Médianapló

Médianapló - Hány példányban fogynak el a napilapok?

2018. december 10. 09:59 - Zöldi László

Lukácsi Katalin volt kereszténydemokrata politikus, a kormánypártokból kiábrándult civil aktivista azzal lepett meg az ATV szombat esti műsorában, hogy a napilapok között a Népszava példányszáma a „legmagasabb”. Kijelentését arra alapozta, hogy a Magyar Hang legutóbbi számában ezt olvasta. A Civil a pályán-t pénteken vették föl, aznap látott napvilágot az említett hetilap is, amelyben Ficsor Benedek hasonlította össze a hazai sajtópiacot a környező országokéval. Ő azonban a Népszavát nem helyezte a napilapok élére.

Szerinte „A közéleti-politikai napilapok piaca a bezárások miatt szűkült be jelentősen. A Népszabadság és a Magyar Nemzet megszüntetése után megmaradt napilapok közül egyedül az állami hirdetésekkel alaposan ellátott Népszava olvasottsága számottevő (20 ezer körül).” A napilapokat tehát még csak véletlenül sem tévesztette össze a politikai jellegű napilapokkal. Lukácsi Katalin viszont olyasmiről beszélt, amit nem ismer. Egyetértek persze azokkal, akik a Népszavát a maga 21125 eladott példányával piacvezetőnek tartják a közéleti-politikai napilapok mezőnyében. De jelző nélkül a napilapok között csupán a sokadik.

Két éve ugyanezt a jelenséget éltük át a Népszabadságról szólván. Ezt olvastam róla: „A legnagyobb példányszámban elkelő napilap.” (Rényi Pál Dániel újságíró, 444.hu, 2016.06.30.) Meg ezt: „A legnagyobb példányszámú napilap.” (Gréczy Zsolt újságíró, DK-politikus, ATV, 2016.10.10.) Ezt is: „A legnagyobb példányszámú napilap.” (Eörsi Mátyás DK-politikus, ATV, 2016.10.20.) Meg ezt is: „A legnagyobb példányszámú magyar napilap.” (Bayer Judit médiajogász, ATV, 2016.10.25.) Sőt ezt is: „A legnagyobb példányszámú napilap.” (Hajdu Nóra Együtt-politikus, ATV, 2017.03.16.) A legutóbbi kijelentés kínosan is érintett, mert Nóra a szegedi egyetemen hozzám írta a szakdolgozatát, és húsz évvel később több szakszerűséget vártam volna tőle.

A Népszabadságból a megszüntetése előtt átlagosan 36958 példányt vásároltak, ezzel piacvezető volt a politikai-közéleti napilapok mezőnyében. A jelző nélkül napilapok között azonban más sorrend alakult ki: a győri Kisalföld (57221), a szombathelyi Vas Népe (40182), a zalaegerszegi Zalai Hírlap (38988) és a nyíregyházi Kelet-Magyarország (37895) előzte meg. Azóta sok minden történt velük, például betagozódtak egy kormányzati médiaholdingba. Mindazonáltal közülük még most is kilenc előzi meg a politikai-közéleti napilapok között kétségkívül piacvezető Népszavát.  

1 komment

Médianapló - A Vasárnapi Hírek fejfájára

2018. december 09. 09:45 - Zöldi László

A szerkesztőség tegnap elbúcsúzott az olvasóktól. Tagjaival találkozhatunk még a Népszava hasábjain. Ők szerkesztik majd a péntekenként megjelenő, négy újságoldalnyi irodalmi mellékletet, a Nyitott mondatot, szombatonként pedig írják is a nyolcoldalnyi Visszhangot. Szemléletükkel szembesülhetünk tehát, ama márkával azonban, amelyet a Vasárnapi Hírek jelképezett, már nem. Ezzel harmincnégy éves folyamat zárult le.

Az alapítót, Lőkös Zoltánt már akkor ismertem, a múlt század hatvanas éveiben, amikor még a szegedi Délmagyarország főszerkesztője volt. Az egyetem elvégzése után segített abban, hogy pályakezdőként a Magyar Hírlapnál helyezkedjek el, ahol ő volt a főszerkesztő-helyettes. Amikor 1984-ben megalapította a Vasárnapi Híreket, hogy kitöltse a hetedik napi információhiányt, munkalehetőséget ajánlott. Jártam a pesti (Somogyi Béla utcai) szerkesztőségben, aztán Budán (a Csalogány utcában, majd a rózsadombi Fenyő-féle sajtóházban), volt rovatom is a hetilapban. Most a szakmai múltam újabb darabja enyészik el, és nem is biztos, hogy indokolatlanul.

