Érdekel a fikakultúra. Tegnapi bejegyzésem például épp most könyvelhette el a 10484. letöltést és a 71. kommentet. S bár a hozzászólók közül néhányan többször is melegebb éghajlatra küldték el egymást, mégiscsak elenyésző számukból aligha lehet általánosítani az olvasókról. A fikakultúráról annál inkább lehet. A gyűlölködő sorokból számomra ismeretlen ember képe rajzolódik ki.
Szoci (baller), liberális (libsi) flaszterhuszár volnék, aki éjszakánként lipótvárosi romkocsmákban számolgatja a romlás virágait, néha pedig kidugja a fejét Pestről, hogy ’le’menjen vidékre, és hülyeségeket írjon az ott élők tájékozódási lehetőségeiről. Derülök a fullánkos megjegyzéseken, mert tudom azt, amit tudatok is. Éltem (laktam/dolgoztam) Debrecenben, Dunapatajon, Egerben, Kalocsán, Kecskeméten, Kiskőrösön, Nyíregyházán, Szegeden, Székesfehérvárott, Szombathelyen és Zalaegerszegen. Volt, ahol csak fél évig, és volt, ahol másfél évtizedig. A fővárosba 25 éves koromban kerültem, és ma sem érzem magam tősgyökeres pestinek.
Talán azért nem, mert úgy hozta a sors, hogy hat vidéki felsőoktatási intézményben tanítottam. Állandó munkahelyemre 347-szer tettem meg az 540 kilométert, és a csaknem 200 ezer kilométert mintegy százezerrel tetéztem, hogy kommunikáció szakos diákoknak beszélhessek a helyi médiumokról. Gyöngébbnek vélem magam az elektronikus sajtó elemzésében, ám a digitális sajtóról sokat tanultam az immár végzett tanítványaimtól, akik szétszóródtak az országban, és helyi portálokat szerkesztenek. Ami pedig a nyomtatott sajtót illeti, őszintén szólva még nem találkoztam olyan médiakutatóval, aki többet tudott volna a vidéki újságokról.
Minderről persze értesülhettek volna a kommentelők is a lexikonból. Elolvashatták volna a sajtóról írott tankönyvemet, a világhálóra föltett tanulmányaimat. Vagy a Médianapló című blogot, amelynek ez a négyezer-nyolcszáz-valahányadik jegyzete. Belátom azonban, nem várható a gyűlölködő hozzászólóktól, hogy képben legyenek. Például Istóczy úrnak üzenem: változtatni kéne vissza-visszatérő szófordulatán, ’az újlipótvárosi romkocsmák”-on. Pesten dolgozó tanítványaim csak egyetlen ilyen műintézményről tudnak, a Katona József utca Nagykörút felőli részén. Ama bizonyos romkocsmák a Terézvárosban tenyésznek. A legismertebb XIX. századi antiszemita nevére kéredzkedő troll jobban járna, ha legközelebb a Kazinczy utcát és környékét emlegetné.
