Már-már magányos harcosnak képzeltem magam. E szakmai rovatban többször is kisebbségi álláspontot képviseltem, most azonban váratlanul két helyről is segítség érkezett. Sem a nyelvészt, sem a politikust nem gyanúsítom azzal, hogy a bejegyzéseim hatására jutottak kísértetiesen hasonló álláspontra, érveiket mégis kiállásként könyvelem el. Azok kedvéért, akik esetleg nem kísérték figyelemmel a vitát, hadd foglaljam össze az állításomat.

Nem a migráció és a migráns létjogosultságát vontam kétségbe, hanem berzenkedtem ama kormányzati kommunikáció ellen, amely az emigrációt és az emigránst igyekezett kitörölni a szótárunkból. Akcióját a nyelvi háború szerves részének véltem, mondván, hogy az Orbán-kormány mindenkit migránsnak (bevándorlónak) tekint, aki átlépte a zöldhatárt, és a kifejezés sulykolásával tereli el a figyelmet az emigránsokról. Például ama kivándorlókról, akik magyar állampolgárként lépték át a nyugati határt, hogy vissza se nézzenek. A kormány ellenzékét viszont azért kárhoztattam, mert szellemi restségből úgy harcol a kormány elterelő hadművelete ellen, hogy átvette a kormányzati kommunikáció nyelvezetét.

A kormányhoz közel álló napilap, a Magyar Idők hét végi mellékletében lát napvilágot Balázs Géza nyelvész Szóban forgó című rovata. Talán egyetlen világnézeti kérdésben sem értünk egyet, őt azonban ez nem befolyásolta abban, hogy latba vesse tudományos tekintélyét, és migránsnak nevezze a bevándorlót, emigránsnak pedig a kivándorlót. Nálam árnyaltabban fogalmazza meg, hogy „az elhagyott ország szemszögéből kivándorlónak, a célzott ország felől nézve bevándorlónak nevezik” az emigránst, aki egyúttal migráns is.

Még váratlanabbul ért a másik segítség. A Demokrata című hetilap szeptember 16-án közölte Orbán Viktor kötcsei előadását. A miniszterelnök sokat beszélt a rajtunk „átcsörtető” migránsokról, eközben válogatott hallgatóságát felvilágosította a szó különböző jelentéseiről is. Szerinte „a politikai üldözöttek … nem visszamenni akartak, hanem emigránsként valóban távozni akartak abból az országból, ahonnan el kellett menekülniük”. Akik tehát úgy érzik, hogy eszméik belátható időn belül nem valósíthatók meg a hazájukban, kivándorolnak (emigrálnak), hogy egy másik országba bevándorolhassanak (migrálhassanak). Igazán kár, hogy a miniszterelnök nem alkalmazta e finom distinkciót a kormányzati kommunikációban. A segítségét persze köszönöm.