Benne sűrűsödik össze, amit gondolunk az ellenzékről. (G. Fodor Gábor politológus, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, Origo.hu, 2024. március 24.)

Be akart robbanni, és megtalálta a megfelelő pillanatot. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, a Nézőpont Intézet igazgatója, Index.hu, 2024. március 25.)

Magyar Péter egy újdonság. (Donáth Anna Momentum-politikus, Blikk.hu, 2024. március 25.)

Magyar nem vaktölténnyel tüzel. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, 2024. március 27.)

Sem a „kommunista”, sem a „gyurcsányista” jelzőt nem lehet ráaggatni. (Janisch Attila filmrendező, magyarnarancs.hu, 2024. március 31.)

Magyar Péter már egy politikai hulla, csak még senki sem szólt neki. (Megadja Gábor, a Századvég Intézet elemzője, Origo.hu, 2024. március 31.)

Eddig nagyjából minden bejött neki. (Hanula Zsolt újságíró, Telex.hu, 2024. április 2

Attól félnek, hogy Magyar Péter kiénekli szájukból a sajtot. (Kiszelly Zoltán politológs, a Századvég Intézet elemzője az ellenzéki pártokról, Hír TV, 2024. április 3.)

Se a kormány, se az ellenzék nem kedveli. (Kéri László politológus, Klubrádió, 2024. április 3.)

Magyar átrendezi az ellenzéket. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, 2004. április 4.)

 Arannyal szólva kivénültem a kortársaim közül. Bizonyos eszméket nem tudok feladni. (Szocháló, 2003.zeptember 1.)

Ötvenhat óta semmilyen formában nem vállaltam politikai szerepet. (Hetek, 2006. április 21.)

Az a rögeszmén, hogy mindent a képzők képzésével kell kezdeni. (Köznevelés, 2006. május 12.)

A véleményemet olykor ma is kérik, máskor meg kéretlenül is mondom a magamét. (hvg.hu, 2008. április 16.)

Megpróbálom szóra bírni a hangtalanokat. (Népszava Online, 2008. december 24.)

A társadalmi egyenlőtlenségekről harminc-negyven éve beszélek. A feltételek és az adatok sokat változtak, a meggyőződéseim nem. (Népszava Online, 2008. december 24.)

A segélyt nálam kevesebben gyűlölik jobban, de a semminél sokkal jobb. (Népszava, 2009. október 12.)

Lelkem mélyén várom a csodát, amihez azért dolgozni is kéne. (Népszava, 2013. október 12.)

Volt szemem, és ott voltak a számok. (Partizán, 2021. ápriis 23.)

Örülök annak, amit csináltam. (Partizán, 2021. április 23.)

Magyarország államformája köztársaság, és nem részvénytársaság. Ezért nem adhatjuk a nagytőke kezére az országot. (Orbán Viktor miniszterelnök, Zalai Hírlap, 2002. április 19.)

Magyarország államformája részvénytársaság. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Hírlap, 2002. június 17.)

Rosszul fogalmaztunk, amikor azt mondtuk, hogy Magyarország államformája szocialista bőrbe bújtatott részvénytársaság. Valójában főcsoporfőnökség. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Mozgó Világ, 2004/11.)

A mai Magyarország nemzetállam, államformája illiberális demokrácia. (Heller Ágnes filozófus, 168 Óra, 2015. május 14.)

Magyarország államformája már nem demokrácia, hanem parlamentáris diktatúra. (Tóth Zoltán választási szakértő, FüHü.hu, 2018. január 31.)

Magyarország államformája banánköztársaság. (Föld S. Péter újságíró, FüHü.hu, 2018. november 25.)

Magyarország államformája mostantól alapítvány. (Brenner Koloman Jobbik-politikus, Alfahír.hu 2021. május 4.)

Magyarország államformája csárdáskirályság. (Láng Zsuzsa újságíró, Jelen.media.hu, 2022. július 24.)

A veszélyhelyzet már államforma Magyarországon. (Szerető Szabolcs újságíró, ATV, 2023. január 13.)

Magyarország államformája holding. (Hompola Krisztina újságíró, Népszava, 2024. február 29.)

Egy akkora országban, amelyet két óra alatt el lehet hagyni, nem nagy kunszt robbantásos merényletet elkövetni. (Gálszécsy András nemzetbiztonságért felelős miniszter, Beszélő, 1992. február 1.)

Nem azt kunszt megjósolni, hogy milyen lesz a jövő, hanem hogy milyen lesz a múlt. (Pozsgay Imre volt politikus, Vas Népe, 1994. február 24.)

Öreg kutya már nem tanul új kunsztokat. (Annus József író, szocialista politikus, Délmagyarország, 1994. május 9.)

