Vásárhelyi Mária szociológus az országgyűlési választás mellőzésére szólított föl. Azt fejtegette tegnap a 168 Óra című hetilap online kiadásában, hogy „A bojkott nehéz és kétélű fegyver, kiváltképp, ha nem áll mögötte elegendő politikai erő.” Szerinte mégis „A kormánypártok mára kialakult tájékoztatási monopóliuma önmagában irreálissá teszi, hogy szabad választásokról beszélhessünk.”

Mindössze egyetlen szót cserélnék ki, a monopólium helyett a hegemóniát használnám. Az előbbi egyeduralmat, teljhatalmat jelent, az utóbbi „csak” többséget. Mértékéről az ellenzéki körökben kering a bűvös kilencven százalék, amelyet nem támaszt alá felmérés, de ha esetleg hitelesítené is, a maradék tíz miatt már nem beszélhetnénk monopóliumról. Az a benyomásom, hogy az Orbán Viktor körül gyülekező hatalomtechnikusok csupán a nyomtatott sajtóban tettek szert nyomasztó fölényre. Ez magyarázható azzal is, hogy a miniszterelnök hadilábon áll a számítástechnikai kultúrával, ám ennél többről van szó.

A kormányfő nyilvánossággal foglalkozó munkatársai titkos közvélemény-kutatásokból tájékozódtak arról, hogy üzeneteik alig jutottak el a kevésbé iskolázottakhoz. Ama százezrekhez, akik hajlamosak ugyan távol maradni a választási urnáktól, de ha évtizedek óta járatott „néplapjukban” - a különböző fantázianeveken megjelenő megyei napilapokban - is szembesülnek a leegyszerűsített magyarázatokkal, akkor a kormányon lévőket hatalomba szavazhatják. Nyilvánvaló, hogy a végrehajtó hatalom emberei szinten tartják az elektronikus médiumokat, a digitális sajtót pedig elhanyagolják, ettől azonban még bejöhet a papír alapú nyomulásuk.

A bejegyzés címében föltett kérdésre akkor válaszolhatunk érdemben, ha a tájékoztatás mellé helyezzük a tájékozódást is. A diktatúrához közeledő Magyarországon egyelőre bárki tájékozódhat sok forrásból, ha van elég pénze és ideje ahhoz, hogy böngéssze a világhálót, és a digitális sajtóból az ellenzéki hangvételű portálokat meg a papír alapú sajtó online kiadásait. Ehhez a kevésbé iskolázott, ráadásul falusi vagy pláne tanyasi környezetben élőknek nincs pénzük, idejük, számítógépük, okostelefonjuk, és igényük sincs. A választási bojkott sikere azon múlik, hogy az igényesen tájékozódók elegen vannak-e. S ami legalább ennyire fontos: a döntéshez szükséges információkat képesek-e tovább adni a környezetükben lévőknek.

Amennyiben képesek, már nem is érdemes bojkottálni a tavasszal esedékes választást.