Az országgyűlési választás közeledtével megint téma az új adórendszer. Az egykulcsos adót támadják az ellenzéki politikusok, és védelmezik a kormánypártiak. Talán nem is baj, hogy purparlé van körülötte. Minél többet hallunk, olvasunk róla mi, választópolgárok és médiafogyasztók, annál inkább tisztában vagyunk vele. A lényegét úgy foglalnám össze, hogy 2011. január elseje óta körülbelül egymillióval több adófizetőt kapcsolt be a közteherviselésbe, és a felgyülemlett pénz a magyar társadalom felső egymillióját boldogítja.

Mostanában az egyik ellenzéki szerveződés, az Együtt 2014-Párbeszéd Magyarországért Választási Szövetség kampányol ellene országszerte. Scheiring Gábor nevű, egyébként közgazdász végzettségű képviselője olyannyira felkészült belőle, hogy amerre csak jár, a helyi nyilvánosság előtt kifejti, vajon a környék legtekintélyesebb kormánypárti politikusa mennyit is köszönhet az új adórendszernek. A Napló című veszprémi napilap tegnapi száma beszámol arról, hogy például Várpalotán elmondta: Talabér Márta, a fideszes polgármester havonta 213648 forinttal többet vihet haza. Az összeget kíváncsiságból beszoroztam az egykulcsos adó bevezetése óta eltelt harmincnégy hónappal, és bizony 7 millió 264 ezer 32 forint jött ki.

A várpalotai polgármester asszony sem volt rest. Ő meg azzal várta az okvetetlenkedő PM-képviselőt, hogy szintén kiszámolta, vajon Scheiring Gábor mennyi többletet köszönhet annak az adótörvénynek, amely ellen ágál. A veszprémi újságban évi 1,2 millió forintot emlegetett. Vagyis havonta százezerrel növekedett az ellenzéki honatya jövedelme, harmincnégy hónap alatt tehát 3,4 millió forinttal többet utaltak át neki az adófizetők pénzéből. Ez az összeg kétségkívül csekélyebb a kormánypárti polgármesterénél, bár korántsem lebecsülendő, lévén szó ellenzéki politikusról, aki jelenleg független képviselőként tengeti napjait az országgyűlésben, és kevesebb bizottságba választják be, továbbá állami cégek felügyelőbizottságába sem hívják meg. Nagyjából a fele Talabér Márta törvény által garantált plusz bevételének.

Ha Várpalotán a két közéleti személyiség kölcsönösen készült egymásból, akkor a történtekből levonható az a következtetés, hogy az ellenzéki és a kormánypárti politikusok árgus szemekkel figyelik egymás folyószámláját. S ami legalább ennyire meglepő: kisebb-nagyobb mértékben ugyan, de egyaránt az egykulcsos adó haszonélvezői.