Médianapló

Médianapló - Orbán: "Én mindig szeretek világosan fogalmazni"

2019. április 21. 15:49 - Zöldi László

A jellemzések hetét hagyjuk magunk mögött. A nyilvánosság fórumain keresett vagy keresetlen szavakkal illették Ádert, Bayert. Dobrevet, Hofit, Lázárt, Orbánt és az ukrán Zelenszkijt is. Lefülelt mondatok.

 

Ha a néppártok nem állítják le a szélsőjobbot, akkor a jobbközép is a baloldal sorsára jut.

Végel László vajdasági író (Mozgó Világ, 2019/4.)

 

Dobrev Klárát a jobboldal állandóan Gyurcsány Ferencnéként emlegeti csak azért, hogy a mindennapi gyurcsányozását kielégítse.

Kardos András esztéta (Facebook.com, április 14.)

 

Lázár amúgy biztos jobb miniszterelnök lenne, mint Orbán.

Bozóki András szociológus, a Gyurcsány-kormány volt kulturális minisztere (24.hu, április 15.)

 

Én mindig szeretek világosan fogalmazni.

Orbán Viktor miniszterelnök (Miniszterelnök.hu, április 15.)

 

Önmagát újságírónak tartó pártalkalmazott.

Gábor György vallástörténész Bayer Zsoltról (ATV, április 15.)

 

Ma már egy senkiből is lehet valaki.

Halmosi Viktória influenszer (Facebook.com, április 15.)

 

Lehet változtatni, csak értelmesen kéne.

Boda Zsolt politológus, a Társadalomtudományi Kutatóintézet főigazgatója az MTA reformjáról (ATV, április 16.)

 

Áder János zöldre festi magát.

Vágó Gábor LMP-politikus (ATV, április 17.)

 

A véleményünk szabad, az információszerzés azonban mindennapos küzdelem.

Nagy Iván Zsolt újságíró (hvg.hu, április 17.)

 

A recept a sikerre az ellenzéki összefogás.

Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester (Szabolcs Online, április 17.)

 

Nincs, aki értelmesen képviselné a Fidesszel egyet nem értők hangját.

Kövér László Fidesz-politikus az ellenzékről (Magyar Hírlap Online, április 18.)

 

Aki nem fél, attól ezek félnek.

Tóta W. Árpád publicista (hvg.hu, április 18.)

 

Nincs más esély, mint egységesíteni az erőket.

Márton Roland szocialista politikus, az ellenzék székesfehérvári polgármester-jelöltje (Magyar Hang, április 18.)

 

Hofit nem a rendszer nevezte ki viccesnek.

Bödőcs Tibor humorista (Magyar Narancs, április 18.)

 

Minél feljebb kerül az ember a ranglétrán, annál több sz@r alakkal találkozik.

Hadas Krisztina riporter (168 Óra, április 18.)

 

A tűz már csak hab volt a tortán.

Szanyi Tibor szocialista politikus a Notre-Dame pusztulásáról (ATV, április 18.)

 

Szorgos, megbízható hajdúk öntik a harangokat.

Szele Tamás újságíró a kultúra, a sajtó és a divat kormányzati irányításáról (FüHü.hu, április 19.)

 

Azt tanultam meg Amerikában, hogy Isten odaadja a hajót, de ő nem fog helyetted evezni.

Téglás Zoltán amerikai magyar rockénekes (Magyar Nemzet, április 20.)

 

Napjainkban már szinte eltűnt a különbség a viccipari szakmunkások és a politikusok között.

Sebes György újságíró a Zelenszkij-jelenségről (Népszava, április 20.)

 

A szezon végén át kell gondolnunk ezt a „csak helyi játékost igazolunk” filozófiát.

Tóth István, a megyei I. osztályú szerencsi focicsapat edzője (Borsod Online, április 21.)

 

Szólj hozzá!

Médianapló - Mire való a Sajtóalap?

2019. április 21. 10:47 - Zöldi László

Nemrégiben a családi alapon működő médiumokról tűnődtem. Arról, hogy a szinte kilátástalan helyzetben lévő ellenzék milliárdos rokonszenvezők révén próbálja gyarapítani hadállásait a nyilvánosságban. Nem a legjobb megoldás persze, mert óhatatlanul helyzetbe hozza a befektetők politikával kacérkodó hozzátartozóit.

