Néhány napja azt írtam egy szerelmi háromszögről megjelent bulvárcikk ürügyén, hogy a politikusok csak deréktól fölfelé érdekelnek. Erre közölte egy közéletből kiábrándult kommentelő, hogy őt deréktól fölfelé sem érdeklik a politikusok. Tiszteletben tartom a véleményét, de maradnék a sajátomnál. Egyelőre képviseleti demokráciában élünk, és érdemes figyelemmel kísérni, hogy a választottjaink miként tartják velünk a kapcsolatot.

Bajnai Gordon például menzalázadással kezdte a közgazdasági egyetemen, és negyedszázad alatt eljutott a miniszterelnökségig. Jelenleg egy ellenzéki párt vezetője, és mint majdnem minden politikus, ő is az interjú műfajában szólal meg. A választási vereség után ismerte föl, hogy nem sikerült a Jobbikot karanténba zárni, ezért a nyilvánosság előtt vitatkozni kell a képviselőivel. Mindjárt két fórumon is kifejtette az álláspontját. Tegnapelőtt, szerdán este az InfoRádióban ezt mondta a szélsőjobboldali pártról: „A trendi öltöny alól kilóg a gárdamellény.” A mondat jelzi, hogy a Jobbik sikerének titka a megváltoztatott stílus, amely mögött persze változatlan a tartalom. De vajon az öltöny alól hogyan lóghat ki a gárdamellény? Az öltöny tartozéka ugyanis nemcsak a zakó, hanem a nadrág is, a metafora tehát pontatlan.

Ennél tovább mégse mennék az elemzésben, mert Bajnai Gordon másnap, vagyis tegnap közre adta véleményét a 168 Óra legutóbbi számában is. A hetilap hasábjain már így fogalmazott: „A trendi zakó alól kilóg a gárdamellény.” Pontosította egy nappal korábbi önmagát, bizonyítván, hogy retorikai értelemben is fejlődőképes. Igen ám, csakhogy nem stimmel az időrend. Kétségtelen, hogy a rádióstúdióba május 14-én ült be, a 168 Óra pedig május 15-i dátummal látott napvilágot, mindazonáltal a hetilapot már egy nappal korábban kinyomtatták. Négy évtizednyi szerkesztőségi gyakorlat után aligha tévedek, ha azt feltételezem, hogy az interjút még a múlt héten, legföljebb e hét első napján készíthette az újságíró. Vagyis a politikus először tökéletesen bontotta ki a metaforában rejlő lehetőséget, majd ugyanezt a gondolatot ügyetlenül fogalmazta meg a stúdióban.

Az is elképzelhető persze, hogy mindkétszer az ’öltöny’-t használta. A rádióműsorban nem lehetett változtatni a kifejezésen, a hetilap csinos munkatársnője viszont megsajnálta a ruházkodásban tájékozatlan politikust, és zakóra cserélte az öltönyt.