Visszasírom a régi szép időket, amidőn még a Józsefvárosban laktam, és Jóska kézbesítette az újságokat. Néha becsomagolt könyveket is hozott. Észrevettem, hogy a hónap elején kihagy egy-két napot. Ilyenkor elsétáltam a Népszínház utcai postahivatalba, és megkerestem a csoportvezetőt. A középkorú hölgy többször is biztosított az együttérzéséről, majd egyszer csak megunta a mellébeszélést, és azt javasolta, barátkozzam meg a gondolattal, hogy Jóska alkoholista. A fizetési nap estéjén felönt a garatra, és a következő napokban ki sem józanodik. Érvelése akkor meghatott, most pedig szívesen venném a józsefvárosi Jóska rendhagyó tevékenységét.

Könyvtáros barátom évtizedekkel ezelőtt kolbászfesztivált kezdeményezett Békéscsabán. Az október végi népünnepélyt leginkább miniszterelnök-jelöltek fedezték föl, a pályakezdő Orbán Viktor után legutóbb például Vona Gábor. Könyv jelent meg a város egyik leghíresebb eseményéről és a csabai kolbászkultúráról, ezt küldte el a szerkesztő. Felötlött benne talán, hogy írok majd róla 2500 karakternyi bejegyzést, amelyet e rovatban néhány ezer ember elolvas. Nos, a postai vizsgálat szerint kétszer kézbesítették volna a küldeményt, nem találtak azonban itthon. Itthon dolgozom, bár egyszer elképzelhető, hogy elmentem bevásárolni. Másodszor már alighanem itthon találhatott volna a postás, ha igényt tart a 200 forintnyi borravalóra.

Hátra hagyott egy formanyomtatványt, miszerint a küldeményt tíz napon belül átvehetem a budapesti 62-es postahivatalban. Igen ám, csakhogy áthúzta a számot, és a papírlap szélére reszkető kézzel biggyesztett néhány betűt. A dülöngélő szöveget nem bírtam kiböngészni, ráadásul a feltüntetett telefonszámokon bejelentkező ügyintézők közül egyik sem ismerte a kézbesítőt. Arra pedig végképp nem válaszoltak az ügyfélszolgálat arctalan munkatársai, melyik postahivatalt rejtheti az ákombákom. A bennem lakozó oknyomozó riporter hosszas telefonálgatás után mégis kiderítette, hogy Budaörsön lehet átvenni a csabai kolbászfesztiválról írott könyvet.

A távolság Újlipótvárostól légvonalban 15 kilométer, országúton a duplája. Már-már összekészítettem a félnapi élelmet, amidőn a Magyar Posta imélben értesített, hogy nyomozgatás közben letelt a tíz nap, ezért „visszakézbesítették” a könyvet Békéscsabára, és a feladón behajtják a 970 forintnyi költséget. Ha a valóság feltárásával kevesebbet vacakolok, ebből az összegből kitelt volna a félnapi élelem.