Médianapló

Médianapló - Miért rekedt be Gyurcsány?

2018. szeptember 22. 06:55 - Zöldi László

Az ellenzéknek megadta az alaphangot. Épp egy hete kezdte, az egyik fővárosi szállodában 2-300 DK-s előtt hirdette meg a nemzeti ellenállást. Másnap beszédet mondott három ellenzéki párt budai tüntetésén, ezer-kétezer ember előtt. Harmadnap, hétfőn a Parlament pesti épületében 200 közéleti személyiség előtt szedte ízekre a miniszterelnök napirend előtti felszólalását. Aznap este az ATV stúdiójában összefoglalta az általa elmondottakat, erről 300-400 ezer néző értesült.  

Kedden a pesti Alkotmány utca és a Kossuth tér kereszteződésében felállított színpadon szónokolt, szerinte mintegy ezren hallgatták meg. Szerdán ugyanitt állt a tüntetők elé, szerinte is jóval kevesebben voltak. Egyelőre le is fújta a fővárosi megmozdulásokat, és a stábjával együtt országos körútra indult. Szegeden tegnap szólt a város népéhez, a Délmagyarország című napilap szerint sajátos körülmények között. Mielőtt azonban értelmezném a jelzőt, hadd nevezzem figyelemre méltónak Gyurcsány Ferenc teljesítményét. Hat napon belül hétszer szólalt meg a nyilvánosság fórumain, ami országos csúcs az őszi szezonra készülődő ellenzéki politikusok között.

Minél inkább telt az idő, annál reszelősebb lett a hangja. Berekedésében sajátos körülmény játszott közre. A szállodai teremben mikroportot szereltek a szónoki zakó hajtókájára. Csakhogy a hangmérnök nem számított arra, hogy a hevesen gesztikuláló politikus jobbra-balra kifordul, és hol az egyik, hol a másik könyökével támaszkodik az állvány vízszintes felületére. Ilyenkor a képernyő előtt ülve alig hallottuk a hangját. Ettől persze még nem kellett volna berekednie. Ám kedden, az Alkotmány utca torkolatában úgy sikerült felállítani a hangosító berendezést, hogy a szónoktól jobbra és balra semmit sem lehetett hallani, ezért Gyurcsánynak ki kellett ereszteni a hangját. Másnapi szónoklatát nem hallottam, ezért csak feltételezhető, hogy a hangosítást végre sikerült megoldani.

A csütörtöki nap azért maradt ki Vadai Ágnes DK-alelnök szerint, mert legalább 24 órába telt, amíg a technikát áttelepítették a 170 kilométernyire lévő színhelyre. Vagy százszor látogattam meg a Szegeden lakó szüleimet, de az út nem tartott tovább másfél-két óránál, bár nem kellett technikát cipelni. A DK-stáb mindenesetre megérkezett, idézem a Délmagyarország tegnap esti tudósítását: „Aki megígérte, nem vitte el a hangosítást a Klauzál térre. A szónokok úgy döntöttek, hogy kiabálni fognak a körülbelül 300 érdeklődőnek.”

3 komment

Médianapló - A sajtópiac hány százalékát vonta uralma alá a Fidesz-kormány?

2018. szeptember 21. 10:38 - Zöldi László

Vásárhelyi Mária társadalomtudós. A hajdani Tömegkommunikációs Kutatóközpontban tett szert közvélemény-kutatói tapasztalatokra, mostanában a médiával foglalkozik. Helyzetjelentései figyelemre méltóak, általánosításait azonban olykor torzítja, hogy nem ismeri a fővároson túli sajtót. Egyébként egyike az úgynevezett snagovi gyerekeknek, akiket 1956 után a szüleikkel-nagyszüleikkel együtt tartottak fogva egy Bukarest melletti kastélyban. Emlékezéseiből sok részletet olvastam a Facebook-on, és az a benyomásom, hogy ha könyv alakban is megjelennek, szenzációvá válhatnak.

