Nem számítottam élénk visszhangra, mert tegnapi bejegyzésem a Budapesten kívüli sajtóról szólt. Csak ma reggel lépett túl a közösségi oldal keretein. A digitális ismeretségi körből szívesebben vitatkozom valóságos nevek viselőivel, mint tekintélyes külső fórumokon álneves kommentelőkkel, köztük szitkozódó trollokkal is. Ráadásul olyan kollégák szóltak hozzá tegnap - például Furucz Zoltán, Mikulás Anna, Marik Sándor és Tóth Ilona -, akiknek tisztelem az újságírói tevékenységét. Jól ismerik a megyei és a városi lapok világát. Bár vannak köztünk viták, elvégre eltérő élettapasztalatok szembesülnek egymással, az okfejtésekből termékeny következtetések adódnak.

Feltűnt, hogy a huszonkilenc hozzászólással tarkított eszmecserében a sajtó helyi jelzője keveredett a megyeivel. Az utóbbit azzal a megszorítással vélem helyinek, ami nem válik a megyei napilap előnyére. Miközben a megyeszékhelyen dolgozó újságírók okkal kifogásolják, hogy a pesti kollégák nem látnak túl a főváros határain, ritkán veszik észre, vagy ha észreveszik is, nem verik nagydobra, hogy a maguk szűkebb keretei között hasonlóképpen viselkednek. Amennyire Budapest az ország vízfeje, a megyeszékhely is hasonló szerepet tölt be a régióban. A külföldi tulajdonosok a papírra nyomtatott újság nyereségéből megvalósították az online változatot. Hurrá. Csakhogy amennyi újságírót a digitális részlegbe fölvettek, annyit le is építettek a hagyományos részlegből. Közben pedig fel-felszámolták a tudósítói hálózatot, amely nélkül a napilap épp úgy megyeszékhely-központú lett, mint ahogy a joggal bírált országos napilap főváros-centrikus.

A megyei napilapok kétségkívül közös nevezőre hozhatóak a tegnap tárgyalt értelemben: a fővárosiakkal ellentétben nem tömbösödtek politikailag, ezért kevésbé csökkent az olvasottságuk. Abban viszont különböznek egymástól, hogy vannak köztük olyanok, amelyek az egész megyéből begyűjtik az információkat meg az emberi sorsokat, és vannak, amelyek nem gyűjtik be. Vannak jól és rosszul szerkesztettek, érdekesek és unalmasak, bátrak és beszariak, hírgyártó szakmunkásokat és közvélemény-formáló egyéniségeket foglalkoztatóak. Ezt a sokszínű, változatos mezőnyt igyekszik most a kormányzat gleichschaltolni. A múlt század negyvenes éveiben elmagyarosodott szó karriert csinált a sajtóban. Azt jelenti, hogy egybehangolni, egységesíteni. Eredetileg semleges a jelentése, történelmileg azonban Goebbels nevéhez fűződik. Nem kéne erőltetni.