Az egyik kommentelő arra jutott, hogy „sem az üzleti, sem a politika médiát” nem szeretem. Azt kérdezte, hogy mit tartok „elfogadhatónak a médiapiacon”. Kétségkívül nem rajongok értük, mert fél évszázad alatt kipróbáltam mindkettőt, és megtapasztaltam az ellentmondásaikat. Másfajta értelemben, de egyaránt eltorzítják a médiapiacot, tudomásul veszem azonban a jelenlétüket. Azt viszont csakugyan szeretném, hogy aki újságírásra adja a fejét, szabadon dönthessen, vajon a kattintást számláló vagy a frontharcos változatot részesíti-e előnyben.

Sokakkal ellentétben ugyanis a bulvár és a propaganda változatot újságírásnak tekintem, a sajtótörténet művelőjeként mást nem is tehetnék. De van egy harmadik lehetőség is: a Sajtóalap. A nálunk polgáriasultabb országokban különféle módozatai intézményesültek, ám közös vonásuk, hogy a parlamenti pártok elismerik az értéket teremtő médiumok jelentőségét. Önmérsékletről tanúskodva igyekszenek életben tartani őket, és nem ideológiai, hanem értékalapon támogatják a szeriőz (igényes) sajtót.

S hogy még csak véletlenül se jusson eszükbe a befolyásolás, az állami költségvetés meghatározott százalékát, például a reklámadó egy részét szavazzák meg. A Sajtóalap közvetlen befolyásolásáról úgy mondanak le, hogy a civil életben tekintélyt szerző közéleti személyiségeket szavaznak be a kuratóriumba. Ezzel teszik lehetővé, hogy az igényes médiumok akkor is élhessenek ellenőrző funkciójukkal, ha azt a politikai elit csoportosulásai - nemcsak a kormányon lévő, hanem az ellenzéki pártok is - rossz néven veszik. Ehhez persze magától értetődőnek kell tartaniuk a választási vetésforgót. Azt, hogy hol hatalmon vannak, hol ellenzékben.

A Sajtóalap egyszer került be a magyar pártok választási programjába, csakhogy 2002-ben elvérzett az MSZP és az SZDSZ koalíciós tárgyalásán. Firtattam az okot szocialista és szabaddemokrata médiapolitikusoknál, de azóta se tudom, hogy a kormányon lévő és az ellenzéki pártok miért ragaszkodnak foggal-körömmel a nyilvánosság politikai és/vagy üzleti befolyásolásához. Pedig jó volna végre tudni, vajon az ideológiai befolyástól mentesített Sajtóalap miért nem honosodott meg a hazai médiarendszerben.     

 

Szólj hozzá!

Médianapló - Tíz mondat a Facebookról

2019. április 20. 13:49 - Zöldi László

Kölyökkoromban a focipálya volt a Facebook, és labdával jelöltük meg egymást.

Aranyosi Péter humorista (Magyar Rádió, 2012. november 24.)

 

A Facebook szolgál - és kiszolgáltat.

Hegedűs D. Géza színész (Népszabadság-Magazin, 2013. április 19.)

 

A Facebook nem más, mint egy nagy szalon.

Csepeli György szociálpszichológus (Klubrádió, 2013. december 6.)

 

Ma a Facebook a kocsma.

Széky János újságíró (Facebook.com, 2014. június 24.)

 

A Facebook tele van forradalmárokkal.

Bartus László újságíró (Amerikai Népszava, 2016. március 13.)

 

A Facebook azoknak való, akik nem elég intelligensek ahhoz, hogy tévézzenek.

Föld S. Péter újságíró (Facebook.com, 2016. december 26.)

 

A Facebook kommunista közösségi oldal lett sajnos.

Orbán Viktor miniszterelnök (Facebook.com, 2018. március 16.)

 

Orbán kiakadt a Facebookra, amit a Facebookon jelentett be.

Kovács István újságíró (Zoom.hu, 2018. március 22.)

 

A Fidesz országosan jelentkező problémája a Facebook.

Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester (ATV, 2018. október 16.)

 

A Facebooknak is füle van.

Tóta W. Árpád publicista (hvg.hu, 2019. március 21.)

2 komment

Médianapló - Miért volt hatékony Mussolini és Goebbels?