A neves médiaszociológus terjedelmes cikket írt a Népszavába, az elemzés Lakájok ideje címmel látott napvilágot a mai számban. A Nemzeti Sajtókamara ötletét ágyazta a történelmi és nemzetközi összefüggésekbe. Olvasás közben nehéz szabadulni a gondolattól, hogy nem sok jót várhatunk az érdekvédelminek beharangozott, de inkább az állami akaratot újságírókra kényszerítendő szervezettől. A látlelet pontos és alapos, bizonyára a szakirodalom része lesz. Mindazonáltal az utolsó bekezdésben van egy félmondat, amely vitára késztet. A szerző jellemzi a „Fidesz-kormány” nyilvánosságkorlátozó lépéseit, majd ezt írja: „uralma alá vonta a sajtópiac 80 százalékát”.

Az ellenzéki sajtóban találkoztam más számokkal is. Voltak, akik 97, 95, 94, 90 százaléknyi befolyást tulajdonítottak a kormányzatnak, a 80-nal először szembesültem. Leginkább újságírók és politikusok hivatkoztak konkrét arányra, közvélemény-kutatásban jártas szakember csak most állt elő ama bizonyos 80 százalékkal. Három eset lehetséges. Ha mindegyik számot komolyan vesszük, akkor feltételezhető, hogy legalább öt felmérés készült a sajtópiac állapotáról. De annyira kimaradtam volna a szakmából, hogy egyikről se szereztem tudomást? S mert a mintegy 8000 sajtóterméket nehéz volna a politikai befolyás szempontjából felmérni, a második lehetőség az, hogy akik sokallták a Fidesz nyilvánvaló túlsúlyát, nyomatékot akartak adni a véleményüknek, és jó nagyot mondtak.

A harmadik lehetőség pedig az, hogy egy médiakutató szűkítette a számításba vehető sajtótermékeket, és a néhány száz politikával is foglalkozó újság alapján megsaccolta a kétségkívül sanyarú helyzetet. A legutóbbi eshetőségre gyanakszom, ezért nem ártott volna, ha Vásárhelyi Mária úgy fogalmaz, hogy becslése szerint a Fidesz-kormány uralma alá vonta a sajtópiac 80 százalékát.        

5 komment

Médianapló - Három másodpercnyi magyarság

2018. szeptember 20. 10:31 - Zöldi László

Rengeteg órát takarítottam meg azzal, hogy már a kínálkozó sorozatok első részét is kihagytam. Ráadásul elviselhetetlen, hogy a kereskedelmi tévékben negyedóránként, néhány reklám kedvéért megszakítják az épp esedékes epizódot. Sorozatigényemet kizárólag a hirdetéseket mellőző HBO elégíti ki, amelynek kínálatából azok a humoros vállalkozások, amelyekben egy kerekded amerikai komika szokott játszani, eleve kimaradnak.

Alex Borsteint valószínűleg semmiben sem láttam, holott Wikipédia-szócikke alapján az egyik legfoglalkoztatottabb színésznő. Most 47 éves (vagy 45, mert a világhálón két születési dátuma kering), kétgyerekes családanya, akin van vagy tíz kiló túlsúly. A tévésorozatok évi ünnepségén a legjobb epizodisták közé választották, és most megkapta a mellékszereplők Emmy-díját. Ilyenkor, ugye, a nevét halló színész összeölelkezik az élettársával, végigvonul a nézőtéren, jobbra-balra tekintve kezel az ismerőseivel, fölmegy a színpadra, és mikrofonba mondja a szűkre szabott szövegét.

