Nulla óra nulla perckor, mai dátummal tette föl az Indexre NT a tegnapi Népszava-estről írott tudósítását. A cikk tárgyszerű és korrekt, a szerző például idézi Andrassew Iván egyik gondolatát, amely bejegyzésem vezérfonala lesz. Tanúsíthatom, hogy a válságos helyzetben lévő napilap főmunkatársa csakugyan ezt mondta: „Ahogy az egész baloldali értelmiség elsorvadt az MSZP mellől, úgy sorvasztották el a Népszavát is.”

Kik is sorvasztották el? A Belvárosi Liberális Klubban azt vettem ki az előadó szavaiból, hogy a második tagmondatban is a szocialistákra utalt. Nem ő az egyedüli, aki ezt az összefüggést feszegette. Tamás Gáspár Miklós filozófus, aki évek óta védi az újságot a támadásoktól, június 25-én mégis ezt írta a Dinamó Műhely digitális felületén: „Az egyre népszerűtlenebb MSZP szegényes és sivár szelleme árad a cikkeiből.” Mármint a Népszaváéből. Domokos Lajos újságíró pedig ugyancsak június 25-én így fogalmazott a Blog.hu-n: „A főszerkesztő és helyettesei olyan zsákutcába vezették a Népszavát, amilyenbe az MSZP vezetői a pártjukat.”

A három értelmezésben két közös mozzanatot fedeztem föl. Az egyik az, hogy a helyzet elemzői keresik a felelőst (és nem föltétlenül ugyanazokban találják meg). A másik meg az, hogy azonosítják a Népszavát az MSZP-vel. Az elsőre nem térnék ki, mert nem telik rá a bejegyzés harminc sorából, a másodikkal viszont vitatkoznék. Annyit azonban el kell ismernem belőle, hogy 2010 közepéig legfölülre helyeztem a Népszavát az előfizetett napilapok között, mert kíváncsi voltam az MSZP álláspontjára. Csakhogy a brutális vereség óta kiszakadt belőle a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció, és párttá szerveződött a Bajnai-féle Együtt. A Népszava kilátástalan helyzetének épp az lehet az oka, hogy háromfelé szakadt a baloldal, és mindhárom párt a maga értékeit kereste a lapban.

Többé-kevésbé meg is találták a baloldali politikusok és a baloldallal rokonszenvező olvasók, de közben rácsodálkoztak, hogy a maguké mellett létezik még két másik értékrendszer is. Ez nem tetszett nekik, ami a pártpénztárból vagy pártalapítványtól és az előfizetőktől érkezett anyagi támogatás megszűnésével járt. Miért pótolják a veszteséget, ha a lap nemcsak azt a nótát fújja, amit hallani szeretnének? A sors iróniája volna, ha egy 141 éves pártlap abba halna bele, hogy függetlenedett a pártjától.