Puch László az új tulajdonosok képviseletében azt is mondta a többször már említett ATV-interjúban, hogy ő nem ért a sajtóhoz. Ezzel indokolta, hogy eszébe sem jutna beleszólni a Népszava szerkesztésébe. Egy feltétele azonban van: „Racionális működés, 30-35 ezer példány.”

Ami a racionális működtetést illeti, azóta részletezte, hogy mire is gondolt. A 24.hu című portál tegnapi kiadásában arról beszélt, hogy több újságíróval képzeli el a majdani napilapot, vagyis nem a személyzeten (és a személyiségeken) akar spórolni. Az idézett mondat második fele már kevésbé megnyugtató. Félő, hogy valamit félreértett a tárgyalásokon, vagy hagyta magát becsapni, mert napi húszezer értékesített példányról számolt be. A Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség október 8-a előtti adatsorában a 133 éves újság 10.646 eladottal szerepel. Innen bizony nehéz lesz eljutni a hőn áhított 35 ezer példányig.

Igaz ugyan, hogy október 8-a után a Népszabadság-olvasók egy része jobb híján a Népszavát választotta, ám ez egyelőre csupán annyit jelent, hogy a kiadóhivatalt vezető Láposi Elza atv.hu-n közölt bejelentése szerint az előfizetők számát sikerült ezerrel gyarapítani. Valószínűleg jött még hozzájuk egy-kétezer standon vásárló olvasó is. Mindazonáltal ebből csak az következik, hogy a patinás napilap az egyik kategóriából eljutott a másikba. A korábbi csoportba tartozott a szekszárdi Tolnai Népújság (10.622 példánnyal), a tatabányai 24 Óra (9954), az egri Heves Megyei Hírlap (8942), továbbá az auditálásra nem vállalkozó újságok közül a nyolcezer példányra saccolt Magyar Hírlap, a mintegy hétezres salgótarjáni Nógrád Megyei Hírlap és az ötezresre becsülhető Magyar Idők.

Ahová most közeledik a Népszava, az a kecskeméti Petőfi Népe (16.276), a kaposvári Somogyi Hírlap (15.313) és a Békés Megyei Hírlap (14.458) kategóriája. Ezeket kéne utolérni és meghaladni ahhoz, hogy egy-két év múlva átkerülhessen a húszezres napilapok közé. Az a benyomásom, hogy a papír alapú sajtó hanyatlása idején elérhetetlen lesz a Népszabadság célba vett, 37 ezer körüli utolsó példányszáma. Nem is kellene erőltetni, bár a jelek arra utalnak, hogy Puch László médiaszemlélete megrekedt a hagyományos sajtónál. Politikai és talán még gazdasági haszonnal is kecsegtetne, ha beérné a húszezer kinyomtatható példánnyal.

Nem kéne a többi terjesztésre szánt Népszavát a remittenda-raktárba küldeni, a felszabaduló pénzt pedig a digitális kiadás korszerűsítésére és online újságírók szerződtetésére költhetné. Elvégre a XXI. században vagyunk.