Nem éreztem szükségét, hogy a magyar-amerikai korrupciós botrány ügyében megszólaljak. Érdekes ugyan a két kormány gyökeresen eltérő kommunikációja, de olyan keveset tudunk a részletekről és az érintett személyekről, hogy korai még a szakmai tanulságokat pedzegetni. A mai Népszabadságban azonban megjelent, hogy a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara kiadott egy konjunktúra-jelentést, miszerint a nálunk berendezkedett német cégek elégedetlenek.

A korrupció miatt „azok kerülnek hátrányba, akik szabályszerűen és tisztességesen dolgoznak”. És íme, az elgondolkoztató mondat:: „Nem vigasz, hogy a térség számos országában hasonló vagy még rosszabb a helyzet.” De mit is jelent a térség? Sokszor és sokat beszélgettem német értelmiségiekkel, és furcsákat hallottam a balkániságról. A francia határ közelében élők szerint tőlük keletre kezdődik a Balkán, Bajorország közepén, Ulm városánál, amelyet a Duna vág ketté. Akik nem osztják ezt az álláspontot, arra hajlanak, hogy a Balkán Bécs után tűnik föl. Vannak olyanok is, akik tartják ugyan a Duna vonalát, bár szerintük a Balkánról csak akkor érdemes beszélni, ha már elhagyjuk Budapestet.

Eltávolodnék a Dunától, de csak azért, mert megtapasztaltam, hogy a Balkán Brassó után kezdődik. A Kárpátok csücskéből visszanézve láthatjuk az utolsó gótikus templomot. Mégis az a benyomásom, hogy a török megszállás korszakából örökölt baksis csüggesztő hagyományában nem föltétlenül a földrajzi szempontok teszik ki a balkániság lényegét. Inkább a mentalitás, amelynek szerves része a kenőpénz, hogy az állami bürokrácia kerekei kevésbé csikorogjanak. Aki ismeri a német sajtót, tudja, hogy erről a jelenségről sokat írnak a lapok. A német cégek Kelet-Európát évszázadok óta a hátsó udvaruknak tekintik, és nem is csinálnak titkot abból, hogy a költségvetésükben külön rovata van a kenőpénznek. De ha egy szaftos korrupciós botrány a valóságfeltáró sajtó jóvoltából kirobban, akkor bizony hullanak a menedzser-fejek.

Néhány héttel ezelőtt Budapesten szemináriumot tartottak a valóságfeltáró újságírás magyarországi helyzetéről, és a résztvevők elég borús következtetésekre jutottak. Az összejövetelt voltaképpen egy nagy amerikai alapítvány képviselője, a területileg illetékes nyugat-balkáni igazgató kedvéért szervezték.