A középkorú, molett komika színpadias mozdulattal levette a könnyű kis kabátkát, és megrezegtette a terjedelmes kebleit, hogy a kamera érzékelje: nem hord melltartót. Kitört a nevetés, a díjukra váró színésznők inkább csak kuncogtak. A pódiumon összepuszilkózott a két műsorvezetővel, majd köszönetet mondott a sorozat rendezőjének, producerének, a színésztársainak és a családjának. Ekkor szólalt meg magyarul, mondván: „Anyukám, nagyon szeretlek.” Talán három másodpercig tartott a rendhagyó mozzanat.

Az Egyesült Államok mintegy 300 millió lakosából körülbelül másfél milliónyi a magyar eredetű. Őseik a XX. század első évtizedében százezer számra „tántorogtak ki” az Osztrák-Magyar Monarchiából, majd 1938-tól 1949-ig Magyarországról. A holokauszt-túlélők közül sokan nem is tértek haza a koncentrációs táborból, hanem Amerikában kötöttek ki. A budapesti Judy Borstein, akinek lánykori vezetéknevét nem ismerjük, csak annyit tudunk róla a lánya Wiki-szócikkéből, hogy mégis hazajött, 1956 után azonban Chicago mellett telepedett le.

Mielőtt a zsidózó kommentelők körbeköpködnék e bejegyzést, arra kérem őket, hogy nézzék meg a világhálón föllelhető díjátadási mozzanatot. A szórakoztatóiparban megedződött amerikai színésznő úgy vette át a jelentős szakmai kitüntetést, hogy alig érezhető akcentussal az anyanyelvén is megszólalt. Ami arról árulkodik, hogy amíg otthon élt, az itthon számtalanszor megalázott édesanyja magyarul beszélt vele.

14 komment

Médianapló - Zárt körnek számít-e a Facebook?

2018. szeptember 19. 10:31 - Zöldi László

Digitális buborékban élünk - mondják a szakértők. Az én buborékomban 1187-en szoronganak. Nem gyűjtöm őket, mert csak fényképpel és névvel ellátott jelentkezéseket fogadok el. De ha valaki elfogadja a feltételeimet, és megtisztel az érdeklődésével, szívesen teremtek vele kapcsolatot. Bármilyen is az értékrendje, feltételezhető róla, hogy állami szűkítés idején is érdekelt a hazai nyilvánosság bővítésében. Épp a nyilvánosság mibenlétével van gondom.

Egyik digitális ismerősöm, Földi Bence nemrégiben azt fejtegette, hogy nem volt szerencsés a kormányzati propagandáról írott bejegyzésem. Egy gazdasági újságíró meghatározása ugyanis, miszerint ’A propaganda is sajtó.’, nem nyilvános térben jelent meg, „azt csak az ismerősei látták”. Okfejtése elgondolkoztatott. Kétségtelen, hogy ama bizonyos buborék zárt körnek is tekinthető. A digitális ismerősök véleményét tartalmazza, meg persze azokéit is, akikét ők osztják meg velem, mert fontosnak, jellemzőnek tartják. Mindazonáltal két okból is speciális helyzetben vagyok.

Az egyik az, hogy a kommunikáció szakos főiskolásoknak és egyetemistáknak szánt rovatom, a Médianapló a Facebook-on jelenik meg ugyan, és elvileg talán zártkörű buborékban, gyakorlatilag azonban nagyjából minden második tőlem függetlenül kerül ki a nyilvánosság egyik legolvasottabb fórumára, az Index felületére. A másik okról már én tehetek. Fél évtizede készítek heti összeállítást Lefülelt mondatok címmel az egyik tévés honlap számára, és 2016 óta megritkult a kínálat. A Népszabadság megszüntetésével évente legalább százötven ütős mondat távozott a választékból. A Magyar Nemzetével mintegy száz, a megyei lapok gleichschaltolásával pedig majd’ háromszáz.