Saját közegében minden kunsztra képes a hatalom birtoklásáért. (Galló Béla politológus és Gábor Péter közgazdász Gyurcsány Ferencről, Népszabadság, 2009. március 17.)

Nem nagy kunszt kétharmados többséggel az ellenzék minden indítványát csírájában elfojtani. (Kristóf Attila újságíró, Magyar Nemzet, 2012. július 28.)

Egy könyvet nem kinyomtatni kunszt, hanem eladni. (Dési Péter, a Minerva Kiadó vezetője, Vasárnapi Hírek, 2014. április 27.)

Ő is öreg kutya már új kunsztokhoz. (Bruck András író Orbán Viktorról, Facebook.com, 2018. május 5.)

A túlélés a legnagyobb kunszt. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, Facebook.com, 2018. július 25.)

Brit tudósok szerint a halottak mozognak a földben. Nem nagy kunszt, nálunk szavaznak is. (Zöldi László újságíró, Médianapló.blog.hu, 2019. szeptember 15.)

Budapesten nem nagy kunszt ellenzéki tüntetést összehozni. (Kiszelly Zoltán politológus, Hír TV, 2024. április 2.)

Amit a demokráciában kormányzati kommunikációnak hívunk, az a diktatúrában propagandának nevezhető. De mi van akkor, ha a kormánygépezet nem képes alapjaiban befolyásolni a nyilvánosságot? Visszazökkenünk a demokráciába, mintha mi sem történt volna?

Az idei három hónapból az utolsó kettőben nem a kormányzat határozta meg a nyilvánosság folyamatait. Válságról válságra próbálja kezelni a kínos helyzeteket, kullog a fejlemények után. A botrányok sorozata a Bayer-üggyel kezdődött. A kormánypárti nyilvánosság befolyásos személyiségéről derült ki, hogy a nagyapja nyilas volt, majd a háború után besúgó. A publicista szerencséje, hogy a botrányát eltakarta, rövidre zárta a kegyelmi botrány. Amibe belebukott a köztársasági elnök.

Máig nem tudjuk, valójában ki adott kegyelmet egy pedofil segítőjének, hullottak azonban a miniszterelnök bizalmi emberei, az államfő után két volt miniszter is. Aztán a kutyafuttában kiválasztott köztársasági elnökről is kiderült, hogy baj van a pedigréjével. Igaz, nem a nagyapjával, hanem az apjával. Az őt övező botrány sem futhatta ki magát, mert berobbant az újabb botrány. A kegyelmi ügy miatt taccsra került egyik volt miniszter férje kiugrott a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből. Azóta a hatalomgyakorlásból meg az ellenzéki tehetetlenségből kiábrándult százezrek benne látják a politikai megváltót. 

Érdemes tisztázni a felsorolt botrányok eredetét is. A Bayer-nagypapa ügyét egy történész tárta fel, a kegyelmi ügyet a „Vidéki Prókátor” álnevű blogger közreműködésével a 444.hu egyik munkatársa. A Sulyok-papa ügyét megint egy történész, a volt miniszter látszólag családi ügye pedig az ex-férj 2,3 millió érdeklődőt vonzó Partizán-interjújával jelent meg a köztudatban. A nyilvánosság eszközrendszerének nevezett médiából a YouTube.com, a Facebook.com, a 444.hu, a hvg.hu, a Klubrádió és a Partizán vette ki részét a botránysorozat feltárásából.

Vagyis a nyilvánosság független része, melyről és az influenszerek szervezte százezres tüntetésről Dobrev Klára, a DK-s árnyékormány miniszterelnöke így beszélt: „Feladatuk a nyomásgyakorlás. Hogy ebből politikai cselekvés legyen, az már a pártok dolga.” (Partizán, 2024.február 19.) Vajon az ellenzéki pártok hogyan végezték el a dolgukat? A Bayer-ügyben nem láttak lehetőséget, nem is nagyon erőltették a beleszólást. A kegyelmi ügyben érzékelték, hogy nem a miniszterelnöknek kellene kiválasztani a köztársasági elnököt, hanem közvetlenül kéne megválasztani.

Csakhogy az erre szervezett tüntetésre tized annyian se mentek el, mint az influenszerekére. Az erkölcsi felháborodás helyett előhúzott fogalmi érték nem ragadta meg a tömegek érdeklődését. Magyar Péter fellépése pedig távolságtartásra, fanyalgásra késztette az ellenzéki pártokat. Kivárásra játszanak, nem osztják a messiásvárók lelkesedését. Lehetséges persze, hogy a maguk szempontjából logikusan gondolkodtak, és azt lépték meg, ami az állami költségvetéssel kordában tartott politikai szervezetektől elvárható.

