Tanítványaim közül sokan helyezkednek el a médiában, és leginkább a kereskedelmi tévék-rádiók közelében kezdik. Olykor invitálnak is a munkahelyükre. Azt vettem észre, hogy sosem a székházban dolgoznak, hanem egy mellékutcában. Betéti társaságnál gyártják a közszolgálati percentet, amelyet a koncessziós szerződés szerint az anyacégnek kötelező teljesítenie. Amidőn megkérdeztem az egyik kertévé főnökét, azt válaszolta, hogy azért nem engedik be őket a székházba, mert a közszolgálati szemléletükkel megfertőznék a szórakoztató műsorok munkatársait.

Nem vagyok tehát a kereskedelmi média híve, mindazonáltal egyre fölöslegesebbnek vélem a közszolgálati tévézés-rádiózás hazai gyakorlatát is. Tegnap érvet kaptam a távolságtartáshoz. Az Index digitális felületén fejtette ki D. Tóth Kriszta, hogy miért hagyta ott a Magyar Televíziót. Elmesélte, hogy híradós korában maga írta a műsorvezetői szöveget - szaknyelven a fel- és lekonferálást -, és nem egyszer megtörtént, hogy mire a dolgozószobájából eljutott a stúdióig, a súgógépen már nem azok a szavak fogadták, amelyeket ő fogalmazott a számítógépébe. Ezt a következtetést vonta le: „A rendszerváltás után úgy volt kitalálva a köztelevízió, hogy ott befolyást lehessen gyakorolni.” Okfejtésében rokonszenves, hogy a legutóbbi három év tragikus fejleményeit az előzményekben ragadta meg.

Az adófizetők pénzéből mindig volt évente 45 milliárd forint a közszolgálati tévézésre-rádiózásra (jelenleg 75 milliárd). Ebből azonban csupán annyi jutott a kulturális, a gyerek- és ifjúsági műsorokra, az oktatási, kisebbségi és vallási adásokra, amennyi a jóllakáshoz kevés, az éhenhaláshoz pedig sok. A hagyományos közszolgálati tevékenységek sosem érdekelték az éppen kormányrúdnál álló politikusokat, annál inkább a politikai műsorok, amelyek élére a bizalmi embereiket ültették. Azokat a „szakembereket”, akik a dolgozószoba és a stúdió között átírták a súgógépre szánt mondatokat. Jól kellett őket megfizetni, hogy a következő választási ciklusban munka nélkül töltött időt kellemes anyagi körülmények között vészelhessék át.

A többi közszolgálati műsor vezetőit kevésbé fenyegette a kirúgás veszélye. Velük egyetlen politikus sem törődött, őket mindegyik kormány békén hagyta. Ezért csinálhatják folyamatosan azt, amire éppen nincs pénz.