Nevezett úr az MSZP legőszintébb, de nem a legpontosabban fogalmazó politikusa. Néhány napja legorombította a Népszabadságot, nyilvánosan is kifejtvén, hogy a szerkesztőség „pénzt követel” a pártjától, miközben fanyalogva közli annak mondandóját. Eltűnődtem a ’követel’ jelentéstartományán.

Elvár, igényel, nyaggat, nyakára jár, ostromol, parancsol, sürget, szekíroz, vegzál, zsarol. Elképzelem a Népszabadságot, amint szegényes öltözékben áll oda az MSZP Jókai utcai székházához, és amikor megjelenik Szanyi Tibor, kikunyerálja zsebéből a huncut garasokat. Csakhogy az említett úr korántsem filléres követelésről számolt be. Kommentjeiben elmagyarázta, hogy miért nem hajlandó az MSZP kipótolni a napilap „milliárdos veszteségeit”. Azért például, mert „A lapnak talán nem kéne olyan veszteségeket felhalmoznia, amelyek éves szintje hovatovább magasabb, mint az MSZP éves költségvetése.”

Hát akkor számoljunk!

Mértékadó információk szerint a szerkesztőségi kiadás és a bevétel közti különbség tavaly 700 millió forint volt. Ez nem kevés, Szanyi úr megjegyzése mégsem felel meg a valóságnak, az MSZP költségvetése ugyanis megközelíti az egymilliárd forintot. Vagyis költői túlzás a Népszabadság veszteségét „hovatovább” magasabbra srófolni, mint a szocialista párt költségvetését. Mellesleg a közgazdász végzettségű politikus rosszul is kalkulál. Az MSZP alapítványa kisebbségi tulajdonos a lapnál, részesedése 27 százalék körüli - ezt az egyszerűség kedvéért tekintsük negyed résznek. Ha a tulajdonosoknak be kell tömniük a 700 milliós rést, a kisebbséginek „csak” nagyjából 200 milliót kell vállalnia. Ez sem kevés, persze, de nem 700 milliós és különösen nem milliárdos tétel.

Érteni vélem, hogy mi borította ki a szokatlanul őszintén, bár pontatlanul fogalmazó politikust. Amennyire áttételesen kapcsolódik pártjához a Népszabadság, az MSZP-nek annyira egyedül kell magára vállalnia a Népszava anyagi gondjait. Ha pedig az olvasók naponta 52 ezer példányt vásárolnak a Népszabadságból, akkor a 18-19 ezres Népszava éves vesztesége is legalább 200 milliót kóstál. De bármennyibe kerül is a két újság, az összeg hatalmas megterhelés a „mindössze” milliárdos költségvetésű pártnak. A kérdés tehát okkal nyugtalanítja Szanyi Tibort, a megoldást azonban talán mégsem a Népszabadság munkatársain kéne számon kérnie.