2019. április 20. 09:57 - Zöldi László

A 168 Óra legfrissebb számában érdekes interjú olvasható Ormos Máriával. A 89 éves történészt azért szólaltatta meg a hetilap, mert újabb kiadásban jelent meg Mussoliniról írott életrajza. A monográfia először 1987-ben látott napvilágot, és beivódott ugyan a hazai szakirodalomba, de nem formálta a közvéleményt. Talán majd most, ha az olvasók esetleg hasonlóságot fedeznek föl a Duce úgynevezett korporációs rendszere és a NER között. Addig is idézem Ormos Mária egyik mondatát: „Mussolini vérbeli hírlapíró volt.”

A hajdani diktátor félszáz kötetnyi életműve nemcsak politikai beszédeket tartalmaz, hanem rengeteg cikket is. Ráadásul van egy korabeli szemtanú, Goebbelsnek hívják, és Hitler nyilvánosságban illetékes munkatársa volt. Az újságokat, rádiókat, színházakat és filmeket felügyelő miniszter ezt írta naplójába 1937. szeptember 26-án: „Mussolini mint újságírót is kedvel engem. Ő is az maradt.” S bár Hitler nem rajongott az olasz diktátorért, Goebbels számtalanszor érezte rokonléleknek Mussolinit. Akiről persze nehéz elképzelni, de apjától örökölte a baloldaliságot. Olyannyira, hogy évekig szerkesztette az Avantit, az olasz szocialisták lapját. Csak az első világháború kirobbanása után lett nemzetköziből nemzeti szocialista.

Goebbels a náci párt baloldalához tartozott, és szintén nemzeti szocialistának nevezte magát. Mussolinihez hasonlóan ugyanis utálta a nagytőkét. Aztán mindketten hatalmi helyzetbe kerültek, megbarátkoztak azzal a fránya nagytőkével, és rátelepedtek a korabeli nyilvánosságra. Azért működhettek roppant hatékonyan, mert belülről ismerték a sajtó működését, és tisztában voltak a sebezhető pontjaival. Mussolini médiaszemléletére jellemző, hogy mintegy két évtizedig az olasz nyilvánosságban szinte semmi sem történhetett a jóváhagyása nélkül. Goebbels médiaszemléletéről pedig hiteles kép rajzolódik ki a 450 oldalnyi naplójából.

Teljhatalmára jellemző, hogy személyesen váltotta le a Frankfurter Zeitung két vezető munkatársát, sőt az egyiket le is tartóztatta, mert „félzsidó”. (1938. január 27.) Azt is kifejtette, hogy megdorgálta a Deutsche Allgemeine Zeitungot, és „Ha nem javul meg, lecserélem a szerkesztőséget.” (1940. szeptember 19.) Az a benyomásom, hogy a két világháború közti nyilvánosság talán legnagyobb hatalmú irányítói gyűlölték, lenézték, megvetették az újságírókat. Talán azért, mert mielőtt hatalomra adták volna a fejüket, maguk is firkászok voltak.

12 komment

Médianapló - Szabad-e megölni a First Ladyt?

2019. április 19. 10:14 - Zöldi László

Javában tart a tegnapi bejegyzés vitája, és az jött be, amire számítani lehetett. Olvastam persze figyelemre méltó megjegyzéseket is, de a kommentelők közül elég sokan azt kérték ki maguknak, hogy a jobb sorsra érdemes kiskunfélegyházi gimnazistát, Nagy Blankát elmarasztaltam, mert a nyilvánosságnak szánt 51 sornyi levelében 31 vesszőhibát vétett. Úgy rémlik, mások is találva érzik magukat.

Elismerem, hogy a világháló demokratizálta a vitákat. A digitális kocsma népe betódult a digitális kávéházba. (Nehogy megbántsak bárkit is, az ógörög démosz köznépet jelent, vagyontalan, szabad lakosságot.) Ha az érkezők valamelyike lát üres széket a márványasztalnál, leül, és belekotyog a beszélgetésbe, közben pedig nem mutatkozik be, sőt letegezi a törzsasztalnál helyet foglaló polgárokat. Ezzel magyarázható, hogy Magentax ma reggel 8 óra 57 perckor imigyen szólított meg: „Jelzem, hogy kommentekben, SMS-ben én is alig használok vesszőket, de nem azért, mert ne tudnám, mikor és hogyan kell - hanem mert minek.”

