A tegnapi médianapló ötvenhat kommentje között akadt egy, amely elgondolkoztatott. Antigoné ezt írta: „Azért miniszterelnököt, államvezetőt nem az ’ütős’ mondatok alapján választunk, még ha ez is a szerző hobbija.”

Nem egészen világos, vajon az-e a szenvedélyem, hogy mondatokat gyűjtök, vagy az a rögeszmém, hogy ütős mondatok teszik a miniszterelnököt. Az előbbi esetben vitatkozom vele. A mondatgyűjtés nálam két évtizede szerkesztői munka, keletje van a sajtópiacon, eredménye pedig hat könyvborítók közé szorított gyűjtemény és három digitális kötet. Az utóbbi esetben viszont egyetértek az ógörögös műveltségű hozzászólóval: nemcsak az ütős mondatoktól lesz valaki miniszterelnök. Mégis az a benyomásom, hogy van némi összefüggés az államvezetői felkészültség és a mondattermő képesség között.

A rendszerváltás után kancellári berendezkedésű ország lettünk. A korlátozott mandátumú miniszterelnök számít a nyilvánosság első számú kedvezményezettjének - még a vízcsapból is ő folyik. Mi, újságírók pedig isszuk a szavait, mondatait, rögtönzéseit, tudatosan alkalmazott gondolatpatronjait. Azt vettem észre, hogy egy idő után még a legszerényebb kormányfő is orákulumnak tekinti magát, és úgy érzi, hogy ő fújja a passzátszelet. Ha meghívják különböző fórumokra, kötelességének véli, hogy beszédet mondjon, és eligazítsa a többnyire szakembereket. Mulatságos példa, hogy két harminc körüli, csinos honanyát hívtunk meg egy civil szervezetbe. Oktatáspolitikával foglalkoznak a parlamentben, és úgy gondolták, hogy föl kell világosítaniuk a hosszú asztalnál üldögélő, élemedett korú urakat a helyzetről. Miután kioktattak bennünket, a mintegy tucatnyi akadémikus és kéttucatnyi professzor összeszámolta, vajon hány tanévet töltöttünk a felsőoktatásban. Csaknem nyolcszáz jött ki. A hölgyek egyszer talán még miniszterelnökök is lesznek Magyarországon.

A kormányfő nem érthet mindenhez, mégis hízeleg a hiúságának, hogy tőle várják az eligazítást. Ebből származnak a bonyodalmak: a félreértések, az elszólások, a benyögések, a magyarázkodások. És az ütős mondatok is. Amennyiben persze az államvezető elmélyül egy-két témakörben, és átlátja annyira a helyzetet, hogy a felismert összefüggésekből telik kristálytiszta, rövid és szellemes mondatokra. Vagy ha olyan témában nyilvánul meg, amelyhez éppen csak konyít, úgy fogalmazza meg a kommunikációs stáb által kidolgozott ütős mondatot, mintha ő találta volna ki.