A kisgazda politikus nemrégiben bekövetkezett halála óta sok nekrológ jelent meg róla. Az egyik legérdekesebb Szele Tamásé volt, aki azt fejtegette, hogy Torgyán József majd’ mindenkit beperelt, aki interjú közben elmondott szavait átalakította. Sok Torgyán-szöveget olvastam, és kétségtelen, hogy csak úgy hemzsegtek bennük a „kérem tisztelettel”, „kérem szépen” és egyéb töltelékszavak. Annyira parodisztikussá (eltúlzottá, felnagyítottá) tették a textust, hogy már nem is nagyon lehetett parodizálni. Torgyán József maga volt a Torgyán-paródia.

Azon tűnődöm, vajon a töltelékszavas beszélgetések attól váltak-e parodisztikussá, mert a Torgyánnal szót váltó újságírók nem mertek hozzányúlni a szövegéhez, vagy attól, mert nem is akartak. Az utóbbi változatot egy Magyar Narancs-számhoz kapcsolom. Az első Orbán-kormány második embere a szolgálati gépkocsiján utazott valahová, amidőn felhívták a hetilap szerkesztőségéből. A mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter csak úgy, „séróból” adott interjút, amit a kaján újságíró szó szerint közölt. A körülményesen, nyakatekerten megfogalmazott, bőbeszédű, fecsegő, locsi-fecsi, locsogó, szószátyár szöveg divatot teremtett.

Ezt az idézési technikát a rendszerváltás után induló újságírók játszi könnyedséggel sajátították el. Ha közéleti személyiséggel beszélgettek, előszeretettel jellemezték a sajátos szóhasználatával. Közelítésmódjuk azért hatott újításnak az évezred küszöbén, mert a rendszerváltás előtt szocializálódott újságírók másként értelmezték az interjú műfaját. Nagyobb tisztelettel kezeltük az interjúalanyt, és stilizáltuk a szavait, ha úgy éreztük, hogy nem találja a helyes kifejezést, vagy nem elég változatos a szókincse. Ezért a Kádár-korszak sajtójában sok interjú érdekesebb lett, többet ért az alanyánál.

Üdítő kivétel Bertha Bulcsu, aki úgy egyénitette a beszélgetőpartnereit, hogy a szövegükből nemcsak az egyéniségük bontakozott ki, hanem a jellemük is. Azért volt érdemes kötetben megjelentetni a portrénak is beillő interjúit, mert olvasás közben nemcsak a hangját vélem hallani, hanem felidéződik a múlt század utolsó harmada is. A szó szerint, sőt betűhíven idéző mai újságírók merőben másként, számon kérőbben adják közre a beszélgetőpartnereiket. Közülük Nagy József stílusában érzékelem leginkább a Bertha Bulcsúéhoz hasonlítható, tiszteletteljes csipkelődést.