A minek kétségkívül meggyőző érv, bár az említett diáklány nem kommentet írt, nem is SMS-t, hanem nyílt levelet egy újságírónak, aki őt megsértette. De szakadjunk el tőle, hátha meggyőzhetek valakit arról, hogy érdemes komolyabban venni azt a fránya vesszőcskét. Olykor sorsdöntő jelentősége van. Például II. Endre magyar király 1213-ben elment háborúzni, és távollétében a felesége, Gertrudis mindenféle disznóságot csinált. A magyar főurak összeesküdtek a meráni (német) First Lady ellen, és tanácsot kértek az esztergomi érsektől. A fifikás főpap ezt írta nekik: „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.”

A vesszőtlenített mondatnak kétféle értelmezése lehetséges. Az egyik ez: A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem, ellenzem. A másik pedig ez: A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem. Nos, Gertrudist a magyar főurak 1213. szeptember 28-án kardélre hányták. A hosszan elhúzódó jogi eljárásban II. Ince pápa a dodonai szöveg első értelmezését fogadta el, ezért a megözvegyült II. Endre békén hagyta az esztergomi érseket.

Egyébként, kedves Magentax, ahhoz képest, hogy kommentben alig használ vesszőket, ellentmondásba került önmagával. Hozzászólásában ugyanis kitette a vesszőket, ráadásul a megfelelő helyekre. Talán azért, mert férfiemberként megtanulta, hogy vessző nélkül nem lehet hogyozni.  

2 komment

Médianapló - Nagy Blanka vesszőfutása

2019. április 18. 10:11 - Zöldi László

A Népszava mai számában két vidéki tudósító kapcsolódott az ügyeletes botrányhoz. Országszerte visszhangot keltett, hogy a Demokratikus Koalíció uniós kampánynyitó összejövetelén beszédet mondott Nagy Blanka, akinek a szoknyája alá fényképezett egy Pesti Srácoknál dolgozó újságíró. A mobiltelefonos akció leginkább felháborodást váltott ki a nyilvánosság fórumain, Doros Judit és Vas András pedig diákok véleményét gyűjtötte össze a kormánypárti karaktergyilkosság legújabb mozzanatáról.  

A cikk értékét növelte a kérdezettek látásmódja, ám csökkentette egy típushiba. Egy Zsófi nevű kaposvári lány szerint „a kecskeméti gimnazista csak rosszul jöhet ki a dologból”. Vagy ő, vagy az újságíró tudja rosszul. Nagy Blanka ugyanis nem kecskeméti, hanem kiskunfélegyházi, és a Móra Ferenc Gimnázium érettségi előtt álló tanulója. A tévedés valószínűleg abból származik, hogy az országos nyilvánosság akkor értesült először a 19 éves diáklány létezéséről, amikor tavaly december 21-én Bács-Kiskun megye székhelyén, Kecskeméten keresetlen szavakkal jellemezte a köztársasági elnököt és a miniszterelnököt.

Azóta vadászik rá a kormánypárti sajtó, ő pedig egyre-másra nyeri a sajtópereket, mert bizonyítható, hogy nem áll bukásra az iskolában. A szoknya alá fényképezés újabb okot ad a jogi eljárásra, van azonban valami, melyet a vele rokonszenvező ellenzéki sajtó mintha nem akarna észrevenni. A félegyházi diáklány nyílt levelet írt a merénylőnek, amelyből kiderült, hogy nem ismeri a központozás intézményét. Médiatanárként hozzászoktam a kommunikáció szakos diákok szokatlan helyesírásához, de a 14 ezer dolgozat között egyet se olvastam, amely fajlagosan ennyi vesszőhibát tartalmazott volna. Az 51 sornyi bejegyzésben 31-et.

Harminc esetben ki kellett volna tenni a vesszőt, egy esetben pedig nem kellett volna, Blanka mégis kitette. Ehhez jött még tíz stilisztikai hiba, bár ezeket azért ítélném meg méltányosabban, mert aki a vesszőzéssel sincs tisztában, azon hiába kérnénk számon a helyesírás bonyolultabb szabályait. Egyébként Ujhelyi István szocialista politikus ma hajnalban azt fejtegette a Civil Rádióban, hogy az MSZP elnöksége barátkozott a gondolattal, miszerint a decemberben fölfedezett gimnazistát indítani kéne egy képviselőválasztáson. Aztán elvetették az ötletet, mondván, hogy aligha árt neki, ha előbb leérettségizik. A döntés bölcsnek hat, különösen az amúgy megindító tartalmú nyílt levél elolvasása után.   

