Jó ideje nem írtam a tanítványokról, bár figyelemmel kísérem a sorsukat. Tegnap például kiderült, hogy SAV (Sándor Alexandra Valéria) tolmács is lett. Gratulálok. Élménybeszámolója után néhány perccel pedig olvastam egy cikket arról, hogy tavaly tíz százalékkal kevesebben próbáltak akkreditált nyelvvizsgát tenni, mint 2012-ben, holott a diploma átvételéhez továbbra is szükség volna arra a fránya nyelvvizsgára.

Az állam létrehozott ugyan egy hárommilliárd forintos diplomamentő keretet, mégis kevesen éltek a lehetőséggel. Miközben SAV hamarosan átveszi a harmadik diplomáját, a végzett főiskolások közül minden harmadik nem kapja meg az oklevelét (az egyetemisták közül „csak” minden negyedik). Ehhez nem gratulálok, mert vesszőparipám, hogy a szakmánkban szükség van idegen nyelvre. Soha senkit nem beszéltem le arról, hogy az angolt válassza - mint a nemzetközi érintkezés elfogadott nyelvét. De mindig hangoztatom azt a tanulságot, ami a magyarországi média történetéből vonható le.

A rendszerváltás után úgy alakult a helyzet, hogy az elektronikus sajtóban angolul beszélő külföldi befektetők jelentek meg, a nyomtatottban azonban németek. Aki a kommunikáció szakon eldöntötte, hogy a média melyik ága érdekli, jól teszi, ha ennek megfelelően választ nyelvet. A külföldi tulajdonos méltányolja, ha az anyanyelvén szólnak hozzá. A legtöbb tanítványom megfogadta a tanácsot. A kivételek közé ketten tartoznak: a már említett SAV és a még nem említett Hadas Bianka. Ők mind a két nyelvet megtanulták, für alle Fälle.

SAV nem állt be médiacéghez alkalmazottnak, szabadúszóként digitális szerkesztőségeknek ír cikkeket, köztük egy határon túlinak, és kiadóknak fordít regényeket. Most már tolmácsolással is kereshet pénzt, és még nincs huszonöt. Bianka nem lett újságíró, bár az isten is annak teremtette. Egy vezérigazgató mellett hasznosította az angoltanári diplomáját, majd levizsgázott németből is. Most tanít egy kelet-magyarországi iskolában. Néha fényképet tesz föl a közösségi oldalra, szemlátomást jól érzi magát a tanítványai körében.

Ők ketten tehát nem fogadták meg a tanácsomat, és választás helyett mindkét nyelvet megtanulták. Két lábon állnak, kevésbé lehet velük kibabrálni. Bárcsak a többi tanítványom is követné a példájukat.