Megnéztem Ujhelyi István negyvenperces hirdetését a fészbukon. A szocialista politikus elunta, hogy valaki drónt küldött a szőregi háza fölé, és a felvételek nyomán azzal vádolták a kormánypárti sajtóban, hogy igénybe vette egy csődbe jutott építőipari cég „30-40 millió forintnyi” segítségét. Meghívta hát a nyilvánosság képviselőit. Azokat is, akiknek szerkesztősége a rossz hírét költötte. A hirdetés 198018. nézője voltam, ami azt sejteti, hogy sokak érdeklődését tartott számot. Kár, hogy felemásra sikerült.

Kiderült, hogy a kacsalábon forgó palota házgyári elemekből készült, és évekkel korábban újították föl, mint ahogy a kormánypárti sajtó állította. Az is, hogy a számlával igazolt költségek a tizedét sem tették ki a feltételezettnek. Az épület 160 négyzetméternyi, ami aligha luxus egy hattagú családnak, az a fránya pezsgőfürdő pedig egy használaton kívüli, ránézésre kopott, műanyag medence. A „birtok” inkább egy Brüsszelben és Budapesten időző politikus elhanyagolt tulajdonának látszott. Miért néztem mégis feszengve az együttérzésre okot adó kommunikációs műveletet?

Azért, mert a kapu előtt a házigazda letegezte a nyilvánosság képviselőit, a kapun belül, a kamerák kedvéért pedig önözésre váltott. Azért, mert perrel fenyegette a meghívott újságírókat, következésképpen nem várhat tőlük tárgyilagosságot, pláne jóindulatú értelmezést. Nem lepődnék meg, ha a karaktergyilkossági akció folytatásában a házigazda vissza-visszatérő iróniájából (íme, „luxus a köbön”) hangharapások lesznek. A kormánypárti sajtó kedvenc módszere, hogy összefüggéseiből kiragadott mondatok hangzanak el a kipécézett politikus szájából. A túlzásig fokozott irónia eme hamisításra tökéletesen alkalmas.

A házigazda üzent tehát Orbán Viktor „mind az ötszáz médiájának”. Ha civil, esetleg álneves kommentelő használja pontatlanul a nyilvánosság eszközrendszerére utaló kifejezést, akkor csak legyintek. Ujhelyi István azonban az MSZP-elnökség egyik tagjaként évekig a párt médiapolitikájáért felelt, és elvárható tőle, hogy tudja: a média a sajtó, a rádió, a televízió és az internet összefoglaló neve. Vagyis Orbán Viktornak csak ötszáz médiuma lehet. Pontosabban szólva 476, amennyinek gondozásával a miniszterelnök nemrégiben bízta meg a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványt.

Ezért aztán úgy foglalható össze Ujhelyi István erkölcsileg bizonyára indokolt házbemutatója, hogy átgondolatlan kommunikációval, ügyetlen kapcsolatteremtéssel párosult.