Nem vádolom azzal őket, hogy a Fidesz kottájából játszanak, csak éppen egyre nyilvánvalóbb, hogy a botránysorozat felturbózásához nem járultak hozzá. Ezzel magyarázható, hogy némi fenntartással fogadom a bejegyzésem utáni összeállításban olvasható idézeteket. Civil aktivisták, politikusok, politológusok, publicisták és újságírók fejtegetik, hogy a legutóbbi két hónapban már nem a Rogán-féle propagandagépezet határozza meg a közéleti eseményeket. A fővárosból nézve csakugyan így látszik. Azt is elismerem, hogy a legutóbbi tizennégy évben soha nem volt ennyire kontraproduktív a kormányzati gépezet működése.

Mégis az a benyomásom, hogy a nyilvánosság fórumain kialakult az értelmezések háborúja. A független sajtó például Magyar Péter tartalmi állításait taglalja, miközben a kormánypárti a magánéletét. Az utóbbi értelmezés szerint a miniszterelnök egyik bizalmi embere, a volt igazságügyi miniszter hibázott egy kegyelmi ügyben, vétségében azonban jelentős szerepet játszott a volt férje, aki otthon terrorizálta őt. Nevetséges értelmezés ez, de a falusi és kisvárosi választópolgárok körülbelül ennyit tudtak meg az említett botránysorozatról. Hacsak állami információk híján nem tájékozódtak független forrásból.

Márpedig akik tájékozódtak, jóval kevesebben vannak, mint akik beérik a kormányzati propagandával. Ungár Tamás oknyomozó riporter Baranya „vármegye” négy városában és nyolc falujában szólított meg száz járókelőt. A legutóbbi botrány egyik főszereplőjéről faggatta őket. Akik egyáltalán tudtak valamit Magyar Péterről, leginkább az asszonyverőt látták benne - a kormányzati kommunikáció alapján. Aki szembe fordult a rendszerrel, és március 15-én több embert vonzott a fővárosban, mint Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc együttvéve, az ismeretlen maradt a számukra.

Erre nem lehet azt mondani, hogy a kormányzati kommunikáció hatástalannak bizonyult a vidéki Magyarországon. Annyira azért telt az események mögött kullogó propagandagépezet költségvetéséből, eszköztárából és mesterségbeli felkészültségéből, hogy munkatársai a botránybombából kiszereljék a detonátort.

Tíz mondat a közéleti napirendről

A héten nem ők uralták a híreket. (Bruck András író, Facebook.com, 2024. február 10.)

Azt az ügyet addig tartjuk napirenden, ameddig a Fidesz létezik. (Orosz Anna Momentum-politikus a kegyelmi botrányról, Magyar Narancs, 2024. március 14.)

Ezúttal nem ő írja a történetet, amely a kegyelmi botrány kirobbanásával kezdődött, jó néhány rész hátravan még. (Szerető Szabolcs újságíró Orbán Viktorról, Magyar Hang, 2024. március 28.) 

A közbeszéd feletti uralmat tartósan elvesztette a hatalom. (Tamás Ervin újságíró, Facebook.com, 2024. március 28.)

A kormányzati kommunikáció nem találja azt a pontot, ahol visszavehetné az irányítást. (Mérő Vera civil aktivista, ATV, 2024. március 30.)

Kicsúszott kezükből az irányítás. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2024. március 30.)

A propaganda hosszú idő után először nem ura a helyzetnek. (Rónay Tamás újságíró, Népszava, 2024. április 2.)

Tizennégy éve mindent leural a hazugsággyár, de most valahogy nem működik. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, 2024. április 2.)

Február eleje óta, azaz két teljes hónapja a Fidesz képtelen uralni a közbeszédet. (Hanula Zsolt újságíró, Telex.hu, 2024. április 2.)

A kormány most már két hónapja nem képes uralni a nyilvánosság folyamatait. (Lakner Zoltán politológus, Klubrádió, 2024. április 2.)

Két szocialista honanya, Bangóné Borbély Ildikó és Kunhalmi Ágnes 2019. február 18-án elvette a show-t a többi ellenzéki párttól. Kiálltak a képviselői irodaház folyosójára, keblükhöz ölelték a két példányban kinyomtatott papírlapot, hogy a kamerák elé tárhassák, mennyire elégedetlenek Kövér házelnök úr parlamenti garázdálkodásával. A sminkjük hibátlan volt, a szövegük már nem annyira. Az A/4-es formátumú lapon ezt firtatták: „Képviselőkbe folytani a szót illendő?”