Az évi ezer mondat fele eltűnt a kormányzat bendőjében. Minél szűkebb lett a nyilvánosság, annál inkább növekedett a világhálón elérhető közösségi oldalak jelentősége. Például a Facebook-ra szorult vissza sok újságíró, köztük kitűnő jegyzetírók és glosszisták. Ha ütős mondatot betűztek a számítógép képernyőjére, én bizony idéztem őket. Most még csak az év kilencedik hónapjában vagyunk, de e bejegyzés kedvéért összeszámoltam az idei termést. Listám élére került az ATV 112 mondattal. Mögötte található a Facebook 88-cal, a Népszava 72-vel, a Hír TV 64-gyel, a hvg 56-tal és a Fühü 55-tel.

Kedves Bence! Lehet, hogy igaza van. De ha érzékeltetni szeretném a közhangulatot, vajon lemondhatok-e a Facebook mondatairól?

4 komment

Médianapló - Gyurcsány az Alkotmány-utcában

2018. szeptember 18. 10:21 - Zöldi László

A volt miniszterelnök visszatért a közéletbe. Pártja áprilisban 308 ezer szavazattal épp csak bejutott a parlamentbe. Ő be is jelentette, hogy eltűnik a nyilvánosság elől, és kötcsei magányában végiggondolja a DK és saját helyzetét. Azt vártam tőle, hogy furcsa kijelentéséről - „Amit gondolok erről a világról, az 700 ezer embernek fontos.” (FüHü.hu, 03.16.) - most, fél év múltán számot ad. Elmulasztotta.

Múlt szombaton az övéihez beszélt egy szállodában. A képernyőn sok ősz üstök és kopasz fej tűnt fel. Vasárnap, az ellenzéki pártok Bem-téri tüntetésén körülbelül kétezer érdeklődőhöz fordult. Hétfőn a parlamentben, kétszáz közéleti személyiség előtt beolvasott a miniszterelnöknek. Majd néhány százezer tévénéző előtt bejelentette, hogy a parlamenti térbe torkolló Alkotmány utcába ma délután ötre tüntetéssorozatot kezdeményez, mondván: „Én addig leszek kint, amíg lesz ember.” (ATV, 09.17.) Erős indítás. Azt is kifejtette, hogy az Orbán-kormányt eddig leginkább a netadó elleni fővárosi felvonulás ijesztette meg. A „szenjánosbogarakra” utalt, amidőn a tömeget a Gellért-hegyről filmezték az Erzsébet-hídon. Lenyűgöző látvány volt az okostelefonok megannyi fényforrása.

A harmadik Orbán-kormányt mégsem ez késztette visszavonulásra. A miniszterelnököt és környezetét az ijesztette meg, hogy a budapesti tüntetéssel egy időben országszerte tiltakoztak a netadó ellen. A helyi médiumok nem mindenütt számolták (vagy becsülték) meg a tüntetőket, de azért érdemes felsorolni a színhelyeket. Balatonszepezden tiltakoztak, Békéscsabán 150-en, Debrecenben 300-an, Dunaújvárosban 100-an, Egerben, Esztergomban 40-en, Győrött 60-an, Kecskeméten 80-an, Kiskunfélegyházán 60-an, Miskolcon 250-en, Nagykanizsán 50-en, Nyíregyházán 300-an, Pécsett 1200-an, Szegeden 1500-an, egy másik alkalommal pedig  2500-an, Szombathelyen 1300-an, Vácott, Veszprémben 40-en, továbbá Varsóban, Amszterdamban és Londonban is.

Orbánék 2014 októberében azért csúsztak el a digitális banánhéjon, mert nem az ellenzéki pártok mozdultak meg, hanem az ország netező népe. Most, újabb négy év múltán a Bem-téri kétezrek és az Alkotmány-utcában sátorozó DK-sok aligha ijesztik meg a negyedik Orbán-kormányt. A miniszterelnök lemondatását ugyanis az a Demokratikus Koalíció szorgalmazza, amelyik idén tavasszal azért vonult le az ország egyik feléről, mert a szervezettségéből csak ennyire telt. Miért éppen most volna országos hálózata, a történelmi vereség után?            

