A miniszterelnöki rádióinterjú intézményét mintha Orbán Viktor találta volna ki első országlása idején. Utódai átvették a jól hangzó örökséget, majd 2010-ben visszavette tőlük a kezdeményező. Azóta péntek reggelenként, fél nyolc után három perccel felhangzik a jellegzetes torokköszörülés és okfejtés. Körülbelül tizenöt percig hallhatjuk a szavait, kivéve a mai napot, amikor még ráhúzott tíz percet.

Elképzelek egy tegnap esti beszélgetést. A miniszterelnöki sajtófőnök azt mondja a telefonba, hogy a miniszterelnök úr kizárólag a menekültekről szeretne beszélni. (Lehet, hogy gazdasági bevándoroltakat mondott.) A 180 perc című műsor szerkesztője nem örül az utasításszerű javaslatnak, és kifejti, hogy egyéb kérdésekre is kéne válaszolni, máskülönben a hallgatók azt hiszik majd, amit az ellenzéki sajtó ezerrel fúj, hogy a miniszterelnök úr csupán azért dob be a köztudatba ilyen és ehhez hasonló témákat, mert nem akar olyan ügyekről beszélni, amelyek nem vetnek jó fényt a kormányra. Szívesen kölcsönözne még tíz percet a miniszterelnök úrnak, de nyolc előtt két perccel be kéne fejeznie, mert a hirdetők fejét veszik a rádió gazdasági igazgatójának. Úgy képzelem, hogy ebben maradtak.

Nem is olyan nagy baj, hogy ma reggel 7.33-tól 7.48-ig Orbán Viktor kizárólag a menekült-ügyről beszélt. Tizenöt percet, írásban öt gépelt oldalt talán még sosem szentelt a témának. Legalább tisztában lehetünk azzal, hogy voltaképpen mit is gondol róla. Azért még hálás is vagyok, hogy végre kibökte: „Amióta ez a plakátkampány van, ugrásszerűen megnőtt a visszaküldött válaszok száma.” Kínos lehetett a kormányzati kommunikátorok számára, hogy a 900 millió forintért kipostázott 8 millió kérdőívből csupán 200 ezret küldtek vissza a választópolgárok. A nem egészen egymilliárdhoz kellett még csapni 381 millió forintot, hogy az egész országba kihelyezett 330 óriásplakát válaszra serkentse az embereket. Erre a 4-500 ezer feleletre már lehet hivatkozni, a nemzeti konzultáció kudarca tehát elkenhető..

A maradék tíz percben egyébként olyasmire is válaszolt Orbán Viktor, amire a tegnap esti telefonálók már azt mondhatták, hogy a kecske is jól lakott (mármint a miniszterelnök úr), és a káposzta is megmaradt. Vagyis az államosított rádióban dolgozó újságírók szakmai becsülete sem szenvedett további csorbát.