A Vasárnapi Hírek 2002-ben 57 ezer példányban kelt el, 2010-ben 30 ezerben, most pedig 20 ezer példánnyal búcsúzott tőlünk. Fordulópontnak a digitalizáció hatott. A kilencvenes évek végén megjelentek nálunk a portálok, és némi késéssel az országos napilapok is létrehozták az online kiadásukat. Az ezredfordulón vált kétségessé egy olyan újság sorsa, amely vasárnap jelent meg, és tartalmazta a szombati események értelmezését is. Aztán mégis lélegzethez jutott, mert a digitális sajtó nem volt képes megfizetni a szombati ügyeletet, így aztán a vasárnapi hírrést nem sikerült betömnie. Az igazi csapás azonban a tizes évek közepén következett be.

 A kormányzat elfogadtatta a parlamenttel a vasárnapi zárva tartást, ezért több ezer üzletben nem lehetett hozzáférni a Vasárnapi Hírek friss példányaihoz. Amidőn pedig egy népszavazás-kezdeményezés miatt a kormány meghátrált, a kiadóhivatal mégis maradt a szombati megjelenésnél. Újságírói ugyanúgy a pénteki hírek közül válogattak, mint a többi szombati lap munkatársai. Innen már csak egy lépés a mostani felismerés, a márka megszüntetése. Pénteken és szombaton olvashatjuk majd a Népszavában azt, ami megmaradt a Vasárnapi Hírekből. Miközben az anyagi gondokkal küszködő digitális sajtó „lustasága” miatt változatlanul éktelenkedik az a fránya vasárnapi hírrés. Éppenséggel a Népszava is betömködhette volna.           

3 komment

Médianapló - Élménybeszámoló a nemzet főteréről

2018. december 08. 14:46 - Zöldi László

Egy törvénytervezet elleni tüntetésre összejöttek vagy tízezren az Alkotmány-utca torkolatában, szemben a Parlament főbejáratával. Egy moderátor felolvasta a külföldi szervezetek rokonszenv-táviratait, és egy kivételével a szónokok szavaiból egyetlen mondatot se jegyeztem föl. Székely Tamáséiból hármat is. Miután a vegyipari szakszervezet vezetője fölforrósította a hangulatot, a moderátor arra kérte a tüntetőket, hogy menjenek haza. A pódiumra ekkor ugrott zászlóval egy sárga mellényes férfi.

Komjáthi Imre edelényi lakos, kazincbarcikai szakmunkás, hatgyerekes családapa és országgyűlési képviselő belekiabálta a mikrofonba, hogy „Gyertek utánam, menjünk a térre!” Mondandóját bizonyára arra alapozta, hogy Orbán Viktor nemrégiben megjegyezte: „A Kossuth-tér a nemzet főtere.” (Miniszterelnök.hu, 2018. november 17.) Márpedig ha mi vagyunk a nemzet, mehetünk a zászlós szónok után. A tömeg átjutott a villamos síneken, és már csak annyit láttam, hogy a köpcös aktivistát leteperik a rendőrök. Húsz év körüli, bordó sapkás fiatalemberek, akik a Parlament árnyékából százszámra bújtak elő.

Előre-hátra hullámzott a tömeg, mert a rend sorfalt álló őrei tartották magukat. Egy ősz hajú tüntető visszafordult, és ezt kiáltotta a tömegnek: „Miért nem jöttök, b@szd meg?” Erre visszhangzott valaki az utca felől, szintén férfihangon: „Toljátok, ba@szd meg!” Ám a rendőrök kitartottak, ezért idősebb asszony hajolt az arcukba: „Megvéditek az ország terét?” Felhangzott a tömegből: „Álljatok mellénk!” Az is, hogy „Értetek is tüntetünk.” A két utóbbi mondatot százak ismételték meg.