A digitális teret elöntötte a kommentáradat. Az újabb kétharmados választási vereség után az ellenzéki szavazók minden csalódottságukat, dühüket, kiábrándultságukat beleírták a hozzászólásokba. Értettem az indulatukat, mégis méltatlannak éreztem a durva hangvételt. A pontos j és az ly ugyanis anyanyelvünk logikátlan, furcsa jelensége. Az a benyomásom, hogy akik támadták a két politikusnőt, maguk sem volnának képesek hibátlanul kitölteni egy helyesírási tesztet.

Arról nem is szólva, hogy akkor már két éve volt annak, hogy Balla D. Károly látszólag magányos akciót indított. Az ungvári költő 2017. április elsején adta közre, hogy ott is j-t ír, ahol ly-t kellett volna. S bár kezdeményezését áprilisi tréfának szánta, a keresztnevét azóta is következetesen Károjnak írja. A szerkesztők hozzászoktak a jézéséhez, és legalábbis az ő esetében tudomásul vették a rendhagyó hejesírást. Miért ne gondolhattuk volna, hogy a két honanya csatlakozott a határon túli költő mozgalommá teberélyesedett akciójához?

Azóta Bangónét kizárták az MSZP-ből, Kunhalmi pedig a párt társelnöke lett. Helyesírásból már-már rehabilitáltam őket, amikor a fészbukos Mr. Algoritmus tegnap átküldött egy hirdetést. Tüttő Kata lett a szocialisták listavezetője a június 9-én esedékes európai uniós választásra, és csatlakozott hozzá a párt említett társelnöke. Ezt a szöveget adták ki a kezükből: „A nőknek olyan vezetőkre van szüksége, akik értik a mindennapok valóságát!” Nos, az idézett mondat kijelentő, és pontot kellett volna tenni a végére.

Van persze olyan helyzet, amikor annyira fel akarjuk hívni valamire a figyelmet, hogy felkiáltójellel nyomatékosítjuk a szándékunkat. Bocsánatos vétek, és szó nélkül hagytam is volna azt a fránya felkiáltójelet, de épp a szöveg legfontosabb szavánál rúgta őket oldalba a költői tehetség megtestesítője, a Pegazus nevű szárnyas ló. A hirdettető politikusok sokféle színben adták közre a mondatukat, és a vezetők kifejezés olvashatatlan. Akik járatosak a média- és reklámiparban, azok tudják, hogy halványsárga alapra fehér betűket tilos nyomtatni.

Egyébként magával a mondandóval nincs különösebb gond, bár nemcsak a nőknek volna szükségük a hétköznapokban otthonosan mozgó női vezetőkre, hanem a férfiaknak is. Az iménti mondatban ösztönösen írtam ’szükségük’-et, elvégre a két politikus a nő kifejezést többes számban használta. Lehetséges, hogy az általános iskolában hiányoztak arról az óráról, amikor a ragok illesztéséről kellett volna tanulniuk?

A jelek arra utalnak, hogy az anyagi gondokkal küszködő párt olyan kampányszövegre dobott ki pénzt, amelynek egyetlen mondatában két hiba és egy bocsánatos vétek található. E bejegyzés mindkét példájában feltűnt Kunhalmi Ágnes neve. A fejlemények azt sejtetik, hogy szegény MSZP-t az Ági is húzza.

Tíz mondat a hirdetésekről

A hirdetők nem lapot vesznek, csak helyet a lapban. (Tamás Ervin újságíró, Népszabadság, 1996. augusztus 3.)

Bosszant, hogy a nagyszerű reklámszövegeket rendszeresen filmrészletekkel zavarják. (Donát Róbert veszprémi tanár a tévéműsorokról, Napló, 1997. augusztus 18.)

Az a jó reklám, amit nem felejtünk el. (Réz Pál műfordító, Duna TV, 2012. augusztus 8.)

Az óriásplakátra is csak egyetlen mondatot lehet kiírni. (Somogyi Zoltán szociológus, A, 2013. február 6.)

A reklám ne művészi legyen, hanem eredményes. (Klapka György üzletember, ATV, 2014. január 30.)

Tüttő Katával azt akartuk bizonyítani, hogy lehet más az MSZP. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2014. július 3.)

Örülök, hogy van tízmillió helyesen író, én nem vagyok köztük. (Bangóné Borbély Ildikó szocialista politikus, Index.hu, 2019. március 27.)

A Szputnyik V. arca akarok lenni. (Kelemen Anna celeb, Instagram.com, 2021. február 8.)

Kényelmesebb a tengeri lovat megülni, mint a szárnyasat. (Ónody-Molnár Dóra újságíró Tüttő Katáról, Jelen.media.hu, 2021. augusztus 6.)

Egy tehetséges embernek nem kell hirdetés ahhoz, hogy nézettséget szerezzen. (Tóth Bettina influenszer, Telex.hu, 2022. december 12.)