31 komment

Médianapló - Ellenzéki pecsenyék

2018. szeptember 17. 09:55 - Zöldi László

Reggeli olvasmányom, a Népszava korrekt módon foglalta össze a tegnap délutáni tüntetésen elhangzottakat. A Bem-téri főszónokok közül Tóth Bertalan jogász, az MSZP újdonsült elnöke a jogállam visszaállítását követelte. Gyurcsány Ferenc közgazdász, a Demokratikus Koalíció elnöke, volt miniszterelnök utcára hívta a választópolgárokat, hogy addig ne is menjenek haza, amíg az Orbán-kormány le nem mond. Karácsony Gergely szociológus, a Párbeszéd társelnöke, a demokratikus ellenzék egyik részének volt miniszterelnök-jelöltje pedig a haza visszavételéről beszélt.

Ami persze olyan tág fogalom, hogy az ellenzékiség bármilyen megnyilvánulása belefér. Szükség is van rá, mert a szónokok közül Iványi Gábor lelkipásztor méltányos egyházügyi törvényt kért a maga szelíd módján. Mellár Tamás közgazdász, független országgyűlési képviselő, a Párbeszéd-frakció tagja azt szorgalmazta, hogy az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank ellenőrző testületeiben az ellenzék egyharmaddal képviseltethesse magát. A szintén független honatya, Hadházy Ákos állatorvos néhány napja kifejtette, hogy azért nem megy el a vasárnapi tüntetésre, mert aláírás-gyűjtési akcióval van elfoglalva, miszerint Magyarországnak csatlakoznia kéne az Európai Unió korrupcióellenes ügyészségéhez.

A nyilvánosság fórumain az is elhangzott, hogy a Fodor Gábor köré tömörülő Liberálisok a biztonság és emberség szempontjait részesítenék előnyben. A Momentum a külföldre szakadt fiatalok százezreit hívná haza, hogy a haza szebb fényre derüljön. Az ökopárt LMP a klímaváltozást és a vízhiányt orvosolná, a Jobbik a bérunióért szállna síkra. Az MSZP pedig nemcsak a jogállam visszaállításáért harcolna, hanem a magasabb bérekért, a jobb egészségügyért és a korszerűbb oktatásért is. Sőt, a szocialista Ujhelyi István a haza, szeretet és Európa jegyében szállna szembe Orbánékkal, Szanyi Tibor pedig az úgynevezett okosfalu-projekt Európa-parlamenti jelentéstevőjeként kezdeményezné a magyar falu korszerűsítését.

Az őszi politikai szezon kezdetén „mindössze” ennyi az ellenzék kínálata. Nekem hiányzik az egybehangoltság, legalább az egységes kommunikáció. Kár, hogy nálunk minden ellenzéki máshová helyezi a hangsúlyt. Kínosan vigyáznak arra, nehogy elképzelésüket bárki is összemoshassa a másikéval. A maguk pecsenyéjét sütögetik annak reményében, hogy a nép majd hozzájuk tódul csemegézni. Öt hónappal a választási vereség után igazán találhattak volna már egy közös tűzrácsot.     

15 komment

Médianapló - Romlott a pénzünk

2018. szeptember 16. 09:45 - Zöldi László

Nagyanyám átszökött a határon. Hat éve nem látta egyetlen fiát, az apámat, aki katonaszökevénynek számított Romániában. Közben megnősült, és már született egy fia is. Épp totyogtam, de még nem tudtam járni.

Nagyanyám kettős gazdát fizetett le, akinek a határ mindkét oldalán volt földje. A román oldalon leszedett kukoricát úgy halmozta föl a szekerén, hogy üreget képzett benne. A román határőr szuronnyal döfködte a szekér tartalmát, így találta el nagyanyám combját. Majdnem elvérzett, de azért eljutott hozzánk. Addig dajkált, amíg be nem gyógyult a sebe. Ezt a helyzetet szerettem volna megérteni, a fiam segített ebben. Átküldött egy linket, amelyben közgazdászok hasonlították össze az árakat 1946 augusztusától, az új forint bevezetésétől 2016-ig. S mert azt is kiszámították, hogy hány százaléknyi az infláció, érdekes következtetéseket vonhatunk le.

