Ha minden jól megy, e rovat január elsején lép a tizenhatodik évfolyamába. Valahol az öt- és hatezer bejegyzés között már tisztában vagyok a műfaji jellegével. Amennyiben a legföljebb 2500 karakternyi jegyzetek a papír alapú sajtóban jelennének meg, a hajtás alatt, keretbe zárva látnának napvilágot. Vagyis tárcaként. Ez az egyetlen sajtó-műfaj, amelyben az újságíró egyes szám első személyben szólalhat meg. Megteheti ugyan máskor is, de az már önértékelési zavarról árulkodna.

Vajon milyen kifejezési lehetőségei vannak a másik nyilvános szakma művelőjének, a politikusnak? Két olyan politikus található a jelenlegi mezőnyben, aki előszeretettel fogalmaz egyes szám első személyben. Az egyik Orbán Viktor, a másik Gyurcsány Ferenc. Én-nel kezdődő megnyilvánulásaik, amelyeket Vida István győri újságíró tegnapi jegyzetében leleményesen „énológiának” nevezett a jelenlegi miniszterelnökről szólván, nem föltétlenül helytelenítendőek, kárhoztatandóak, rosszallandóak. Korántsem mindegy, milyen körülmények között hangzanak el.

Ha az illető a végrehajtó hatalom feje, és a hatalom tetején csücsül, akkor az énezése gyanúsnak hat, elvégre mögötte van az államapparátus, és nyugodtan beszélhetne többes szám első személyben is. (A rosszmájúak ezt a hangvételt vélik fejedelmi többesnek.) De ha a politikus kicsöppent a hatalomból, és a családján meg néhány hívén kívül nincs mögötte senki, akár még tisztelhetjük is, hogy nem bújik mások háta mögé, és a nyilvánosság előtt is felvállalja a véleményét. Ezért bocsánatosabb vétek a hetedik éve ellenzékben lévő Gyurcsány Ferenc énkedése.

Bonyolultabb Orbán Viktor lélektani helyzete. Az immár harmadik választási ciklusát hatalomban töltő politikus szívesen fogalmaz egyes szám első személyben, jelezve, hogy ebben az országban majdnem minden tőle függ. Igen ám, de ha élő adásban szólal meg, és nem szívhatja vissza a szavait, majdnem mindig pontosítja önmagát. Tessék megfigyelni, hogy gyakorta én-nel kezdi az összetett mondatot, aztán többes szám első személyben, mintegy az állam nevében megismétli ugyanezt a gondolatot. Ebből persze az a következtetés is levonható, hogy azonosítja magát a néppel, Magyarországgal, az állammal. (Állítólag XIV. Lajostól származik, hogy „L’état c’est Moi.” - Az állam én vagyok.)

Bár sokan mondják Orbánról, hogy már elvesztette az önkontrollt, jellegzetes mondatfűzése nyomán mégis azt feltételezem, hogy még nem vesztette el.