Fotó forrása: Tüttő Kata hivatalos Facebook oldala

A legutóbbi napokban Varga Judit férjezett, Pottyondy Edina vargázott, Donáth Anna rendszerelt, Ungár Péter vitézyzett, Nagy Bandó viktorozott és ferizett, Lengyel László pedig balózott.

Egy pisztolyos verőember üldözi Petőfit. (Kovács Bálint újságíró a Most vagy soha! című filmről, hvg.hu, március 24.)

Ha van igazi geci Magyarországon, az Magyar Péter. (Néző László, a Magyar Nemzet főszerkesztője, Hír TV, március 24.)

Egy ilyen árulás még össze is rántja a Fideszt. (Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatója Magyar Péterről, Index.hu, március 25.)

Az elszabadult hajóágyú kategóriájába sorolható. (Dorner Lajos, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület elnöke Vitézy Dávidról, Klubrádió, március 25.)

Az én bizalmam addig tart, ameddig Magyar Péter nem áll össze Ungár Péterrel és Vitézy Dáviddal. (Lukácsi Katalin hitoktató és publicista, ATV, március 25.)

Egyre rosszabb ebben a rendszerben. (Donáth Anna Momentum-politikus, Blikk.hu, március 25.)

A kormánypárti sajtó dehumanizálja Magyar Pétert, (Gerő Tamás ügyvéd, ATV, március 26.)

Súlyos nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő, gonosz ember. (Varga Judit Fidesz-politikus, volt igazságügyi miniszter a volt férjéről, Facebook.com, március 26.)

Akiről egyértelműen kiderül, hogy súlyos személyiségzavara van, az Hajdú Péter. (Batka Zoltán újságíró a Varga Judittal készített interjú készítőjéről, Facebook.com, március 27.)

Varga Judit politikai céllal használja a személyes traumáját. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, március 27.)

Agguló rezsim. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, március 27.)

Viktor és Feri, ma, Magyarországon ezt jelenti az „oldal”. (Nagy Bandó András humorista, Újnépszabadság.com, március 27.)

A közbeszéd feletti uralmat tartósan elvesztette a hatalom. (Tamás Ervin újságíró, Újnépszabadság.com, március 28.)

Használat után eldobott női köztársasági elnök. (Szécsi Noémi írónő Novák Katalinról, Magyar Narancs, március 28.)

A NER leválthatatlan a Fidesz-szavazók nélkül. (Dévényi István publicista, ATV, március 28.)

Tudom, hogy nem paktál a Fidesszel. (Ungár Péter LMP-politikus Vitézy Dávidról, 444.hu, március 29.)

Magyarország akkori igazságügyi minisztere gyakorlatilag a szőnyeg alatt közlekedett odahaza. (Pilhál Tamás újságíró Varga Juditról, Magyar Nemzet Online, március 29.)

Magánemberként áldozat, közpolgárként bántalmazó. (Kerékgyártó István író Varga Juditról, ATV, március 30.)

Örök és megbonthatatlan miniszterelnök. (Föld S. Péter újságíró Orbán Viktorról, HírKlikk.hu, március 30.)

A gondolatot, a teljesítményt akarta kihozni a másikból, nem rajtakapni vagy lejáratni. (Lengyel László publicista Baló Györgyről, Népszava, március 30.)

Magyar Péter már egy politikai hulla, csak még senki nem szólt neki. (Megadja Gábor, a Századvég Alapítvány elemzője, Origo.hu, március 31.)

Tegnapi bejelentés, hogy három baloldali párt összefogott. Közös listával mennek neki a június 9-i választásnak. Gyurcsány fölvett a szekerére két pártot (az MSZP-t és a Párbeszédet), amelyek együtt sem hoznának össze annyi százalékot, hogy 2026-ban bekerüljenek a parlamentbe. E bejelentés nyomán eesett le a tantusz. Némi késéssel értettem meg azt a párbeszédet, amely egy nappal korábban hangzott el a Klubrádióban.

Bolgár György felhívta a Párbeszéd-Zöldek társelnökét, és azt firtatta, hogy miként vélekedik a Magyar Péter-jelenségről. Barabás Richárd háromszor tért ki a válasz elől. De a veterán műsorvezető negyedszer is föltette a kérdést, hogy az interjúalany pártja keres-e kapcsolatot az új politikai erővel. A párbeszédes politikus Márki-Zay Péter példájából és az ellenzéki pártok 2022-es vereségéből vezette le, hogy Magyar Péter „nem lesz képes zöld-szociáldemokrata kormányt vezetni”.

