Krug Emília szép arcú, szőke kollegina, leginkább a szemébe lógó frufruját irigylem. Nem gondoltam volna, hogy ő lesz az egyetlen újságíró, aki eljut ahhoz a kérdéshez, ami meg sem kísértette a magyar újságíró-társadalom politikával foglalkozó derékhadát. Tegnap esti műsorvezetőként ezzel fordult a Hírvita című ATV-adás vendégeihez: „Ha megsarcolják a kereskedelmi médiumokat, akkor a köztévének jobb lesz?”

Alig néhány nap telt el Lázár János nagy visszhangot kiváltó bejelentése óta, és cikkek tucatjai jelentek meg arról, vajon miért adná a reklámadóból befolyó hat-tízmilliárd forintot iskolafejlesztésre. Akármilyen válasz született is, mindegyik szerző készpénznek vette a miniszterelnökségi államtitkár kijelentését. Senkinek sem jutott eszébe, hogy beüsse a számítógép kereső programjába: Orbán média, vagy Orbán kereskedelmi média közszolgálat. Ha a szakma nemcsak találgat, észrevehette volna, hogy Orbán Viktor tavaly nyáron hosszú interjút adott a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia honlapjának, és váratlanul kibökte: „Úgy is lehet, hogy a köztévébe kerülnek a kereskedelmi televíziózás adóztatásából származó bevételek.” (2013. augusztus 4.)

Nem tudom, hogy mennyire lehet készpénznek venni a mellékes miniszterelnöki megjegyzést. Elképzelhető, hogy az ország teljhatalmú vezetőjének valaki bogarat ültetett a fülébe, és egy termékeny ötletet épp akkor gondolt tovább, amikor a magyar labdarúgásról beszélt. Az is elképzelhető, hogy amit a Főnök Felcsúton rögtönzött, azt a beosztottak elkezdték kidolgozni. Talán abból indultak ki, hogy a jövőre - az idén áprilisban - esedékes országgyűlési választásra kiköltekezik a kormány, és ha győznek, valamiből be kell majd foltozni a lyukas költségvetést - amúgy is túl sok a közszolgálati médiumokra szánt évi 78 milliárd forint. Az szintén elképzelhető, hogy csakugyan az RTL Klub által fizetendő sarcból boldogítanák a Magyar Televíziót, és az iskolafejlesztésről szóló bejelentést csupán jól hangzó kommunikációs trükknek szánják. És az is elképzelhető persze - bár ez a legkevésbé -, hogy Lázár János merőben másként gondolkodik a reklámadó rendeltetéséről, mint Orbán Viktor.

Bizonyára érzékelhető, hogy a reklámadóról való tűnődésemben sok a feltételezés (szinte csak az van benne). Egy azonban bizonyos: a jó újságíró arról ismerszik meg, hogy utánanéz a témának. Vagy legalábbis fölteszi a kínálkozó kérdést.