Néha az a benyomásom, hogy Sallai R. Benedek nevében az R. a Rambót jelenti. A tagbaszakadt biogazdálkodó úgy száll szembe a Fidesz mezőgazdasági politikájával, mint az afgán pampán pompás paripán vágtató Stallone a szovjet harci helikopterrel. A minap meg is kérdezte tőle az egyik műsorvezető, hogy ha a tévéstúdióban képes árnyaltan, kulturáltan elemezni a kormány földprivatizációs elképzelését, vajon a közösségi oldalon miért használ indulatszavakat. Erre felelte az LMP Túrkevén élő szakpolitikusa: „A Facebook kötetlenebb stílus.”

A kötetlenség azt jelenti az ő esetében, hogy ezt írta föl az üzenőfalára: „Pofátlan lenyúlás.” „Baromarcú kormány.” „Senkiházi banda.” „Az államnak elment az esze.” Heves, szilaj, vad, zabolátlan megnyilvánulásait tekinthetjük szubjektív széljegyzeteknek a kormányhoz közel álló újság cikkére, melyben a Napi Gazdaság megszellőztette, hogy Orbánék meg akarnak szabadulni 400 ezer hektárnyi állami föld tulajdonjogától. Ráadásul úgy, hogy azoknak a gázszerelőknek, műkörmösöknek és ügyvédeknek passzolják át, akiknek már bérletbe adták. Ha így lesz, az csakugyan égbe kiáltó botránynak ígérkezik, ehhez azonban mégiscsak szükség volna az országgyűlés döntésére is. Bár szakmám, az újságírás ellen beszélek, de nem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget egy cikknek - a nyilvános dühöngéssel megvárnám a felelőtlen törvénykezést. (Vagy nem kéne megvárni? Már most érdemes kongatni a vészharangot? Ettől a kormánytól minden kitelik?)

Nem értek a mezőgazdasághoz, szerencsére nem is nekem kell értelmezni az egyelőre csupán elejtett információmorzsákból kirajzolódó ügyet. Annál inkább foglalkoztat, hogy minek is vélhető az a fránya Facebook. Két figyelemre méltó állásponttal szembesültem. Csepeli György szociálpszichológus szerint „A Facebook nem más, mint egy nagy szalon.” (Klubrádió, 2013. december 6.) Hajdani szerkesztőségi kollégám, Széky János újságíró pedig azt állítja, hogy „Ma a Facebook a kocsma.” (Facebook.com, 2014. június 24.) Most akkor szalon vagy kocsma? Sallai R. Benedek az utóbbihoz vonzódik. Okfejtésében benne rejlik az ellenzék eszköztelensége is, ami abban nyilvánul meg, hogy mindössze néhány kormánybírálattal próbálkozó médiumban fejtheti ki az ellenvéleményét. S ha végképp kiszorul a nyilvánosság fősodrából, marad végső menedéknek valamelyik közösségi oldal. Például a Facebook.

De azért mondhatta volna szebben is, kis lovag.