31 komment

Médianapló - Egy kutyás könyv margójára

2019. április 17. 10:30 - Zöldi László

Asperján Györgyöt fél évszázada ismerem. Az Ifjúsági Rádió munkatársa volt, én meg a Magyar Ifjúság című hetilapba írtam rádiókritikákat. Kapcsolatunk azért nem fejlődött barátsággá, mert mindketten jobban jártunk, ha nem jön létre alkotó és kritikus között. Ismertem a feleségét is, aki pályatársam volt. Tíz éve halt meg, és a megözvegyült Gyuri azzal vétette észre magát, hogy rövid írásokat tett közzé az egyik közösségi oldalon. Mackó nevű kutyájáról számolt be, „aki” ugyanolyan kis termetű volt, mint emberben ő, és a lelket tartotta benne.

E jegyzeteket tárcának nevezzük. Az egyetlen sajtóműfaj, amelyben a szerző egyes szám első személyben fogalmazhat. Egyre nagyobb érdeklődéssel olvastam a kutyás történeteket, miközben ugyanis ismerkedtem az öntörvényű kuvasz szokásaival, rengeteg információt tudtam meg a gazdájáról. Azt hittem, hogy e tárcák álltak össze kötetté, melynek bemutatóját tegnap tartották a Magyar Írószövetség székházában. Vagy ötvenen jöttünk össze, és egy szekszárdi bortermelő majdnem elvitte a show-t a könyv szerzője elől. Gyuri gyanútlanul rendezte gúlába a frissiben megjelent kötetet, amidőn egy nagydarab, pirospozsgás arcú úr pattant a közönség elé. Körbe járt, és mindenkinek megmutatott egy fényképet a mobiltelefonján. Szerinte a kádban erjedő vörösbor habjaiból egy macska arcképe bontakozott ki. Ezt oly sokszor mondta el, hogy már-már el is hittük neki.

Igen ám, de macskával felül lehet múlni a kutyás történetet. Szerencsére Asperján György sokat mesélt, és meglepő módon nem az öregkori magánya rajzolódott ki belőlük, hanem egy állami gondozott sorsa. Ahány nevelőszülőhöz került, annyiszor barátkozott össze a tanyát, falusi portát őrző kutyával. A bensőséges kapcsolat kiváltotta az „Apuka bácsik” rosszallását. Ők távolságot tartottak az alárendeltjeiktől, máskülönben a kutya és a kiscseléd nem fogadta volna el az utasításaikat. Az állatokhoz fűződő viszony humanizálta emberré az elvadult kisgyereket, inast, vasesztergályost, majd íróvá a filozófia szakos egyetemistát és a rádiós szerkesztőt.

A Megőrült kuvasz című könyv hátsó borítóján egy kucsmás, kerek arcú kisfiú néz szembe velem. Kutyát simogat. A fénykép 1943/44 telén készült, és a négy-ötéves gyerek kísértetiesen hasonlít a 80 esztendős íróra. Bár tegnap este óta nem sikerült végigolvasni a kötetet, de az kiderült, hogy nem a fészbukos történeteket tartalmazza. Az a következő Asperján-kötet lesz, amelyre van már egy vevő.          

Szólj hozzá!

Médianapló - Az ellenzéki szavazatszámlálók miért hiányoztak a tavalyi választókörökből?

2019. április 16. 11:01 - Zöldi László

A Népszava tegnapi számában figyelemre méltó interjú jelent meg. A Nemzeti Választási Iroda elnökhelyettese az egy évvel ezelőtti országgyűlési választáson tapasztalt ellentmondásokról beszélt. Gáva Krisztiánnak sikerült néhányat feloldani, de még így is maradtak nyitott kérdések.

A pártdelegáltakról azt állította, hogy az egész napos munkáért nem kaphattak pénzt. De azt is fejtegette, hogy előbb értesítették pártjukat a szavazókörben leadott voksokról, mint ahogy azokról tudomást szerezhettünk volna a közszolgálati médiumokból. A szemrehányás kevésbé érinti az ellenzéki szavazatszámlálókat, mert kevesebben voltak, mint a kormánypártiak. Alighanem ez az egyetlen pozitívum, ami elmondható az ellenzéki pártok tavalyi szervezettségéről.

