Öreg barátom megrótt. Szerinte tegnapi jegyzetemben az ’útszéli’ jelző túlzás, mert az álnéven kommentelők alighanem elkeseredettségükben használnak erősebb kifejezéseket. Azóta olvastam vagy harminc hozzászólást, és indokoltnak vélem a baráti szemrehányást. A kommentelők szinte simogattak a szavaikkal, ez a bensőséges megszólítás például elérzékenyülést váltott ki belőlem: „Te vén fasz!”

Egyikük megnyilvánulásából még az aggodalmat is kiéreztem. Mert vitattam a Mandiner jobboldali jellegét, ő közölte, hogy nem engedik át nekem és eszmetársaimnak az utánközlő portált. Ha ezt olvasta ki a soraimból, bizonyára rosszul fogalmaztam. Számomra ugyanis nem az a kérdés, hogy egy újság irányzatos-e, ideológiailag elkötelezett-e, ahogy a médiaszakmában mondogatjuk: politikailag tömbösödött-e. Elismerem persze, hogy van ilyen hagyomány a magyar sajtóban, amelynek jelenléte egyre inkább érhető tetten. A szerkesztőségek akkor szorulnak kiszolgáltatott helyzetbe, ha nem állják meg helyüket a médiapiacon, és veszteségeiket politikai csoportosulások pótolják. Számomra az a kérdés, hogy egy újság szellemileg független-e. A példaként említett visszaemlékezésből - Gerényi Gábor emlékiratából - az derült ki, hogy a Mandiner kiadója fogához veri ugyan a garast, de a szerkesztőségnek nincsenek anyagi gondjai. Maradhat szellemileg független, közölhet minden mértékadó véleményt.

Egyébként nem tévednek a kommentelők, ha baloldalinak minősítenek. Sose tagadtam az értékrendszeremet, ennek jegyében fogalmaztam meg 2002 és 2010 között számtalanszor, hogy az MSZP rosszul kormányoz. S mert médiapolitikával foglalkozom, szűkebb érdeklődési körömben az MSZP gyakorlatát katasztrofálisnak tartottam. (Álláspontom visszakereshető a Médianapló évfolyamaiban.) Miért ne képzelhetném el, hogy a Mandiner valószínűleg konzervatív értékrendszerű szerkesztői szintén képesek az Orbán-kormány megítélésére?  Talán ezzel is magyarázható, hogy beengedik lapjukba az ellenzéki megnyilvánulásokat.

A kommunikáció szakos diákoknak idézni szoktam egy figyelemre méltó mondatot. Wessely Gábor szekszárdi újságíró tollából való, és a Magyar Sajtó 2000/5. számában jelent meg. Döntse el az olvasó, vajon illik-e a mai témához: „Sajtószabadság akkor lesz Magyarországon, ha az el nem kötelezettségből legalább olyan jól meg lehet élni, mint a szekértolásból.”