Néhány perce néztem meg, akkor a 14798. kattintásnál tartott a tegnapi jegyzetem. Csaknem százharminc komment övezi, közülük néhány tartalmasan egészíti ki a Kálmán Olga és Tóbiás József közti csörtéről írottakat. Ketten is szóvá tették, hogy a jegyzet elején és végén említett BBC-epizód főszereplője nem tizenhatszor, hanem „csak” tizenkétszer tette föl ugyanazt a kérdést.

Köszönöm a pontosítást, és töredelmesen bevallom, épp azt a hibát követtem el, amitől óvom az újságírással kacérkodó tanítványokat. A brit példát csupán keretnek szántam - négy sort szenteltem neki a harmincsoros jegyzetben -, és nem néztem meg a híres interjút, holott ellenőrizni kellett volna az egyik világhálós értelmezésben olvasott számot. Szerencsére két kommentelő is elküldte az 1997-ből való linket, csakugyan tizenkétszer firtatta ugyanazt a Newsnight műsorvezetője. Vagyis Kálmán Olga nemhogy beállította a világcsúcsot a maga tizenhat kérdésével, hanem megjavította. Még akkor is igaz ez, ha - mint tegnap írtam - az első két alkalommal csak utalt arra, amit később tizennégyszer tudakolt a szocialista politikustól.

De ha már a tartalmasan hozzászólók nálam nyomatékosabban fogalmazták meg a röpke kerettörténetet, hadd kerekítsem tovább. Jeremy Paxman ügyesen készítette elő a nyolcperces interjút. Az elején azt firtatta, vajon Michael Howard belügyminiszter hazudott-e már nyilvánosan, és a nemleges válasz után a negyedik percig altatta a rutinos stúdióvendég éberségét, Majd előállt a farbával - hogy a miniszter megfenyegette-é az alá nem közvetlenül beosztott börtönparancsnokot -, és géppuskaszerűen sorozta meg a mellébeszélő politikust ama bizonyos kérdéssel. Az utolsó másfél percben mindketten lehiggadtak, és már-már barátságosan fejezték be a híressé vált interjút.

Hitelesnek fogadom el az egyik hozzászóló érvelését. Ő úgy tudja, Paxman soha nem nyilatkozta, hogy fülére mondta volna a műsor szerkesztője: nincs még készen egy anyag, húzza tehát az időt. Csupán a hajdani belügyminiszter nyilatkozott arról, hogy elszánt kérdezője utólag vallotta volna be neki az időhúzás szándékát. Miután megnéztem a tévéfelvételt, most már nekem is az a benyomásom, hogy a remekül előkészített kérdéssorozat nem hatott kényszerhelyzetből fakadó rögtönzésnek.