1 kiló kenyér 0,96 forintba került, 70 évvel később 273-ba, az infláció 284-szeres. 10 darab tojás: 2.50-369 (148).. 1 liter tej: 2-212 (106). 1 kiló cukor: 7.60-244 (32).  1 doboz cigaretta: 4.56-997 (219). 1 mozijegy: 2-1490 (745). 1 liter benzin: 1.60-330 (206), 1 hónapnyi villamosbérlet: 30.60-9500 (310). 1 jegy gyorsvonat 2. osztályra Budapest és Szeged között, ahol a szüleim laktak: 48.90-3410 (70). A Népszava 1 hónapnyi előfizetése: 10-3500 (350-szeres). Ha már Médianapló címmel bejegyzéseket írok a kommunikáció szakos főiskolásoknak és egyetemistáknak, lecövekeltem az utolsó tételnél.

Havi 26-27 megjelenéssel számolva a szociáldemokraták napilapját 1946 szeptemberétől 40 fillérért kapták az előfizetők. Tudni érdemes róluk, hogy ahol a pártnak nem voltak alapszervezetei, az aktivistákat és a rokonszenvező választópolgárokat így tartották számon. Hetven év múlva, 2016. október 8. után megszűnt a Népszabadság, a Népszava pedig átvette a funkcióját és a munkatársait. Némi tőkeinjekciót is kapott, amelynek eredete vitatott. Megnéztem az előfizetési szelvényt, a legutóbb három hónapért 12750 forintot utaltam át a XXI. Század Média Kft-nek. Havonta tehát 4250 forintomba kerül a patinás újság. Ez 425 százaléknyi inflációt jelent, bár egy példányért „csak” 160 forintot fizetek, elvégre az utcán vásároltért 270-et kéne legombolni.

Egyébként a nagyanyám három hónap múltán ugyanazon az úton szökött vissza Romániába. Szerencsére elkerülte a határőrök szuronyát. 1951-ben halt meg. Apám nem mehetett el a temetésére, mert még akkor is katonaszökevénynek számított.    

4 komment

Médianapló - Egy marxista szállóige margójára

2018. szeptember 15. 09:52 - Zöldi László

A két legjelentősebb teoretikus magyar, illetve olasz. A mi Alexander Bernátunk több mint száz éve mutatta ki, hogy a nép szállóigéje, a közmondás miként ment át az értelmiségiek nevesített közmondásába, a szállóigébe. Az olaszok Umberto Eco-ja pedig a szállóige törvényszerűségeit tárta föl a közelmúltban. Tőlük tudom azt, amiről tegnap vita bontakozott ki az egyik közösségi oldalon.

Orbán Viktor strasbourgi fellépése után elterjedt a világhálón egy mondás: „Kis sértett járja be Európát.” Annyian és annyiszor osztották meg, hogy lekopott róla a szerző neve, melyet Lévai Júlia publicista hozott vissza a köztudatba, írván: a szellemes mondat „Földes Péter leleménye”. Föld S. Péter humorista azonban eltolta magától a szerzőséget, mondván, hogy Marx-Engels Kommunista kiáltványából az első mondatot („Kísértet járja be Európát - a kommunizmus kísértete.”) nem ő alkalmazta először egy gyakorló politikusra, hanem a Ludas Matyi szerkesztőségéből valaki, utalva a kis termetű palesztin vezetőre, Arafatra. Fiatal újságíróként hallotta, de már nem emlékszik, hogy kinek a szájából. Szerénysége rokonszenves, e sorok írója mégis őt tartja a mai viszonyainkra átalakított szállóige szerzőjének.