E rovatban tíz napja elég sok számmal traktáltam az olvasókat, épp a 2018. április 8-i adatokkal maradtam adós. Egy hozzászóló azonban, aki 1990 óta szinte minden választást szavazókörben ülve ért meg, tudta, hogy tájékoztatásért hová kell nyúlnia. A Nemzeti Választási Iroda 2018. március 20-án kelt és 2018. szeptember 3-án pontosított listája úgy értelmezhető, hogy a pártok két-két számlálóbiztost küldhettek a 10285 körbe. Vagyis pártonként 20570-et. Ehhez képest a Fidesz-KDNP 15784-et delegált, a Jobbik 7843-at, az MSZP-Párbeszéd 5642-őt, a Demokratikus Koalíció 2198-at, az LMP 463-at, az Együtt 221-et, a Momentum 39-et, a Munkáspárt 17-et és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt 16-ot.

A tegnapi interjúban két kérdésre nem kaptam választ. Az egyik az, hogy ha az MSZP és a DK 60:40 százalékban osztozott a 106 választókerületen, akkor az elvileg lehetséges 20570 szavazatszámlálónak csak a 60, illetve 40 százalékát kellett volna „előállítani”? A másik kérdés pedig ez: vajon lehet-e még azzal mentegetőzni a nyilvánosság fórumain, hogy a falvakból azért hiányoztak az ellenzéki szavazatszámlálók, mert mindenki ismer mindenkit, és az ellenzékkel rokonszenvezőnek baja lett volna abból, ha a voksolás ellenőrzésére szánja el magát? Az amúgy Fidesz felé hajló választási törvény ugyanis nem követeli meg, hogy kizárólag helybélit lehet küldeni a szavazókörbe.

Az a benyomásom, hogy a közölt számok hitelesen érzékeltetik az ellenzéki pártok országos „szervezettségét”. Egy sajtóhír szerint a kormánypártok 20 ezer aktivistával kezdtek neki az uniós választási kampánynak. Az ellenzék hadra fogható embereiről egyelőre nincs hír. 

37 komment

Médianapló - Mihez kezdjünk, ha leszakad a csillár?

2019. április 15. 09:48 - Zöldi László

Az újságírók és a politikusok abban hasonlítanak egymásra, hogy majd’ minden tévedésüket nyilvánosan követik el. Szorult belém annyi méltányosság, hogy visszafogottan teszem szóvá mások elírásait-elszólásait.

A 168 Óra legutóbbi számában Tóth Ákos logikusan vezette le a folyamatot, amelyben gyermekeink-unokáink az alattvalósághoz szükséges szemléletet sajátítják el az iskolában. Megemlítette: „A kormány ellen  többször és több fórumon is kiálló kecskeméti középiskolás, Nagy Blanka minősíthetetlen vegzálása - … - azt jelzi, hogy a lehető legkisebb ellenállást is csírájában akarják elfojtani.” Miközben felrótta a karaktergyilkosságot, elvette az érettségire készülő diáklánytól a kiskunfélegyháziságot. Blanka ugyanis decemberben azért utazott 25 kilométert a megyeszékhelyre, hogy Kecskeméten is elmondhassa országos visszhangot kiváltó beszédét.

Az elszólás pedig aznap hangzott el, amikor a 168 Órát olvastam. Az ATV stúdiójába öt év múltán ült be Bajnai Gordon. A volt miniszterelnök a kormányzati válságkezelés évéről beszélt, és mellesleg szóba hozta „Sir Ralf Dahrendorf angol szociológust” is. Csakhogy a híres társadalomtudós tőről metszett német, aki tíz éve bekövetkezett haláláig ragaszkodott a hazájához. Bajnait nyilván az tévesztette meg, hogy Londonba jár dolgozni, és hallott arról harangozni, hogy a sokáig Nagy-Britanniában tanító Dahrendorfot beválasztották a Lordok Házába.

Okot ad az elírások-elszólások méltányos megítélésére, hogy az újságírói pályát sajtóhibával kezdtem. Idestova fél évszázada jelentkeztem a Hajdú-bihari Napló szerkesztőségében. A kulturális rovat vezetőjétől, Bényei Józseftől azt a feladatot kaptam, hogy írjak húsz sort a MÁV Filharmonikusok hajdúszoboszlói hangversenyéről. Felkészülés közben olvastam, hogy Rubányi Vilmos Haydn ama szimfóniáját vezényli, amelynek londoni bemutatóján leszakadt a csillár. Szerencsére a közönségnek annyira tetszett az előadás, hogy közel mentek a színpadhoz, és ünnepelték a karmester-zeneszerzőt. A nézőtér kiürült közepére ekkor zuhant a csillár.