De a NER-ből kiábrándult jogásznak miért kéne épp baloldali kormányt vezetnie? Akkor még nem tudtam, hogy másnap jelentik be a három párt választási szövetségét, ezt Barabás még nem árulhatta el. Mármint azt, hogy meghirdetik az Orbán-rendszer baloldali alternatíváját. Erről Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció árnyékkormányának feje is beszélt. Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök arról értekezett a Facebookon, hogy a DK szavazótáborát 1,1 millióra kéne növelni. Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke pedig a baloldal szavazóbázisát 1,2-1,5 millió közé saccolta.

Viszonyítási alapnak elfogadható az áhított másfél millió, amely mintegy fele a Fidesz hazai és határon túli szavazótáborának. Ahhoz, hogy a DK-MSZP-Párbeszéd választási blokk a siker reményében vehesse föl a harcot a hatalmon lévőkkel, szükség volna egy harmadik erőre, amely összegyűjti a Fideszből kiábrándult szavazókat. Barabás Richárd jó helyen kapiskált, amikor utalt a legutóbbi országgyűlési választásra, midőn a volt fideszes Márki-Zay Péter lett az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. A hódmezővásárhelyi polgármester ügyetlenkedéseiből azonban nem föltétlenül következik, hogy a hasonló programmal induló Magyar Pétert is fanyalogva kéne fogadni.

Lehetséges, hogy az ellenzéki nagykoalíció gondolata időközben megérett. Ezt sejteti 13 lengyel ellenzéki párt választási sikere. Magyar kísérlete mögött ugyanis az rejlik, hogy a közelmúlt sorozatos botrányai miatt a Fidesz szavazóbázisáról leszakadt körülbelül félmillió ember. A többségükről nehéz elképzelni, hogy Gyurcsányra szavaznának, de az már talán elképzelhető, hogy a tegnapi fejlemény következtében az együttműködésre nagyobb esélye volna a választási szövetségnek. Ahhoz, hogy sikeres legyen, minimum kétmillió szavazóra volna szükség.

Dévényi István publicista tegnap este azt fejtegette az ATV-ben, hogy „A NER leválthatatlan a Fidesz-szavazók nélkül.” Mindhárom baloldali párt politikusai mégis a Fideszből leszakadt választópolgárok nélkül képzelik el a NER leváltását. Vajon miért nem teszik föl maguknak a kérdést, hogy mivel lehetne az Orbánék hatalomgyakorlásából kiábrándultak szavazatait megszerezni? Mondjuk közvetve, egy harmadik erő közreműködésével. Az a benyomásom, hogy a zöld-szocdem politikusok berzenkedésének, távolságtartásának nem is annyira ideológiai, mint inkább hatalomtechnikai oka van.

A magyar politikai elit 2004 óta elszabotálta a regionális berendezkedést. Maradt a megyerendszer a központi kormányzattól való függőségével, amelyet a Fidesz vármegye-rendszerré fejlesztett. Az Európai Unió egyik alapelve az úgynevezett szubszidiaritás. Az, hogy a döntések ott születhessenek, ahol az emberek élnek és dolgoznak. Például a választási szövetség egyik kulcsembere, Karácsony Gergely budapesti főpolgármester vagy százszor elmondta és leírta, hogy a nemzeti össztermék tetemes részét előállító fővárostól a kormány elvonta a bevételeket, és az újraelosztáskor ennek a töredékét kapja vissza.

Holott arról kellett volna beszélnie, írnia, hogy az amerikai és néhány uniós ország mintájára a tartományoknak a kormánnyal meg kéne egyezniük az adók megosztásáról. Arról, hogy ami helyben marad, annak sorsáról a regionális parlament tagjai döntsenek. Hadd döntsék el ők, hol építenek stadiont, hol korszerűsítik a színházat, hol fogadnak be akkumulátorgyárakat, ha egyáltalán befogadnak, és hol egészítik ki bekötőutakkal a központi hatalom által finanszírozott autópályát.

A sors úgy hozta, hogy a fél életemet vidéki felsőoktatási intézményekben töltöttem. Ha a baloldali választási szövetség pártjai programba vennék, hogy a megyék helyett létrehoznák végre a hét régiót, az adók beszedését az önkormányzatokra bíznák, a megosztás arányáról pedig törvényt hoznának, akkor ez rokonszenves volna a mintegy háromezer polgármester közül legalább kétezernek. Köztük a fideszeseknek is, akik szintén nehezen viselik el az Orbán-kormány  központosító törekvéseit. Meg azt, hogy az államkincstárba befolyt összegek egy részét kegyként kapják vissza.