E rovatban évek óta írogatom, hogy miért hatástalan az ellenzéki pártok kommunikációja. Politikusaik fogalmakkal operálnak, holott csak az értelmiségiek fogalmi gondolkodásúak. A Fidesz ismeri a nép nyelvét, és kommunikációs szakemberei a kormánypárti politikusok fejébe verték, hogy csak igei állítmánnyal lehet cselekvésre ösztönözni. Íme, itt a rabszolgatörvény-tervezet elleni tüntetés. A kormány csúcsidőben napi 12 órán át akarja dolgoztatni a munkavállalókat, és bár azt ígéri, hogy három éven belül kifizetteti a túlórákat, feltételezhető, hogy a munkaadók fizetés helyett holtidőben küldik majd kényszerszabadságra a dolgozókat.

Lám, az ide-oda hullámzó, a nemzet főteréről kirekesztett tömeg nem az íróasztal mellett találja ki a jelszavakat, hanem átveszi és hangosan ismételgeti ama mondatokat, amelyek tetszenek neki. Mindegyikben volt igei állítmány.                

49 komment

Médianapló - Lehet-e papírcsónakot hajtogatni az újságból?

2018. december 08. 09:58 - Zöldi László

Komolyan vettem a kormányzati bejelentést, miszerint a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványt azért kellett létrehozni, mert „közérdek fűződik Magyarországon a print és nyomtatott médiakultúra megmentéséhez”.

Kár, hogy a nonprofit alapítvány nevében olvasható sajtó és média fából vaskarika. A médiával ugyanis nem egyenlő a sajtó, csupán annak egyik része (a másik három a rádió, a televízió és az internet). Ráadásul a print és nyomtatott ugyanazt jelzi: a papír alapú sajtót. A szakszerűtlen állami megfogalmazások mögött mégis olyan szervezet rejlik, amely akár bázist is teremthetne ahhoz, hogy a mai fiatalok kezükbe vegyék az újságokat. Nálunk az olvasásra nevelési mozgalmak, a keletkezés sorrendjében a SÉTA (Sajtó és Tanulás), a HÍD (Hírlapot a Diákoknak) és a LADIK (Lapot a Diákoknak) másfél évtizednyi múltra tekintenek vissza. Működtetésükre a Magyar Lapkiadók Egyesülete különített el pénzt a tagdíjakból, és azóta mintegy 150 ezer diák jutott ingyen újságokhoz.

Interjút készítettem a ZIS (Zeitung in der Schule) elnevezésű osztrák mozgalom irányítójával. Elmesélte, hogy a hasonló nagyságú és lélekszámú hazájában évente százezer diák kapcsolódik be az újságolvasásba. Ezzel magyarázta, hogy érettségi után kétharmaduk válik előfizetővé a saját keresményéből. Akik azonban nem olvastak diákkorukban újságot, azok közül később „csak” minden harmadik áldoz pénzt a sajtóra. A legújabb adatok szerint a Kronen Zeitung 800 ezer példányban fogy el, a Kleine Zeitung 300 ezerben, a Der Standard pedig 80 ezerben.

A két ország sajtókultúrája abban különbözik, hogy a ZIS mögé állt az osztrák oktatási kormányzat, sőt a papírgyártó magáncégek is fantáziát látnak benne, a mi oktatási kormányzatunk viszont rá sem bagózik a hazai mozgalmakra, melyeket a papírgyárak sem támogatnak. Különösen azóta romlanak a mutatók, hogy a nálunk berendezkedett német Springer és WAZ, valamint az osztrák Russ eladták megyei napilapjaikat a magyar kormány bizalmi embereinek, akik most beadták újságjaikat a közösbe. Íme, itt az alkalom, hogy a magyar állam ígéretéhez híven megmentse a papír alapú médiakultúrát.

Ha már Magyar Bálint nem látott fantáziát az olvasásra nevelési mozgalmakban, és miniszter-utódja, Hiller István is inkább csak megtűrte őket az iskolában, akkor Kásler Miklós fölfedezhetné az emberi erőforrásban rejlő lehetőséget. Egy stadion árából ismét vízre lehetne bocsátani legalább a ladikot, hogy a benne ülők diákok megtanuljanak evezni.    

Szólj hozzá!

Médianapló - Bizalmi kezelés

2018. december 07. 11:07 - Zöldi László

Az ATV tegnap esti műsorában kiakadt Pető Péter. Azért jött indulatba, mert érthetetlennek, felfoghatatlannak, megmagyarázhatatlannak tartotta, hogy magánemberek, akik bevásárolták magukat a médiába, most hátat fordítottak jövedelmező vállalkozásaiknak, és 30 milliárd forintra értékelt portfólióikat önként ajánlották föl egy nonprofit alapítványnak. „Ilyen nem létezik” - mondta hitetlenkedve a 24.hu felelős szerkesztője. A harmincas újságíró az egyik legjobban értesült kolléga, félő azonban, hogy életkorából nem telik a történelmi áttekintésre. Ilyen ajánlat létezett, „bizalmi kezelésnek” nevezték el.

