Olvasom, hogy a patinás napilap szerkesztősége is megritkul. Tucatnyi munkatársa mondott fel, vagy kirúgták őket, akik pedig maradhattak, azoknak a fizetését csökkentették. Eötvös Pál tíz évvel ezelőtti lemondása óta immár a harmadik főszerkesztő lépett szolgálatba, aki az első és a második után már sejthette, hogy a tulajdonos az élőmunkán spórolna, mégis nevét adta ahhoz, hogy egyre kevesebb emberrel kéne egyre többet vállalni..

A két korábbi főszerkesztő még olyan tulajdonossal dolgozott, aki bokrétának tekintette az újságot, amelyet a kalpagjára tűzhet. Bejáratott márkája, igényessége, minőségi jellege elviselhetővé tette a termelt veszteséget. A tulajdonosváltás azonban olyan sajtó-portfolió berozsdásodott vezérhajójává avatta a Népszabadságot, amelynek menedzsmentje alighanem átmenetileg birtokolja az újságot. Igyekszik majd jó áron túladni rajta, ezért kéri keményebben számon a belső átalakításokat. Például azt, amiről szintén olvashatni, bár remélem, hogy nem felel meg a valóságnak. A lap hajdani főszerkesztő-helyetteseként állíthatom, hogy legnagyobb értéke a tudósítói hálózat volt.

A külföldit már sikerült leépíteni, és ha a vidéki is erre a sorsra jut, a zsugorított szerkesztőség utolérheti a többi országos napilapot. Már megváltak a vidéki tudósítóktól, bezárkóztak a fővárosba és a környékére, aligha nevezhetőek országosnak, legföljebb közép-magyarországinak. Ez meg is látszik az olvasók csökkenő érdeklődésén. Minél inkább távolodunk Budapesttől, annál kevesebbet vásárolnak belőlük. 1990 első negyedévében az akkor még csak papírra nyomtatott Népszabadság naponta 374159 példányban látott napvilágot. Most valamivel több mint negyvenezer fogy belőle, az online változat olvasottsága pedig 120 ezerről esett vissza a felére. A számok ellenére mégis az a benyomásom, hogy nem annyira tragikus a helyzet.

Ha a negyvenezret beszorozzuk a szokásos 3,6-del, 140 ezer olvasót kapunk, és ha hozzájuk vesszük azokat is, akik a képernyőn kísérik figyelemmel a cikkeket, az újság mintegy 200 ezer emberhez jut el. Ez megfelel egy közepes lélekszámú megyében megjelenő napilap iránti érdeklődésnek. A tudósítói hálózat leépítése épp azzal kecsegtet, ami a Népszabadságot eddig megkülönböztette a megyei újságoktól: országnyira tágította az olvasók látószögét. Talán nem kéne közép-magyarországi napilapot csinálni belőle.