Ha egyszer majd megírja valaki a baloldali sajtó legújabb kori történetét, sok adalékot találhat a torzsalkodásra. Például a Népszabadságról a Népszavában, a Népszaváról pedig a Népszabadságban. Érthető, hogy egyik szerkesztőség sem foglalkozik nyilvánosan a körülötte zajló üzleti mozgásokkal és médiapolitikai szándékokkal. Tragikomikus, hogy a másik lapról viszont rendszeresen közölnek tényeket vagy feltételezéseket.

A visszafogott, bár egyre inkább érzékelhető civakodás, kötélhúzás, rivalizálás. versengés a baloldali sajtó helyzetére vezethető vissza. Nemcsak értékrendszere iránt csökkent az érdeklődés, hanem általában az újságpapírra kinyomtatott lapok iránt is. A Népszabadság mai számában Bednárik Imre foglalta össze a Népszava sanyarú állapotát. A tapasztalt média-szakíró vázolja a svájci Marquard-kiadó magyarországi pályafutását, és megemlíti a Népszava esetleges felvásárlását is. Eszmefuttatása elgondolkoztató, legföljebb abban vitatkoznék vele, hogy legrégebbi napilapunk nem föltétlenül „hozzávetőleg tízezres példányszámú”.

De lehet, hogy még ebben sem téved, ha nem a kinyomtatott tizennégyezerre utalt, hanem az eladott példányokra. Minél jobban távolodunk ugyanis a fővárostól, annál kevesebb példány kél el. Az 1905 óta naponta megjelenő újság évek óta tudósítói hálózat nélkül működik, gyakorlatilag a fővárosra és környékére korlátozódik. S mert az ország legnépesebb megyéjének, Pestnek több mint két évtizede nincs napilapja, a kitörés útja akár az is lehetne, ha a majdani tulajdonos közép-magyarországi újságot csinálna belőle, elvégre Budapesten és vonzáskörzetében körülbelül két és félmillió ember el. Ehhez persze szembe kéne nézni a valósággal, és lemondani az országos jelleg illúziójáról.

Okfejtésem korántsem ördögtől való. Ha ama jövőbeli sajtótörténész kotorászik majd a Népszava-dokumentumok között, a múlt század kilencvenes éveiből talál a regionális napilapra is vonatkozó elképzelést. Ami azt sejteti, hogy már a Horn-kormány országlása idején is a Népszabadság mögé szorult a Népszava. De akkor még azért folyt a vetélkedés, hogy a hatalmon lévő MSZP melyiket tekintse a félig-meddig sajátjának, az anyagilag is támogatandónak. A helyzet azóta annyit változott, hogy a két baloldali újság kiszabadult a pártlap-kalodából. Az már a sors iróniája, hogy az öregedő és fogyatkozó olvasótábor csupán egyet képes eltartani közülük.