A hétfői visszalépések nyomán kezdenek kirajzolódni a budapesti főpolgármester-választás körvonalai. A kormánypárti Tarlós István legerősebb ellenfelének immár Bokros Lajos ígérkezik. Bejött a jelöltem, akinek alkalmasságáról néhány nappal ezelőtt tűnődtem. Ama ellenzéki pártok, amelyeket a demokratikus jelzővel különböztetünk meg a Jobbiktól, tudomásul vették, hogy a közvélemény-kutatások szerint neki van leginkább esélye.

Bár az ide sorolható politikusok fanyalognak is, mondván, hogy nem ilyen lovat akartak. Elmaradtak egy brosúrával, a lóval visszaléptetett jelöltjük, Falus doktor jellemezte önmagát. A közgazdász-politikus egy tegnapelőtti Index-interjúban a majmot választotta; azzal az állattal azonosult, amelyik képes a közösségszervezésre és a falkában való önvédelemre. De hallottam azt a kifogást is - élőszóban, utcasarkon álldogálva, az egyik újságíró kolléga szájából -, hogy mit akar Bokros a fővárosban, amikor eddig Budapest rovására politizált. Arra utalt, hogy mielőtt a MoMa-politikus főpolgármester-jelöltségre adta volna a fejét, több esszében hangoztatta, miként változtatná meg az állami újraelosztás szerkezetét.

A régióknál hagyná az adóbevételek nagyobbik részét, hadd döntse el az ő önkormányzatuk, hogy mire telik belőle. Lehetséges, hogy a régiókkal szemben csakugyan Budapest húzná a rövidebbet, elvégre az Európai Unió a legfejlettebb kategóriába sorolta a közép-magyarországi térséget. Mégis az a benyomásom, hogy a hajdani pénzügyminiszter változatlan koncepciója a magyar főváros javára válhatna. Ha a nemzeti össztermék negyven százalékát Budapest és környéke teremti elő, meg kéne adni neki a lehetőséget, hogy a bevétel nagyobbik részéről az október 12-e után felálló önkormányzati testület dönthessen. A kisebbik részt pedig, üsse kő, az állam átcsoportosíthatná akár a vidéki régiók megerősítésére is.

Bokros Lajos azonban nem azzal kampányol, amit itt röviden próbáltam felvázolni. Kommunikációjának központi eleme, hogy nem az a fontos, ami regionális elképzeléseit megkülönbözteti némelyik ellenzéki párt központosító törekvéseitől. Az inkább, hogy akinek nem tetszik a rendszer, annak legyen lehetősége egyetlen ellenzéki főpolgármester-jelölt mögé állni. Egyetértek vele. Csak azért nem érdemes eltakarítani az Orbán-rendszert, hogy a túlhangsúlyozott állami újraelosztást más politikai elit gyakorolhassa.