Az alapmondat szerzősége az említett pároshoz köthető, 1848. február 26-a óta azonban néhány ezer kávéházban szóba hozták már. Értelmezték egyetértőleg és támadólag, csipkelődve és káromolva. Elvettek belőle, hozzá is adtak, fúrták-faragták. A hajdani Ludas Matyi feledésbe merült munkatársa a sok ezredik volt, aki a szájára vette. Az eredeti szállóige előnyére karcsúsodott, és új jelentésre tett szert. Ezért nem is firtatnám a szerzőséget. A médiafogyasztók ugyanis mindig ahhoz kötik, aki a legismertebb a fúró-faragók közül, és a nevére veszi..

A színészek azért szeretik világszerte Molnár Ferencet játszani, mert a legkisebb szerepben is van egy jó mondat, amely kiváltja a tapsot. A híres színdarab-szerző rendszeresen megjelent a nagykörúti New York-kávéház „mélyvízében”, le-leült az asztalokhoz, belehallgatott a beszélgetésbe, és ha egy szellemes mondatot hallott, felírta a kaucsuk mandzsettájára, és bejelentette. „Mától kezdve én mondtam.” Minden teremtményét igyekezett a saját hangján, stílusában beszéltetni, és szüksége volt olyan mondatokra, amelyeken dolgozott egy kicsit, majd a szájukba adta.

A Kommunista kiáltvány első mondatának rengeteg változata jött létre a legutóbbi 170 évben. Ez a mostani nem is olyan rossz.          

31 komment

Médianapló - MIért óvatoskodik az MSZP?

2018. szeptember 14. 09:15 - Zöldi László

Kunhalmi Ágnes kifejtette az ATV-ben, hogy hétfőn reggel Szakács László elnökségi tag miért tért ki egy kérdés elől. (A műsorvezető azt firtatta, hogy az Európai Parlament strasbourgi ülésén a szocialista képviselők megszavazzák-e a Sargentini-jelentést.) A választmányi elnök politikusnő szerint a párt parlamentje szombaton igenre buzdította az uniós képviselőket, ám javaslatára pecsétet várt a hétfő délután ülésező elnökségtől. Mi rejlik az óvatoskodás mögött?

2017 júniusában ama kérdés körül tornyosultak az események, vajon a Fidesz képes-e levakartatni a fél ország hirdetőtábláiról a „Ti dolgoztok, ők lopnak” feliratú óriásplakátokat. (Rajtuk Mészáros Lőrinc és Orbán Viktor.) Az MSZP fölfedezte a két jobboldali párt konfliktusában rejlő lehetőséget. Parlamenti frakcióvezetője, Tóth Bertalan arról beszélt, hogy törvényjavaslatuk megakadályozná a plakáthely-tulajdonos Simicska és a hirdető Jobbik együttműködését. Néhány órával később az Országos Választási Bizottság, kampány idején a szocialisták legfőbb döntéshozó szervének vezetője, Botka László miniszterelnök-jelölt megvétózta a saját törvényjavaslatukat. Másnap az MSZP sajtófőnöke, Nyakó István kizárással fenyegette azokat, akik együttműködnének a Fidesszel.

Sem a Fidesz, sem az MSZP nem örült volna a Jobbik térhódításának, abban azonban különböztek, hogy a kormánypárt a hatalom megtartásáért harcolt, a szocialista képviselők pedig azért, hogy 2018-tól az országgyűlés legnagyobb ellenzéki pártját adhassák. Botka László viszont a Fidesz legyőzését tűzte ki célul. A szocialista honatyák ismerték a pártjuk állapotát, ám hitelesnek hatott Botka álláspontja is, aki 2018-ban miniszterelnök akart lenni. Két stratégia ütközött, és a szegedi polgármester néhány hét múlva kilépett az országos politikából.

