Huszonnégy órás késéssel néztem meg a Galambos Lajossal készített interjút. (Az érdeklődésre való tekintettel ismételte meg az ATV.) Néztem a karikás szemű zenészt, aki legalább tizenöt kilótól „szabadult meg” a vizsgálati fogságban, és sajnáltam. Egészen addig, amíg sztorizgatva elmesélte, kamasz korában hogyan érzett rá a stikli ízére.

A soroksári Grósz-famíliában talán még svábul beszélgettek, amidőn rákapott a nagycsarnokra. HÉV-vel utazott be a városba, és potom áron, darabonként vásárolta össze a citromokat, amelyek már erjedésnek indultak. Otthon lereszelte héjukról a penészes részt, és a takaros mennyiséget olcsón adta tovább a környékbeli zöldségesnek, aki a „feljavított” citromokat az épek közé keverte, és teljes áron értékesítette. A kis Lajcsi ezzel a stiklivel annyi pénzt szedett össze, hogy gazdagnak számított a diáktársak között. Néhány órával később interjút olvastam arról, hogy egy hozzá hasonló üzletember miként tollasodott meg. Ugyancsak potom áron jutott hozzá a szalmonellateszten megbukott lóhús-szállítmányhoz, szárítással és füstöléssel pusztította el a felületén megtelepedett baktériumokat, majd kolbászt készíttetett belőle, és megetette az egész országgal. Mindezt mosolyogva adta elő, mint ahogy Lagzi Lajcsi arca is földerült, amidőn a régi stikliről számolt be.

A stikli (német eredetiben Stückchen) darabocskát jelent. Átvitt értelemben pedig apróbb szélhámosságot, gyerekes csínyt, huncutságot, kópéságot. Vajon manapság hány százezren tüntetnek el penészt és baktériumot a különböző felületekről, vagy kötik ki-be az áramot, a gázt, a vizet? Nem csoda, ha Lagzi Lajcsi kérdezőjében, Somos Andrásban is felötlött az, amit azóta többször hallottam, olvastam műsorokban és a hétvégi újságokban. Vajon Galambos Lajos áramlopással és az állami közművek egyéb megrövidítésével gyanúsított szórakoztatóipari nagyvállalkozót nem azért vezették-e hosszú, elég jól látható száron a kamerák elé, mert a nyilvánosságot hatékonyan és embertelenül kihasználó hatóságok szerint közismert személyiséget kell pellengérre állítani, hogy a kisemberek kedvét elvegyék a stiklizéstől?

Sajnálom a vizsgálati fogságból kiengedett, fizikailag megereszkedett, lelkileg meggyötört médiasztárt. Nem is vagyok biztos abban, hogy megérdemli a sorsát. De az a helyzet, hogy ő és stiklikből meggazdagodott társai velünk etették meg az erjedésnek indult citromot és a szalmonellás lókolbászt.