Van még mit szemelgetni a Népszava karácsonyi mellékletéből. A gazdag kínálatból érdekelt például Vágó István értékelése, melynek A média helyzete és morális állapota címet adta. Súlyos megállapítások olvashatóak benne. A réteses mondókát imigyen alakította át a szerző: „Aki nem lép egyszerre, nem kap reklámot estére.” (Szellemes.) Ezt a következtetést is levonta: „Így lesz egyszínű az ország.” (Ebben is van igazság.) De az egyik mondatánál megakadtam: „Egyes felmérések szerint a központi hatalométól idegen hang csak 5-8 százalékban jut el hazánk teljes lakosságához.”

Ehhez hasonló megjegyzéssel gyakran találkozom. Van, akik négy, van, aki hat százalékot emleget, a neves műsorvezető megenged nyolcat is. Igyekszem lépést tartani a médiakutatás eredményeivel, ezek a felmérések azonban elkerülték a figyelmem. Vágó alapos ember, egyelőre nincs okom kételkedni a szavaiban, ám gondom van az „idegen hang”-gal. Valószínűleg azt jelenti, hogy az 5-8 százalékba tartozó szerkesztőségek nem fújják a kormány nótáját. De hogyan lehet az állami propagandagépezettől eltérő hangnemet megütni, pláne mérni? Mi fér bele az kormánytól független hangütésbe? Lehet ellenzéki is, vagy arról ismerszik meg, hogy csupán harangozik a nyilvánosság korlátozásához?

Összeszámoltam, hogy mit is olvasok, hallgatok, nézek, aminek alapján válaszolhatnék e kérdésekre. A napilapokból rendszeresen 12-őt, alkalmilag eggyel kevesebbet. A naponta jelentkező rádiók, tévék, portálok közül rendszeresen 17-et, alkalmilag 23-at, a hetilapok közül rendszeresen négyet, szórványosan eggyel többet, a havilapok közül is néhányat, rájuk azonban kevésbé jellemző, hogy fontosnak tartanák az olvasók tájékoztatását. Országjárás, tanítás közben hozzájutok még vagy 20-30 helyi kiadványhoz is, és gyakran beszélgetek újságírókkal, szerkesztőkkel, médiavállalkozókkal. Képben vagyok tehát, és az a benyomásom, hogy a kormányétól elütő, sőt „idegen” hang két számjeggyel határozható meg. Azon már lehetne vitatkozni, hogy kettővel vagy hárommal kezdődik-e.

Vágó István első két megállapításával többé-kevésbé egyetértek, a harmadikhoz viszont hozzáfűzném, hogy a nem kormánypárti véleményformálóknak sokkal több lehetőségük volna a tájékoztatásra, mint amennyit képesek kihasználni. Inkább lustaságot látok az ellenzéki oldalon, olykor még tehetségtelenséget is.