Az MSZP úgy módosította a stratégiáját, hogy ha a két jobboldali párt meggyöngíti egymást a kampányban, akkor az általa vezetett ellenzék besétál a hatalomba. Már azt sem sikerült elérnie, hogy a nála kisebb ellenzéki pártok elfogadják a vezető szerepét. A választmányának ezzel kellett volna szembenéznie múlt szombaton, öt hónappal az országgyűlési választás után. Lehet, hogy ez megtörtént, de a következtetéseket a pártparlament elnöke, Kunhalmi Ágnes nem kötötte az orrunkra. Inkább arról számolt be, hogy a Sargentini-jelentés megítélésére egy nappal a strasbourgi vita előtt üttettek pecsétet a pártelnökséggel.

Ezt az állásfoglalást sem siették el. A másikat azonban, a választási vereség elemzését vagy elmulasztották, vagy elhallgatják a nyilvánosság elől.

16 komment

Médianapló - Milyen időérzéke van az egyszemélyes demokráciának?

2018. szeptember 13. 09:48 - Zöldi László

Hódmezővásárhely híres a képzőművészeti tárlatáról. Tegnap este az ATV-ben Márki-Zay Péter polgármester elmesélte, hogy a megnyitóra hivatalos volt a körzet országgyűlési képviselője is, aki nemrégiben még a miniszterelnökséget vezette. Vártak Lázár Jánosra néhány percig, de mert nem érkezett meg, nélküle kezdték az összejövetelt. Elakadt a körzet egyik településén? Nem akart egy légtérben tartózkodni az ellenzéki polgármesterrel? Nem zárnám ki a harmadik lehetőséget sem: akadnak olyan emberek, akiknek rosszul működik az időérzékük.

Ilyen volt a családunk egyik hölgytagja. Sokáig majd’ mindenhonnan elkésett, ám az egyetem után kiszerződött külföldre, és hajnalban kelt, hogy időben érkezzék a munkahelyére. Megjavult az időérzéke, a receptet ajánlanám Orbán Viktornak is. Miniszterelnökünk az egyetem elvégzése után hamarosan pártvezető lett, és nem volt alkalma a civil életben megtanulni a pontosságot. Már ellenzéki politikusként is fél órákat késett, a hívei azonban megvárták. Amióta pedig kormányfő, nélküle akkor sem kezdik meg az állami rendezvényt, ha nem érkezik meg időben.

Strasbourgi fellépését rengetegen értelmezték, egyetlen mozzanat mégis homályban maradt. Az Európai Parlament tanácskozása a kitűzött időpontban kezdődött - a magyar küldöttség nélkül. Orbán és kísérete még a hosszú folyosón közlekedett, amikor Sargentini asszony már értékelte a magyar kormány nyolcévnyi tevékenységét. Majd azt láttuk a képernyőn, hogy az ajtóban megjelent Orbán Viktor kigombolt zakóban, zsebre dugott kézzel, körülnézett a teremben, és peckes járásával megindult a kijelölt helyére. A holland politikusnő szóvá tette a „kis késést”, és újra kezdte az értékelést.

A látszólag mellékes jelenet nem tartott tovább egy-két percnél, de azóta is tűnődöm rajta. A jelek szerint ugyanis késlekedő miniszterelnökünket csak az ország határain belül várják meg. Ahogy nyugat felé kiteszi a lábát, azt tapasztalhatja, hogy a Lajtán túl komolyan veszik XVIII. Lajos francia király mondását, miszerint „A pontosság az uralkodók erénye.” Az uralkodó persze nemcsak király lehet, hanem fejedelem, császár, cár, padisah, sőt olykor kormányfő is. Mostanában azon vitatkozunk, vajon puha diktatúrában élünk-e már, vagy még erős demokráciában? Az a benyomásom, hogy leginkább egyszemélyes demokráciában. Ahol nem a rendezvények kezdési időpontjához igazodnak a résztvevők, hanem a teljhatalmú miniszterelnök legendás időérzékéhez.            

198 komment