magának a leghallgatottabb idősávokban, este tíz után azonban utat engedett az egyre nyilvánvalóbb nézetkülönbségeknek.

A mostani Magyar Rádió Ütköző című műsora ennél mintha demokratikusabb volna. Eredetileg ugyanis 12.30 és 13.00 között sugározzák, a leghallgatottabb idősávban. Éjfél előtt elég sokszor hallottam az ismétlést, hogy eltűnődjek rajta. Akik kitalálták, azt írják róla, hogy kiválasztják „a nagy nézetkülönbséget előidéző” híreket. Ebből annyi igaz, hogy a kiválasztott hírek csakugyan nagy nézetkülönbségeket idéznek elő a hazai nyilvánosságban, csakhogy akik nem a fennálló rendnek megfelelő nézeteket vallják, kimaradnak az összefüggések értelmezéséből. Csupán az általam hallott eddigi utolsó Ütközőre utalva, a hangsúlyozottan kormánypárti műsorvezető az Alapjogokért Központ és a Nézőpont Intézet egy-egy munkatársával beszélgetett.

Márpedig az Alapjogokért Központ olyan civil szervezet, amely az állami költségvetés néhány százmillió forintjából „a nemzeti identitás és szuverenitás, valamint a keresztény társadalmi hagyományok megőrzését tekinti elsőrendű feladatának”. A Nézőpont Intézet a kormány néhány tízmilliárd forinttal kistafírozott háttérszervezete, ezért aztán a három ember félórás beszélgetése mindennek mondható, csak vitaműsornak nem. Egymás szájából ragadták ki a szót, hogy alátámasszák, bálványozzák, dicsőítsék, erősítsék, istenítsék, magasztalják, méltassák, tömjénezzék a végrehajtó hatalom épp időszerű álláspontját.

Sem a régi, sem a mai Magyar Rádió nem tekinthető persze az ellenzékiség melegágyának. Mégis az a benyomásom, hogy az azonos nevű, de két különböző intézmény másként élte-éli meg az alapszót. A hajdani szerkesztők értelmezésében az ütközni azt jelentette, hogy megküzdeni, összecsapni, nekimenni, a mostaniak viszont az ütközőt lökhárítónak, lökéscsillapítónak, lökéskiegyenlítőnek használják. Abban különböznek egymástól, hogy a puhuló diktatúra rádiója késő estére száműzte a vérbeli vitaműsort, ám a keményedő demokráciáé délben és este is paródiát csinál belőle.

13 komment