A múlt század talán legjelentősebb magyar vállalkozója, Weiss Manfréd volt. A pipakupak-gyártástól jutott el a szilvalekvár-főzetésen és a háztartási edények előállításán keresztül a Messerschmitt-repülőgépek összeszereltetéséig. Fénykorában 40 ezer munkást dolgoztatott, és csepeli gyára „nemzetstratégiai jelentőségű” hadiüzemnek számított. Eme elnevezés lett vagyonának veszte. Amidőn a német hadsereg megszállta Magyarországot, a Weiss-család tagjait letartóztatták, és koncentrációs táborban várták sorsuk alakulását. Mert közben megindult a vetélkedés a vagyontárgyaikért, leginkább a csepeliért.

A repülőgép-gyártásért felelős Göring és a megszállt országok kizsigerelésével megbízott Himmler vetélkedett egymással a Weiss Manfréd Művekért. Végül az utóbbi, az SS birodalmi vezetője bizonyult ügyesebbnek. A Weiss-család „bizalmi kezelésbe” engedte át ingó és ingatlan vagyonát, ennek fejében a famíliából negyvenen élték túl a második világháborút, mert Svájcba és Portugáliába távozhattak. Kurt Becher ütötte nyélbe a hoci-nesze üzletet. Standartenführer (ezredes) volt az SS-ben, és 1944. március 19-e után őt nevezték ki Magyarországon az SS gazdasági kirendeltségének parancsnokává. Meghatározó szerepet játszott az úgynevezett zsidó vagyonok kisajátításában.

A háború után megúszta a felelősségre vonást. A sors iróniája, vagy inkább a történelem fintora, hogy civilként is kapcsolatban maradt a magyar állam hivatalos szerveivel. Az ő brémai irodája közvetített a mezőgazdasági fölöslegünk kivitelére szakosodott Moninpex külkereskedelmi vállalat és az NSZK-beli cégek között, amelyek a nyugati bojkott ellenére is fantáziát láttak a szovjet zónában rekedt Magyarországban. A köztiszteletben álló üzletember 1995-ben, 85 éves korában, ágyban és párnák közt halt meg.                  

4 komment

Médianapló - Közérdek fűződik-e a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványhoz?

2018. december 06. 11:29 - Zöldi László

A kormány nem várta meg, hogy az embereivel telerakott Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság mit szól a nonprofit alapítvány nehezen magyarázható gyarapodásához. Azt sem várta meg, hogy a bizalmi embere által elnökölt Gazdasági Versenyhivatal kifejtse álláspontját a kormány közeli magánmédiumok „önkéntes” felajánlkozásáról. A két hivatal döntése aligha lett volna kétséges, csakhogy szembe kerültek volna a gyakorlatukkal és a hatályos médiatörvény meg az Alaptörvény betűivel.

A Magyar Közlönyből kiderül, hogy „Közérdek fűződik Magyarországon a print és nyomtatott médiakultúra megmentéséhez és a helyi, különösen a megyei nyilvánosság fórumainak hosszú távú megmaradásához.”  Nemzetstratégiai jellegűnek kellett nyilvánítani a KESMA rövidítésű alapítványt, mert így egy 2013-as jogszabály szerint mellőzhető a hatósági engedély, hogy a kormányzat döntő befolyást szerezhessen a nyilvánosságban. Fél évszázadot töltöttem a papír alapú sajtóban, és harminc éve foglalkozom a megyei lapokkal. Örülnöm kéne, hogy végre jött egy kormány, amely szűkebb érdeklődési körömet nemcsak megmenti az enyészettől, hanem még össze is rendezi.

Olyan miniszterelnökünk van, aki nem használ okostelefont, és idegenkedik a számítógéptől. Arra noszogatta hát a bizalmi embereit, hogy vásárolják föl a megyei napilapokat. Orbán még ellenfelei szerint is érti a nép gondolkodását, ismeri a szokásait. Élhetünk a gyanúperrel, hogy elképzelését az elavult médiaszemléletén túl a politikai ösztöne is motiválta. Az összehangoltatott megyei sajtó nem nyerte meg ugyan neki az országgyűlési választást, de abban jelentős szerepet játszott, hogy a kormánypártok kétharmados többségre tegyenek szert a parlamentben.

