A múlt század hetvenes éveiben meghatározó sajtóélményem volt a Neue Zürcher Zeitung. Ha meguntam az MTA XIX. századi, kézírásos jegyzőkönyveit, az akadémiai kézirattárból átsétáltam az épület Duna-felőli részébe, és a könyvtári olvasóteremben átfutottam az NZZ-t. Két névnél cövekeltem le. Eva Haldimann fontosakat írt a magyar irodalomról, Andreas Oplatka pedig a kelet-európai változásokat elemezte, nem is nagyon titkolva, hogy magyar nézőpontból.

Két Svájcba szakadt honfitársunk közül most Oplatka András értelmezte az itthoni sajtóban kirobbant kultúrharcot. Tegnap, a hvg.hu digitális felületén fejtette ki, hogy mi a baj Prőhle Gergellyel, a Petőfi Irodalmi Múzeum gyakran támadott főigazgatójával. Szerinte a diplomata előéletű intézményvezetőt azért nem kedveli a kormánypárti sajtó, mert „osztatlan egésznek tartja a magyar kultúrát”. Nem vonom kétségbe a feltételezést, van azonban egy kijelentés, amely magától a múzeumigazgatótól származik, és érdekes színben tünteti föl az állami megpróbáltatásait.

Nem jegyeztem föl szó szerint az Echo TV-ben elmondott szavait, de talán nem torzítom el, ha úgy foglalom össze, hogy nem volt kedve ismételgetni a kormányzat túlságosan leegyszerűsített üzeneteit. Nem volt kedve tehát lebutított üzeneteket tolmácsolni. Ezért az első vonalból szélvédettebb helyre húzódott vissza, az irodalom múzeumába. Nem tudta, vagy tudta, de nem akarta elhinni, hogy a rendszerből nem lehet félrehúzódni. A Nemzeti Együttműködés Rendszere a hatalomgyakorlás kilencedik évében az őt képviselő közéleti személyiségektől teljes, maradéktalan, százszázalékos azonosulást kíván. Ha ezt nem kapja meg, akkor nem ismer kegyelmet.

Csak kivonulni lehet belőle, alámerülni, ennek minden egzisztenciális hátrányával és erkölcsi előnyével. Félrevonulni, alacsonyabb közfunkcióban, politikától távolabbi intézmény élén kibekkelni nem lehet. Vajon a kultúrdiplomata tiszteletre méltó finnyásságának van-e köze a konzervatív, polgári közeghez, amelyből vétetett? Ama evangélikus egyház világi vezetője ugyanis, amely a történelmi egyházak közül szinte az egyedüliként illeti kritikával, szolid bírálattal a demokráciából kifaroló rendszert.

Orbán Viktor tusnádfürdői beszédében bejelentette, hogy szeptemberben nagy változások lesznek. Gondolom, ősszel tetőpontra hág az úgynevezett kultúrharc, és a Petőfi Sándorról elnevezett irodalmi múzeumban is megtudják, ki az úr a háznál.