Fél ötkor ébreszt a Határok nélkül. A Kossuth-rádió hullámhosszán sugárzott műsor ma hajnalban a nyári rendezvényekről adott hírt, a Kárpát-medencében várható „nemzetpolitikai” összejövetelekről. Fesztivál- és szabadegyetem-szervezők beszéltek a gombaszögi, a kárpátaljai, a tusnádfürdői, a marosvásárhelyi, a kolozsvári és a vajdasági programokról. Legalább egy tucatnyit emlegettek.

Azt vettem észre, hogy a legtöbbhöz köze van a Németh Zsolt nevéhez fűződő alapítványnak, a Pro Minoritate-nek. Az előadók között ugyanis gyakran került szóba Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár és a helyettese, Wetzel Tamás neve. Egyszer-egyszer pedig Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesé és persze Orbán Viktoré is, aki a legrégibbi és legrangosabb szabadegyetemre, a tusványosira ígérkezett el. A rendezvények alighanem kitöltenék a nyári vakációmat. De honnan is tudnák a szervezők, hogy családi okból foglalkoztat a kisebbségbe szorult magyarok sorsa? A kérdésről eszembe jut egy másik kérdés. Vajon mivel magyarázható, hogy a félórás műsorban egyetlen ellenzéki politikus neve sem hangzott el?

Talán azzal, hogy Németh Zsolt Fidesz-politikus, és az alapítványa abban érdekelt, hogy csupán a hivatalos Magyarország politikusai szólaljanak meg a határon túli összejöveteleken? Mindazonáltal lehetséges, hogy a szervezők az ellenzéki pártok szakpolitikusait is meghívták, ők azonban udvariasan elhárították, hogy kerekasztal-beszélgetésen, több száz érdeklődő előtt szembesüljenek a kormánypárti érvekkel. Vagy szívesen vitatkoznak majd, de a kormányhoz húzó közszolgálati rádió nem tartotta fontosnak, hogy bemondja a nevüket. Adódik egy harmadik lehetőség is. Azon tűnődöm, hogy ha ott ülnének a napsütötte pódiumon, vajon miről beszélnének. Van-é elképzelésük a határainkon kívül rekedt magyarságról?

De hogyan is volna erről kidolgozott koncepciójuk, ha az országhatáron belül is levonultak a térképről? Pártjaik szinte kizárólag a fővárosban és a nagyvárosokban vannak jelen, a megyei sajtó tanúsága szerint a kisvárosokban és a falvakban nem is léteznek. Lehet erre azt mondani, hogy persze, mert a szerkesztőségek nem jelentetik meg a közleményeiket, a munkatársai se mennek el a pártrendezvényeikre. Mégis az a benyomásom, hogy a helyi lapok helyet adnának a széttöredezett ellenzék megnyilvánulásainak, ha a sebeiket nyalogató politikusoknak volnának üzeneteik a vidéki Magyarország és a határon túli magyarok számára.