Üzeneteik eljutottak a legeldugottabb faluba is, ahol számítógép csak a polgármesteri hivatalban és néhány értelmiséginél található. Akik pedig okostelefont használnak, ritkán szoktak alternatív hírforrásokat böngészni. Beérték az állami csatornákkal. Nem hitték el minden szavukat, ám a megyei napilap megerősítette az információkat. Ugyebár „megírta az újság”. A megyei lap nem arra kellett, hogy meggyőzze a falvak népét, hanem hogy nyomatékot adjon a rádiós és tévés állami propagandának. A választás óta intézményesült a magánmédiumok összehangolási folyamata. Egy 20 millió forintnyi törzstőkével alapított cégbe vitték be 30 milliárd forintra értékelt vagyonukat. Milyen jó tudni, hogy ehhez közérdek fűződött.     

11 komment

Médianapló - Piacvezető újság-e a Népszava?

2018. december 05. 10:52 - Zöldi László

Az áremelési közleményben olvasható egy elgondolkoztató mondat, miszerint a Népszava „piacvezető” a politikai újságok mezőnyében. E kijelentésben van igazság. A napilapok közül megszűnt a Népszabadság és a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap és a Magyar Idők pedig évek óta nem auditáltatja magát. Az idegen szó azt jelenti, hogy egy független szervezet szakértője bármikor bemehet a nyomdába, és megszámolhatja a kinyomtatott példányokat.

Egyedül a Népszava veszi magának a bátorságot, hogy vállalja a hitelesítést. A mögöttünk hagyott negyedévben naponta 21 ezer példány fogyott el belőle. A szakértők ennél jóval kevesebbre, néhány ezerre becsülik a másik két politikai újság példányszámát. Ha a 21 ezret beszorozzuk a szokásos 3,6-del, akkor 75 ezer olvasó jön ki. Ehhez kéne adni a Népszava online olvasottságát is, ami magányos foglalatosság, ezért a szorzó egy. Aligha tévedek, ha azt feltételezem, hogy a patinás napilapot körülbelül százezren olvassák. Az olvasottság szempontjából azonban csak a középmezőnyben foglal helyet, a legfrissebb adatok alapján a tizedik helyre tehető.

Itt van például a győri Kisalföld. A hajdani százezer példányból még mindig maradt több mint ötvenezer, ami ugyebár 180 ezer olvasót jelent. S bár üzleti titoknak számítanak  a online kiadás adatai, a vidéki napilap teljes olvasottsága 200 ezer körüli. Csakhogy a Kisalföld egyelőre nem tekinthető politikai újságnak. Családi jelleget örökölt, és ezen Andy Vajna, a pillanatnyi tulajdonos sem változtatott. Közli a Magyar Távirati Iroda híreit, közöl kormánypárti jegyzeteket is, volt azonban annyi üzleti érzéke, hogy győri és szegedi újságjait megóvta a direkt politikai vonalvezetéstől. Ez a tragikai vétsége.

Ezzel magyarázható, hogy a derék amerikai-magyar üzletember „önként” ajánlotta föl napilapjait a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak. A nonprofit alapítvány rutinos vagyonkezelője, Liszkay Gábor bizonyára ráncba szedi majd a rakoncátlankodó megyei újságokat (mind a tizennyolcat). Nem lepődnék meg, ha hamarosan elveszítenék maradék családi jellegüket is, és átalakulnának politikai lappá. Ha a csökkenő példányszám miatt érdemes lesz még 3,6-del szorozni, hogy megkapjuk a kinyomtatott újságok olvasottságát, és ha az online változatról is sikerül majd információkat szerezni, akkor a Népszava elveszítheti piacvezető szerepét a politikai napilapok mezőnyében.

Már amennyiben lehet még Magyarországon sajtópiacról beszélni.                   

12 komment

Médianapló - Növelik-e a kormány zsarolási potenciálját a nyomdák?

