Magam se tudom, hányadán állok a volt miniszterelnökkel. Sokáig azt hittem, hogy nem viseltetek érzelemmel iránta, ahogy azonban gyűltek a kommunikációjáról írott bejegyzések, egyre inkább vállalom a pillanatnyi hangulatomat. Elvégre hús-vér ember, erényekkel és hibákkal, akinél hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Abban bizakodom, hogy a kétezres évek eleje óta összegyűlt, 340 oldalnyi helyzetértelmezésből kirajzolódik róla, a nyilvánossághoz fűződő viszonyáról a hiteles kép.

Most épp egy pályakezdő politikus küldte melegebb éghajlatra. („Már igazán eltakarodhatna a közéletből” - mondta róla Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom nevű párt elnöke a 24.hu március 7-i számában.) A megfogalmazás kétségkívül erős, de csak stílusában különbözik a tapasztaltabb pályatárs, Botka László MSZP-politikus azonos tartalmú kívánságától. Márpedig ha az ellenzéki oldalon akadnak olyanok, akik a választási győzelem legfőbb akadályát látják benne, akkor emberileg érthető Gyurcsány Ferenc fanyar följegyzése a közösségi médium üzenőfalára, betűhíven idézem: „Mindjárt 10 óra és ma még senki sem gyurcsányozott?” (Facebook.com, 2017. március 8.)

Miközben elismerem, hogy a bejegyzés lélektanilag indokolt, akaratlanul is ágaskodik bennem a szerkesztői kisördög. Ugyebár a Demokratikus Koalíció elnöke összetett mondatban adta közre a véleményét. Két tagmondatot illesztett egymáshoz, amelyeket vesszővel kellett volna elválasztania. Ráadásul az első tagmondat kijelentő, ha úgy tetszik: állítás, ezért a második hiába tartalmaz kérdést, pontot kellett volna biggyeszteni a végére. Gyakran előforduló slendriánság ez, olykor még újságírókat is rajta lehet kapni. Mindazonáltal korholó megjegyzésemet csak az tekintse szőrözésnek, aki magától értetődőnek tartja, hogy az ország egyik legismertebb közéleti személyisége két diplomával a zsebében sem tanult meg valamit, ami a kultúremberek sajátja.

Ami történt, azt nem vélem sem etikai, sem tragikai vétségnek, bár annyi következtetés talán mégis levonható belőle, hogy a volt miniszterelnök és jelenlegi pártelnök igazán megmutathatná valakinek a fészbukos bejegyzéseit, mielőtt a nyilvánosság elé tárja őket. Megtakaríthatná az efféle zsörtölődéseket. Az már a gyurcsányi nagyvonalúság netovábbja, hogy a „mindjárt 10 órával” kezdődő mondatot a közösségi oldal tanúsága szerint 10 óra 15 perckor írta föl az üzenőfalra. A bizalmi köréből szólhatna neki valaki, hogy késik az órája.