Médianapló

Médianapló - Mi várható el a kommentelőktől?

2018. szeptember 12. 10:08 - Zöldi László

A szokásos akadékoskodás, fontoskodás, hepciáskodás, kekeckedés, kötözködés, szószaporítás. Nem ezt kellett volna megírni, hanem azt, hogy… (És kifejti a hozzászóló.) Ezt kellett volna megírni, de nem így, hanem úgy… (És ő is kifejti.) Ama újságírók közé tartozom, akiknek több témájuk van, mint amennyit képesek megírni. Leginkább ezért lettek szerkesztők. Megköszönöm hát a javaslatokat, de maradnék a magam témájánál és fogalmazásmódjánál. E rovatban immár tizenhat és háromnegyed éve.

A tegnapi bejegyzés nyomán kiderült, hogy nem értek a sajtóhoz, értek ugyan, de csúsztatok, továbbá „ex katedra” osztom ki a kommentelőket, felsőoktatásban dolgozó médiatanárként ugyanis felülről nézem őket, mert nem akarok vitatkozni velük. Ebből annyi kétségkívül igaz, hogy három évtizedig álltam a katedrán, és bocsássanak meg a hozzászólók, ha nem vitatkozom olyasmivel, aminek az ellenkezője kristályosodott ki a szakirodalomban. Arra viszont vevő vagyok, amit újságírói pályafutásom első évtizedében tanultam nálam felkészültebbektől.

Sok interjút készítettem társadalomtudósokkal, elsősorban történészekkel, akik tekintélyt szereztek maguknak a szakmájukban. Felnéztem rájuk, és tisztelettel faggattam őket. Egy idő után azt vettem észre, hogy szívesen beszélgetnek velem, és nem értettem, hogy miért. Egymástól függetlenül ugyanazt válaszolták: unják már a szakmában honos evidenciákat, és elgondolkoztatja őket, ha egy kívülálló olyasmit firtat, amelyet nem lehet beidegzett gondolatmenettel elintézni. Ezt egy életre megjegyeztem.

Amióta tanítok, vizsgáztatóként nem azt méltányolom, hogy előadásaimat, jegyzeteimet mennyire pontosan adják vissza a kommunikáció szakos főiskolások és egyetemisták. A saját álláspontomat elég jól ismerem, ezért inkább az érdekel, hogy felkészülés közben mire jutottak, milyen következtetéseket vontak le. A digitális sajtóban is publikáló újságíróként-médiatörténészként ugyanezt várom a kommentelőktől. Hátrányukra válik persze, hogy nem készülhettek föl a médiapolitikai jegyzetemből, az Általános médiaismeret című tankönyvből, a sajtótörténeti tanulmányaimból; mindabból tehát, amelyet életműnek lehet nevezni.

A tegnapi bejegyzés utáni vitában csupán egyetlen hozzászólást olvastam, amely elgondolkoztatott. Nick papagiorgo-nak köszönöm, hogy a papír alapú sajtó túlélési esélyeit merőben másként értelmezte. A többi kommentelőtől pedig elnézést kérek, de időhiány miatt nem vállalkozhatom ismeretterjesztésre.        

24 komment
süti beállítások módosítása