Átrágtam magam a két ellenzéki politikus megegyezését értelmező cikkeken. Azon tűnődöm, hogy a háttérbe szorított kérdést (ki lesz az ellenzék közös miniszterek-jelöltje?) ki tartotta tíz hónapig a nyilvánosság előterében. Csakugyan azok a fránya újságírók?

Mi, a nyilvánosság képviselői kétségkívül firtattuk, hogy ki hagyja jóvá a vezérkar tervét, ki választja ki a csatateret, ki lelkesíti a frontharcosokat, és kinek a nevében indulnak harcba a katonák. A hátországban élőket is érdekli, vajon ki lesz a hadvezér, mert nem mindegy, hogy a győzelem után ki befolyásolja az életüket. A két potenciális miniszterelnök-jelölt kezdettől fogva elütötte a választ, bár látszott rajtuk, hogy őket is foglalkoztatja a kérdés. Az utólagos értelmezők szerint kakaskodtak, marakodtak a koncon, csesztették egymást. Ők sem tagadták, hogy vannak ambícióik, a lényeget azonban hangsúlytalan mondatban fogalmazta meg Bajnai Gordon az ATV stúdiójában, Mesterházy Attila jelenlétében: „Kétféle világlátást képviselünk.”

Ebben a szereposztásban Mesterházy a balos, Bajnai a technokrata. Mesterházy Attila MSZP-je balra mozdult kormányzó önmagától, és azt hangoztatja, hogy a munkavállalók érdekeit képviseli. Bajnai Gordont vállalkozói-menedzseri előélete arra ösztökéli, hogy inkább a munkaadók érdekeit képviselje. Ráadásul nem egy néppárt vezetője, hanem egy kis párté, amely megengedheti magának, hogy kevésbé vegye figyelembe a szociálpolitikai szempontokat. Ezért hiteltelen az az érvelés, hogy a bicskájuk beletört ugyan a miniszterelnök-jelöltségbe, de minő szerencse, hogy a lényegben egyetértenek, elvégre összesimították a választási programot. Ha ez igaz, akkor miért alkotnak mégis két különböző pártot, és miről vitatkoznak majd a koalíciós tárgyalásokon?

Oké, az országgyűlési választásig elodázzák a miniszterelnök-jelöltség kérdését. Ezzel mi, választópolgárok egyelőre hadvezért veszítünk, de legalább megtudhatjuk, hogy szociáldemokrata lesz-e az MSZP. Akar-e a magyar Bad Godesberg-i program jegyében kormányozni, korlátozná-e a profitra éhes kapitalizmust, támogatná-e a lecsúszott tömegeket, amelyek képtelenek önmagukról gondoskodni? Kapitalizmust szelídítő kampány-elképzeléseihez vajon mit szól a Bajnai vezette ellenzéki tömörülés, amely az önmagáról gondoskodó középosztály lejjebb csúszástól rettegő tagjait képviseli? És ha netán győz az ellenzék, a két majdnem jelölt közül a miniszterelnöki bársonyszékbe ülő vajon érvényesíti-e a maga világlátását?