Egy nappal vagyunk a (már nem is annyira) szabad sajtó napja előtt. Aligha véletlen, ha ilyenkor szakmabeliek értekeznek a hazai sajtó sanyarú állapotáról. Ezt tette Hargitai Miklós is a Népszava mai számában. Vitatkozik Lázár Jánossal, a miniszterelnökséget vezető miniszterrel, aki nehezményezte, hogy a sajtó csinálja a politikát.

A cikkírónak igaza van, amikor azt fejtegeti, hogy a Fidesz-politikus emlékezete szelektív. Számon tartja, amidőn a sajtó által felhánytorgatott ügyek nyomán kínos helyzetekbe kerül a Fidesz - most épp ilyen heteket élünk meg. Arról viszont megfeledkezik, amidőn ugyanez a sajtó akarva vagy akaratlanul az ellenzéket hozza kínos helyzetekbe. A figyelemre méltó okfejtést legföljebb azzal egészíteném ki, hogy Lázár szemléletéből logikusan következik a sajtó fölényes megítélése. Nem ő az egyedüli kormánypárti politikus, aki vitatja az újságírók véleményalkotáshoz fűződő jogát, mert kizárólag a sajtó másik funkciójában, az információk begyűjtésében, megírásában és továbbításában tartja őket illetékesnek.

Jó, hogy napvilágot látott az e felfogással érdemben vitatkozó gondolatmenet. Van azonban benne egy mondat, amely engem is vitára késztet. Hargitai Mikós azt írja, hogy a sajtó „négyötödét felvásárolták a fideszes oligarchák, de a maradék, kivéreztetett egyötöd továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy azzal foglalkozzon, ami a dolga: az ország legfontosabb közügyeivel”. Az eszmefuttatás tartalmilag kifogástalan. Az pedig a szerző becsületére válik, hogy válaszolt egy évvel ezelőtti kérdésére. A Mozgó Világ 2017/3. számában ugyanis azt firtatta, vajon „A magyar média kilencven százaléka a kormányhatalom zsoldjában áll?” Már akkor sem értettem, honnan vette a kilencvenes számot.

Ehhez képest örvendetes fejlemény, hogy most már csak nyolcvanszázaléknyi kormányzati befolyásnál tart. Ráadásul nem is a médiában, amely ugyebár a sajtót, a rádiót, a televíziót és az internetet tartalmazza, hanem csupán a sajtóban. Azt azonban elfelejtette feltüntetni, hogy honnan, miből, kitől veszi a négyötödös arányt. Talán Horvát Jánostól? A kitűnő tévés 2017. június 5-én, a Hír TV-ben így jellemezte a kormányzati befolyást: „A túlsúly nagyon jelentős, mondjuk 80: 20 százalék.” Csakhogy ő nem szociológiai felmérésre hivatkozott, hanem saccolt, erre utal a beszédes mondjuk kifejezés. Becslését kár volt szó szerint venni, még ha az önkritika szándékával ismételte is meg a Népszava publicistája.