A Debrecentől 22 kilométernyire lévő fürdővárosban meghallgattam a koncertet, majd vezetékes telefonon lediktáltam a szöveget. Másnap hajnalban az egyetemi kollégiumból bevillamosoztam a nyomdához, hogy kézbe vehessem első nyomtatásban megjelent cikkemet. Sajnos a kulturális rovat titkárnője elértette a zeneszerző nevét és a mű címét. Haydn B-dúr szimfóniája helyett hajdú-bihari szimfónia jelent meg.        

Szólj hozzá!

Médianapló - Bajnai: "Játékosnak mentem, játékszer lettem"

2019. április 14. 16:00 - Zöldi László

 

A mögöttünk hagyott héten megszólalók leginkább az ellenzéken és a miniszterelnökön köszörülték a nyelvüket. Lefülelt mondatok.

 

Az ellenzék minden lényegi ponton tévesen politizál.

Béndek Péter publicista (FüHü.hu, április 7.)

 

A szocializmusból a kapitalizmus hiányzott, a kapitalizmusból a szocializmus hiányzik.

Miskolczi Miklós közíró (Facebook.com, április 7.)

 

Nálunk a szocializmusból a szocializmus hiányzott, a kapitalizmusból pedig a kapitalizmus hiányzik.

Frideczky Katalin zongoratanár (Facebook.com, április 8.)

 

Az ellenzék színvonaltalansága kortünet.

Tamás Gáspár Miklós filozófus (hvg.hu, április 8.)

 

Kevés hozzá fogható intellektus van.

Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója Orbán Viktorról (Látószög.blog, április 8.)

 

Elindultak a kormánypárti politikusok félelmet kelteni.

Závecz Tibor szociológus a migránsveszéllyel kampányolókról (ATV, április 8.)

 

A legsúlyosabb migrációs probléma, ami Magyarországot érinti, az a kivándorlás.

Bangóné Borbély Ildikó szocialista politikus (Mandiner.hu, április 9.)

 

Európában minket, magyarokat úgy ismernek, mint a legnyugatibb keleti népet.

Orbán Viktor miniszterelnök (Miniszterelnök.hu, április 9.)

 

Elképzelem Orbán Viktort súlytalanul.

Szele Tamás újságíró (FüHü.hu, április 10.) 

 

A politika is piaci műfaj: van benne kereslet és kínálat.

Jaksity György bankár (Válaszonline.hu, április 10.)

 

Megint az a belső indíttatása a Demokratikus Koalíció elnökének, hogy az MSZP-t le kell győzni.

Tóth Bertalan szocialista politikus Gyurcsány Ferencről (Magyar Nemzet Online, április 10.)

 

Ezeket a törvényeket nem kell betartani.

Korózs Lajos szocialista politikus (ATV, április 10.)

 

Nálunk még nem bünteti törvény a tények kimondását.

Ungváry Krisztián történész (Magyar Narancs, április 11.)

 

Kitüntetés és díj között az a különbség, hogy a díjjal pénz jár.Simon László Fidesz-politikus (M5, április 11.)

L. Simon László Fidesz-politikus (M5, április 11.)

 

Játékosnak mentem, játékszer lettem.

Bajnai Gordon volt miniszterelnök a 2012/14 közti politizálásáról (ATV, április 12.)

 

Az európai parlamenti választásokra összeállt ellenzék fogyasztásra alkalmatlan morzsalék.

Csizmadia László civil aktivista, a CÖF vezetője (Magyar Hírlap Online, április 12.)

 

Miért mennének külföldre, ha kevesebb munkáért megkapják a nagyobb fizetést?

Radoki János, a Felcsút volt edzője a magyar focistákról (Csakfoci.hu, április 12.)

 

Az ukrán és mongol munkavállalók letörik a béreket.

Ujhelyi István szocialista politikus Szombathelyen (Nyugat.hu, április 13.)

 

Örülök, hogy a Fidesz átvette a korai Jobbik szinte minden ötletét.

Molnár Tamás képzőművész, a Jobbik volt alelnöke (Magyar Nemzet, április 13.)

 

Orbán egy nemzetállam vezérigazgatójává nevezte ki magát.

Antal Attila politológus (Népszava, április 13.)

 

Dobrev Klára már most akkora tapsot kapott, mint Gyurcsány Ferenc.

Dull Szabolcs újságíró a Demokratikus Koalíció uniós kampánynyitójáról (Index.hu, április 14.)

 

2 komment