2018. december 04. 11:39 - Zöldi László

Volt egy mondat a Népszava helyzetéről írott bejegyzésemben, amelynek igazságtartalmát ketten is firtatták. Így hangzott: „A kormány zsarolási potenciálját növeli, hogy duplájára emelheti a nyomdai előállítás költségeit.” Az egyik álneves kommentelővel nem álltam szóba, mert f@szt és sz@rt is szőtt a kérdésébe, a másik azonban kulturáltan fogalmazott. Neki röviden válaszoltam, mindazonáltal a téma többet érdemel, akár egy bejegyzést is.

A Népszavát a Mediaworks egyik nyomdája állítja elő. Mészáros Lőrinc ama cége, amely épp fölajánlotta portfólióját a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak, az újdonsült kormányzati gigaholdingnak. Az egyik portál össze is számolta az „önkéntes” fölajánlásokat, és 30 milliárd 611 millió forintnyi jött ki, ebből a Mediaworksé 9 milliárd 890 millió. Az Inform Médiánál 10 milliárd 410 milliót láttam, a Lapcomnál 6 milliárd 160 milliót. Fel is ötlött, hogy ennyit aligha érnek a megyei lapok.

A tévedés kockázatát vállalva föltételezem, hogy az árban benne foglaltatik a legértékesebb vagyonelem: a nyomda is. A lapkiadó cégek üzleti titokként kezelik ugyan az előállítás költségeit, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az ingyen kapott vagyontárgyak közé tartozik a Mediaworks budapesti, veszprémi, pécsi és kecskeméti nyomdája, valamint az Inform Média debreceni és a Lapcom szegedi meg győri nyomdája. Külön-külön is milliárdokat érnek. Hamarosan eldől, hogy ha egy kézbe kerülnek, vajon szükség lesz-é mindegyikre. Hadd érzékeltessen egy példával a faramuci helyzetet.

A tatabányai újságot helyben nyomtatták, majd átkerült a komáromi nyomdába. Amikor pedig a német Springer korszerűsítette kecskeméti nyomdáját, a tatabányai újság nyomtatását a „hírős” városi nyomdászokra bízta. 150 kilométernyiről szállították a napilapot Komárom megyébe, annak minden logisztikai és közlekedési hátrányával. Most, hogy az új tulajdonos, Mészáros Lőrinc fölajánlotta média-portfólióját a KESMA rövídítésű kormányzati alapítványnak, logikus, hogy a tatabányai újságot a közelebbi győri nyomdában volna érdemes előállítani. Amely akkor is ugyanilyen közel volt Tatabányához, csak éppen egy másik céghez, az angol, majd amerikai Lapcomhoz tartozott.

Azt felelem tehát a kulturáltan érdeklődő hozzászólónak, hogy bizonyára lesz olyan nyomda, amelyik veszít a piaci értékéből. De olyan is, amelyik értékesebbnek bizonyul korábbi önmagánál. A kormányzat zsarolási potenciálja pedig megnövekszik.        

1 komment

Médianapló - Mennyit ér a Népszava?

2018. december 03. 10:34 - Zöldi László

A legutóbbi napokban kétszer is tűnődtem a Népszava körüli mozgásokról. Több olvasó szóvá tette, hogy a patinás napilapnak nemcsak kiadásai vannak, hanem bevételei is. Leginkább az állami hirdetésekre utaltak, amelyek szerintük mérséklik a szerkesztőség valóságfeltáró tevékenységét. Nos, lassanként minden kiderül.

Néhány napja még csak az áremelést jelentette be a kiadóhivatal, ezt azonban nem részletezte. Aztán jött a december, és az első, hétvégi melléklettel ellátott szám tegnapelőtt, szombaton hírül adta, hogy ezután 330 forintba kerül. Ma pedig napvilágot látott az első hétköznapi szám is, amely 310-et kóstál. Két éve még 230 forint volt a Népszava utcai ára. Akkor, szintén sajnálkozva 270-re emelték, szombatonként 290-re. Ami tehát nem is olyan nagyon régen csak 230 forint volt, az most 310, ami pedig 270, az most 330 forint. A hajdani árhoz képest a hétköznapi esetben harmadrésznyi az emelés, a hétvégiben ötödrésznyi.