Az a benyomásom, hogy az ellenzéki pártok politikusai azért ódzkodnak a szubszidiaritás gondolatától, mert ők sem engednék ki a kezükből az adóbevételt. Ők akarják eldönteni, hogy mire és hová jusson. Talán nem (vagy kevesebbet) lopnának belőle, de félő, hogy az önkormányzatiság elve változatlanul csorbát szenvedne, és a helyi közösségek sem járnának jól. Azért nem vagyok derűlátó, mert Magyar Péter sorjázó interjúiban e gondolatkörnek nyoma sincs. Egyelőre nincs találkozási pont a két erő között, pedig az a fránya szubszidiaritás a választási győzelemhez szükséges nagykoalíció záloga lehetne.

Tíz mondat az ellenzéki pártokról

Pipa leszek, ha a kis küzdelmeinkre rámennek a nagy ügyeink. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, budapesti főpolgármester-jelölt, 24.hu, 2019. június 14.)

A Fidesz nélkül is simán kicsinálják egymást. (Hardy Mihály újságíró, Klubrádió, 2020. augusztus 6.)

A választó egy sokfejű lényt lát, amelyik halkan csipog. (Ruff Bálint kommunikációs tanácsadó, 444.hu, 2021. január 28.)

Az ellenzéki pártok támogatottsága kisebb a kormányváltást akarókénál. (Vona Gábor vlogger, volt Jobbik-politikus, Újnépszabadság.com, 2021. szeptember 30.)

Ebben az országban nagyon komoly ellenzék él, amit az ellenzéki pártok nem tükröznek vissza. (Farkasházy Tivadar újságíró, HírKlikk.hu, 2022. szeptember 7.)

Az általuk kínált termék nem kell az embereknek. (Nagy Iván László újságíró, hvg.hu, 2023. január 17.)

Erejük csekély, s azt a kicsit is inkább egymás ellen veszik igénybe. (Tamás Ervin újságíró, Jelen.media.hu, 2023. február 27.)

Az ellenzéki pártok nincsenek rossz állapotban. Ami nem azt jelenti, hogy jó állapotban vannak. (Böcskei Balázs politológus, ATV, 2023. március 21.)

Közös a szekér, csak az elé fogott lovak húznak szerteszét. (Hamburger Béla publicista, Újnépszabadság.com, 2023. december 8.)

Ez az ellenzék soha nem fogja leváltani a Fideszt. (Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügyi miniszter, Klubrádió, 2024. január 15.) 

Kalandfilmeket meghazudtoló jeleneteket ígérhetek. (Rákay Philip producer, Index.hu, 2022. február 2.)

Csak ne Mohácsnál szúrja le egy ruszki Petőfit, kezében az Aranybullával. (Csurka Gergely újságíró, Facebook.com, 2023. január 17.)

Elsősorban a honfitársainknak meséljük el ezt a történetet. (Szente Vajk társproducer, Magyar Nemzet Online, 2024. március 13.)

Nem kellett volna belekeverni Petőfi Sándort. (Stumpf András újságíró, Válaszonline.hu, 2024. március 13.)

Az alapvetően jól, látványosan, sőt humorosan induló sztori idővel belekormányzódik a korrekten kivitelezett akciójelenetekre jellemző klisékbe. (Farkas Anita kritikus, Mandiner.hu, 2024. március 14.)

A filmet eddig becslésem szerint kétmillióan látták. (Konok Péter publicista, Facebook.com, 2024. március 14.)

Spontán tapsban törnek ki az emberek, fölállnak és könnyes szemmel ünneplik a filmet. (Rákay Philip producer, Magyar Rádió, 2024. március 15.)

Az volt a dolgom, hogy a Most vagy soha! egy közönségfilm, mindenki filmje legyen. (Lóth Balázs rendező, Népszava, 2024. március 16.)

Itt 135 percen át csúcsra jár a hazafiság. (Ficsor Benedek újságíró, Magyar Hang, 2024. március 22.)

Valóban Petőfit látja-e az utókor, vagy csupán az utókor látja aznapi önmagát? (Garzó Ferenc újságíró, ÚjHét.com, 2024. március 22.)

A XIX. század egyik legjelentősebb magyar politikusa 1848. március 17-én lett az igazságügyi tárca vezetője. Fél év és két hétig volt a Batthyány-kormány tagja, majd csaknem két évtizedet a kiegyezés előkészítésével töltött. Tekintélyét az utódai közül senki sem érte el, sőt voltak köztük olyanok is, akik a székét meg sem érdemelték. Róluk írtam a Médianaplóba 2019. július 16-án. A nyúlfarknyi portrékat 5539-en olvasták, a mostani újraközlést pedig Varga Judittól való idézetekkel egészítem ki. Íme, a hajdani bejegyzés.

