A volt miniszterelnök nem töltötte tétlenül a nyarat, terjedelmes röpiratot hozott össze. Szembe nézett azzal, ami a legutóbbi fél évtizedben történt, de azt is igyekezett kifejteni, vajon hogyan kéne leváltani az Orbán-rendszert. Figyelemre méltó eszmefuttatására máskor térnék ki, most inkább a tegnap délutáni telefonbeszélgetésről tűnődnék, amelyben tőle szokatlan módon kiosztotta, megleckéztette, rendreutasította a Klubrádió műsorvezetőjét.

Bolgár Györgyöt a „középszerűek”, a teljesítmény nélküli politikusok, politikai elemzők és újságírók közé sorolta, akik ahelyett, hogy az ellenzékiséghez vezető útról töprengenének, fölhánytorgatják neki, hogy hatalomra tör, még ha egyelőre csupán a baloldalon is. Csakugyan ilyesmit mondott a műsorvezető, ezt azonban nem állította, hanem kérdezte. Ama ellentmondást firtatta, hogy miközben Gyurcsány összeterelni próbálja az eljelentéktelenített (szétaprózódott, széthullott, szétmállott, szétmorzsolódott, szétzilált) baloldalt, agyonkarakterizált személye gátolja a demokratikus ellenzék egyesülését.

Ha egy újságíró szakmai működését úgy ítéli meg a mértéket vesztett interjúalany, hogy „Ön a kérdéseivel beszáll a karaktergyilkosságba.”, akkor félreismeri a nyilvánosságot, és baj van a médiaszemléletével. A választott politikusnak ugyanis nem az a dolga, hogy minősítse a nyilvánosság képviselőit, hanem hogy feleljen a választópolgárok nevében föltett kérdésekre. Amidőn elmagyarázta a műsorvezetőnek, hogy „nyafogás” helyett az ellenzék egységét kéne szorgalmaznia, azon morfondíroztam, vajon egyéb megnyilvánulásaiban miért berzenkedik a pártsajtó ellen, ha politikai szolgálatként képzeli el az újságírást. Azt is latolgattam, hogy ha egy ellenzékbe szorult politikus irányt szab az újságírónak, milyen alapon kéri ki magának, hogy a nyilvánosság képviselője is firtatja az ő irányát. Miért kér számon olyasmit, amiben szintén elmarasztalható?

A volt miniszterelnök kioktató, beolvasó hangnemét nem menti, legföljebb magyarázza, hogy talán épp most lett elege a saját világnézeti oldalán kétségkívül tapasztalható fanyalgásból, a haragját azonban nem a megfelelő emberen töltötte ki. Elismerem persze, hogy tegnap délutáni epeömléséhez jócskán hozzájárultak a gyurcsányozó kormánypárti politikusok is. Ebben az állapotban óvnám a hatalom rá törő gyakorlóitól - és a hatalomra jutástól.