Nem vonom kétségbe az áremelés létjogosultságát, csupán töprengek arról, vajon nem lesz-é lélektani határ az a fránya háromszáz forint. Mint például a vizitdíjas népszavazásnál, amidőn a Gyurcsány-kormány szempontjából végzetesnek bizonyult. Ami pedig az állami hirdetéseket illeti, megnéztem a legutóbbi két hét termését. Nemcsak azokat tekintem állami reklámnak, amelyeket a kormányzat a magáénak ismer el (például a Nemzeti konzultáció egy-egy kérdését). A Szerencsejáték Zrt és a Magyar Villamos Művek Zrt hirdetéseit is, elvégre az állami vállalatok reklámpolitikáját az úgynevezett propagandaminisztériumban hagyják jóvá.

A tizenkét lapszámban negyven újságoldalnyi (kolumnányi) államhoz köthető hirdetés látott napvilágot. Mindez két hét alatt körülbelül negyvenmillió forintnyi bevételt sejtet. Ennél tovább nem is mennék a számolgatásban, mert inkább csak olvasói benyomásaim vannak a Népszava valóságfeltáró tevékenységéről. Annyit azért megkockáztatnék, hogy két év alatt a Népszabadság szerkesztőségéből érkezett gazdasági újságírók felkészültségéből és bátorságából többre is telt volna.

A HVG néhány hónapja megjelent cikke szerint az immár egyetlen ellenzéki napilap hirdetési bevételeinek 56 százaléka közvetlenül vagy közvetve az államtól származott. Ha élne még kereskedő apám, azt tanácsolta volna a Népszava tulajdonosának, hogy a standon csak 295 forintot kérjen a patinás napilap hétvégi számáért. A vásárlók úgyse kérik vissza az öt forintot, az újságos pedig a lapot nem dugja a hátsó sorba.

3 komment

Médianapló - Mit jelent a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány?

2018. december 02. 11:02 - Zöldi László

Általános feltűnést keltett, bár a szakembereket nem lepte meg, hogy Orbán Viktor eddig csak a Rákosi-korszakban tapasztalható óriásvállalatba tömörítette a hozzá közel álló médiumokat. Az új szerveződés nonprofit cégnek ígérkezik, ami értelmezésemben azt jelenti, hogy feltalálói ki akarják emelni a piaci körülmények közül. Például nem teszik kötelezővé számára a profitszerzést. Az lesz a dolga, hogy a kormány propagandisztikus üzeneteit juttassa el a médiafogyasztókhoz.

Ezzel óhatatlanul szembe kerül a kormánypártok parlamenti kétharmada révén 2010. december 21-én megszavazott médiatörvénnyel, sőt a 2012. január elsején hatályba lépett Alaptörvénnyel is. De ha a nyilvánvaló központosítást, a sokoldalú tájékoztatás megsértését esetleg kifogásolná is a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság meg a Gazdasági Versenyhivatal - amin azért csodálkoznék -, akkor az ismét kétharmados parlamenti többség seperc alatt módosítja majd azokat a fránya jogszabályokat. Egyelőre azonban még az alapítvány elnevezésénél tartunk.

A „Közép-Európai” azt sejteti az eddigi értelmezők szerint, hogy Orbán Viktor bizalmi emberei Szlovéniában, Csehországban és Macedóniában is bevásárolták magukat az ottani médiumokba. Igaz ugyan, hogy Macedónia sosem tartozott Közép-Európához, de kicsire nem adunk. Az a benyomásom viszont, hogy a miniszterelnök által szorgalmazott nemzetegyesítés feladatának inkább a Kárpát-medencei kifejezés felelt volna meg. Erre van már példa egy néhány százmillió forinttal kistafírozott irodalmi alapítvány, az Orbán János Dénes költő nevéhez fűződő Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft esetében.

Amit a magyar kormány most szeretne egységesíteni, egybehangolni - a közismert német szakkifejezésel élve gleichschaltolni -, azt már megtette a környező országokban, ahol a magyar nyelvű médiumokat a vele szövetséges pártok alá sorolta. Nagyobb gondom van az újdonsült gigaholding nevében föllelhető „Sajtó és Média” kifejezéssel. Ez már nem egy közép-európai ambíciókat melengető magyar politikus kiszolgálása, hanem fából vaskarika. A média ugyanis a nyilvánosság eszközrendszere, mely a keletkezés sorrendjében a (papír alapú) sajtóból, a rádióból, a televízióból és az internetből tevődik össze.

Aki kitalálta a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány nevét, nemcsak a miniszterelnök nagy ívű elképzelését tette magáévá. Azt is elárulta, hogy fogalma sincs a média mibenlétéről.       

8 komment