Az újdonsült igazságügyi miniszterről terjed a világhálón egy fénykép. A fiatal és csinos asszony melegítőben dekázik a focilabdával. Harminchétig bírta. Nyilatkozott azonban arról is, hogy egyéni csúcsa 115 volt. A pesti köznyelv könyörtelenül el is nevezte dekázásügyi miniszternek. A kaján minősítésből kiolvasható ama vélekedés, hogy megint kifogtunk egy minisztert, aki nem ért ahhoz, amire a főnöke szerződtette.

Annyiban igazat adok az újdonsült igazságügyi miniszterben kételkedőknek, hogy nem lesz könnyű bírósági fogalmazóból tárcavezetővé válni. Bár a nappali tagozaton szerzett jogi diploma talán mégis jelent valamit. Nem volt ilyen szerencséje Kovács Bélának. 1953. február 2-án lett igazságügyi miniszter Rákosi Mátyás kormányában. A tucatnév mögött egy nógrádi vasmunkás, majd bányász rejlik. A második világháború után elvégezte az egyéves (!) bírói és ügyészi akadémiát, aztán hadbíró lett, és ítélkezett is.

Rövidebb ideig volt miniszter, mint híres elődje, Deák Ferenc. Öthónapnyi villámkarrierjének Nagy Imre vetett véget, aki nem vette be 1953. július 4-én alakult kormányába. A hajdani munkás visszament a katonák közé, és ezredesi rangban irányította a honvédelmi minisztérium igazságügyi főcsoportfőnökségét. Bár második szakmájában már nem lett miniszter, végül is a harmadik szakmájában maradt.

Nezvál Ferenc öt elemit végzett, és cipészként szabadult fel. 46 éves korában, már város- és községgazdálkodási miniszterként szerzett levelező tagozaton jogi diplomát. 1956. december 29-én lett az igazságügyi minisztérium vezetője az első Kádár-kormányban. Pozícióját megtartotta a Münnich-, a második Kádár-, sőt a Kállai-kormányban is. Ha jól szedtem össze az adatokat, egészen 1966. december 7-ig ült Deák Ferenc amortizálódó székében.

Akik átélték ezt az évtizedet, tudhatják, hogy mit jelentett a megtorlások időszakában egy olyan igazságügyi miniszter, akinek a felkészültségéből legföljebb a bólogató jános szerepére tellett. Őt váltotta Korom Mihály. Csongrád megyei libapásztorból és napszámosból lett rendőrnyomozó, majd határőr-tábornok. Szintén levelező tagozaton végezte el a jogi egyetemet, és igazságügyi miniszter lett a Kállai-. a Fock- és a Lázár-kormányban is. Tizenegy és fél év után 1978. április 22-én szűnt meg a megbízatása.

Akik nálam jobban ismerik a magyar igazságszolgáltatás történetét, bizonyára hozzáfűznek néhány kiegészítést vagy pontosítást e bejegyzéshez. Csupán azért hívtam föl a figyelmet Varga Judit három elődjére a miniszteri székben, hogy levonhassam a tanulságot. Úgy rémlik, vannak korszakok, amikor nem fontos végigjárni a szamárlétrát, hogy valaki igazságügyi miniszterként koronázhassa meg a szakmai pályafutását.            

Tíz mondat Varga Judittól

Az Isztambuli Egyezmény politikai hiszti. A nők helyzete a legjobb állapotban van Magyarországon. (hvg.hu, 2019. július 4.)

Esténként nagyon vártam, hogy Péter személyében találkozhassak a civilizációval. (Képmás Magazin, 2020/január)

A kormány legnagyobb teljesítménye a jogállamiság folyamatos tiszteletben tartása. (Azonnali.hu, 2020. február 11.)

Átfogó jogszabályi környezet biztosítja az újságírói és a szerkesztői szabadságot. (Facebook.com, 2021. július 5.)

Természetesen fel sem merülhet a közös szülői felügyelet megállapítása, ha bármelyik szülő esetén felmerül a bántalmazás gyanúja. (Facebook.com, 2021. október 20.)

Van olyan, amit egy politikusnak nem kell elviselni. (Telex.hu, 2022. július 22.)

Valóban válófélben vagyunk. (Mandiner.hu, 2023. március 7.)

/A kegyelmi botrányról/ A politikai felelősséget vállalom. (Facebook.com, 2024.  február 10.)

/Magyar Péterről/ Bármilyen közéleti téma - akár az időközben baloldali politikussá vált volt férjem meghökkentő, megtévesztő ámokfutásának - értékelése újra politikai mezőbe helyezne, amit el kívánok kerülni. (444.hu, 2024. március 22.)

/Magyar Péterről/ Súlyos nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő, gonosz ember. (Facebook.com, 2024. március 26.)