A Magyar Nemzet egyik cikke nyomán a Fidesz kommunikációs igazgatója kormányellenes összeesküvést sejdít a kereskedelmi médiumok feltételezett akciója mögött. A megvádoltak tiltakoznak, én pedig a lejáratásukra irányuló kísérletben azt látom, hogy az Orbán-kormány hatalomtechnikai szempontból szinte hibátlanul működő médiapolitikájában jókora rés keletkezett.

Néhány héttel ezelőtt kormányzati tényezők azzal tesztelték a szakmai közvéleményt, hogy belengették a reklámadót. Ez a becslések szerint elvitte volna a kereskedelmi médiumok hirdetésekből származó nyereségét (mármint azt is, ami a jelenleg érvényes adózás után maradt nekik). Nem csoda, ha néhány menedzser összeült egy budai vendéglő különtermében, hogy megvitassa a fejleményeket. Akkor hibáztak volna, ha nem beszélik meg a helyzetet. Ebből lett az „összeesküvés”, ami szerintem nem más, mint hogy feszültséget gerjesztett a kormányzat, és most meglepődik, hogy az érintettek kifejezik a rosszallásukat.

Előttem olyan kép rajzolódik ki a magyarországi médiáról, hogy a hagyományos sajtó évente körülbelül 30 milliárd forintnyi adót utal át a kincstárnak. Az elektronikus sajtó (az üzleti alapon működő rádiók, tévék és portálok) ennél többet, és az állami bevétel megközelíti a 70 milliárdot. Ahhoz viszont, hogy a kereskedelmi médiumok adójából mozgásban tartható legyen a közszolgálatinak nevezett propaganda-gépezet, hiányzik még néhány milliárd. A kiegészítésre keres forrást a kormány, a miniszterelnöknek van erről árulkodó megjegyzése. A legutóbbi - egyébként a magyar focival foglalkozó - interjújában kifejtette: „Úgy is lehet, hogy a köztévébe kerülnek a kereskedelmi televíziózás adóztatásából származó bevételek.” Lefordítom és általánosítom: más farkával akarja verni a csalánt.

Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a külföldi tulajdonban lévő médiacégek túlnyomórészt magyar menedzserei kidolgoztak valamiféle koncepciót. Ennek éle akár még a végrehajtó hatalom ellen is irányulhat, amennyiben a normális cikkek közlése és műsorok készítése merényletnek számít a politikailag elfogult cikkekkel és műsorokkal szemben. Ez a felfogás fenyegetheti persze azokat az ellenzéki szerkesztőségeket is, amelyek szintén pártokhoz kötődnek, és nem föltétlenül a tárgyilagosságban jeleskednek. Ők azonban még nincsenek abban a helyzetben, hogy összeesküvéssel vádolják az infotainment (tájékoztatva szórakoztatás, hírakoztatás) magyar nyelvű műhelyeit.