A tegnapi Népszabadság legérdekesebb cikke a baloldal sanyarú helyzetéről szól. Nagy N. Péter legfontosabb megállapítása, hogy „Amióta csak léteznek, ezt csinálják: megújulnak.” Úgy értelmezem az immár negyedszázados folyamatot, hogy 1989. október 7-én a platformok szövetségével több párt keletkezett egy pártban, most pedig a több baloldali párt egy laza (az április 6-án bekövetkezett választási vereség óta lazuló) szövetséget alkot. Más lényeges változás nem történt.

A publicista megállapítása nyomán eltűnődtem, vajon csakugyan végbe ment-e az a bizonyos megújulás. S bár a fejlemények azt sejtetik, hogy nem szabad automatikusan azonosítani az egész baloldallal az MSZP-t, különösen mai állapotában nem, mit tegyek, ha csupán a szocikról van egy 250 oldalnyi fájlom. Az 1500 idézetből kiderül, hogy mit is mondtak magukról az alakuló kongresszus óta. Azon a napon jelent meg a Népszabadságban Grósz Károly MSZMP-főtitkár figyelmeztetése: „A megújulás és nem az új párt mellett vagyok.” A reformisták nem hallgattak rá, hanem új pártot alapítottak, a megújulást azonban magukkal vitték.

Azt vettem ugyanis észre, hogy a megszólaló szocialisták kétféle kifejezést használnak. Az egyik a megújulás, a másik a megújítás. A nyelvérzékem azt sugallja, hogy aki beéri a megújulással, nem nagyon akarja kivenni részét a kétségkívül viszontagságos folyamatból. Abban reménykedik, hogy majd csak lesz valahogy. (Fogjuk meg, és vigyétek!) Aki viszont a megújítást használja, arról el lehet képzelni, hogy hozzátenne valamit a politikai szervezet megújulásához. Márpedig a gazdasági életből tudjuk, hogy a hozzáadott értékből lesz a profit, a teljesítmény, a siker.

A másfél ezer idézethez képest tulajdonképpen nem is olyan sok az 57 megújulás-megújítás. Mindazonáltal soknak rémlik, hogy belőlük 46 a megújul (feléled, felfrissül, felújul, felüdül, föllendül, kiújul, megfiatalodik, megismétlődik, megújhodik, regenerálódik, újjáalakul, újjáéled, újjászületik, újrakezdődik). Elismerem, hogy a rokon értelmű szavak szótára nálam árnyaltabban fogalmaz, a lényeg azonban mégiscsak úgy foglalható össze, hogy a szocialisták ígérgetik maguknak és a nyilvánosságnak: isten bizony megújul a pártjuk. A választási eredmény felől nézve látnoki a volt elnökük, Lendvai Ildikó kesernyés felismerése: „Ó, a tartalom nélkül szajkózott megújulásnál ósdibb szöveg az MSZP-ben nincs.” (Népszabadság, 2011. augusztus 8.)