Én most azért járok politikai kanosszát, mert mást mondtam a frakciónak, és mást a nyilvánosságnak. (MagyarTelevízió, 2006. október 6.)

Tudomásul kellett vennem, hogy mindig úgy kell beszélni, bárhol is vagyok, mintha mások is hallhatnák. (Origo.hu, 2007. április 26.)

Értem és elfogadom, hogy belső politikai vitában használt szenvedélyes túlzásai, megfogalmazásai sérthették a választók egy részének érzékenységét, és megingathatták hitüket a kormányban. (Népszava, 2010. szeptember 25.)

Ne akarok Őszöd óta becsomagolt politikai szöveget mondani. (DK.hu, 2013. június 16.)

Én szeretek káromkodni, bár ezt Őszöd óta kevesen tudják. (ATV, 2013. június 26.)

Imádták ott azt a beszédet. Állva tapsolták. (ATV, 2014. február 22.)

Én ezt a beszédet újra és újra elmondanám. (ATV, 2014. február 22.)

Egy vonakodó, cselekedni nehezen akaró pártot kellett felrázni, ehhez a helyzethez választottam egy szenvedélyes, túlzó szöveget. (Magyar Narancs, 2016. szeptember 15.)

Korlát, és jó darabig el is fog kísérni. (InfoRádió, 2016. szeptember 19.)

Az egy hazafias, nagy beszéd. (ATV, 2025. november 25.)

 Nem bánom, hogy kikerült. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, ATV, 2006. szeptember 17.)

Az őszödi beszéd kiszivárogtatása inkább csak a jobboldali szavazótábor mozgósításában játszott szerepet. (Szabados Tamás sárbogárdi polgármester-jelölt az önkormányzati választásról, Magyar Hírlap, 2006. október 5.)

Elegendő indokot jelentett-e Gyurcsány Ferenc zártkörű beszédének nyilvánvalóan tudatos kiszivárogtatása az elementárisnak tűnő népharag megnyilatkozásához? (Csizmadia Ervin politológus, Népszabadság, 2006. október 21.)

Ezt nem az ellenzék lopta ki. (Karsai József szocialista politikus, Hírextra, 2008. február 7.)

Az őszödi beszéddel Gyurcsány iszonyú óvatlanságot követett el. Nem számolt azzal, hogy belülről is elárulhatják. (Debreczeni József publicista, Népszava, 2009. március 21.)

Azzal, hogy nyilvánosságra került, nem történt bűncselekmény. (Pintér Sándor belügyminiszter, Kormány.hu, 2013. február 5.)

Köznapi értelemben tudom, ki volt a kiszivárogtató, de jogi értelemben, tehát hogy ha elmondom, nekem azt igazolnom kell, onnan még egy kicsike hiányzik. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, Észak-Magyarország, 2013. április 19.)

Úgy vélem, hogy Gyurcsány hozta nyilvánosságra az őszödi beszédet. (Fetser János szocialista politikus, volt orosházi polgármester, Népszabadság, 2016. szeptember 16.)

Húsz éve került nyilvánosságra az „őszödi beszéd”, hogy utána lángba boruljon Budapest. (Csunderlik Péter történész, Facebook.com, 2026. szeptember 17.)

Csütörtökön volt húsz éve, hogy kiszivárgott Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, ami a rendszerváltás óta az eddigi legsúlyosabb belpolitikai és társadalmi válsághoz, a 2006 őszi utcai zavargásokhoz vezetett. (Máté Patrik újságíró, Magyar Nemzet Online, 2026. szeptember 18.)

 Marcsizmus, ha szabad így neveznünk Schmidt Mária többszörös főigazgató asszony irányzatát. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, hvg.hu, 2014. szeptember 2.)

Édesanyám nem egy palacsintasütő fajta. (Ungár Péter LMP-politikus, ATV, 2018. június 4.)

Orbán egyik szinkronhangja. (Balázs Péter volt külügyminiszter, ATV, 2019. augusztus 19.)

A sok intézményt vezető Széchenyi-díjas történész nem először igyekszik eljátszani a faltörő kos szerepét. (Sebes György újságíró, HírKlikk.hu, 2021. szeptember 7.)

A NER tudománypolitikai bunkósbotja és emlékezetpolitikai propagandistája. (Gyáni Gábor történész, Élet és Irodalom, 2026. április 30.)

Ügyelt arra, hogy véletlenül se mondjon igazat. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2026. szeptember 15.)

Elérte, hogy senki ne vegye már komolyan a szakmájában. (Stumpf András újságíró, Facebook.com, 2026. szeptember 16.)

Megrettent a kormány, újranyitják a Terror Házát! Már csak Schmidt Máriát kérjük vissza. (Nagy János volt miniszterelnökségi államtitkár, Orbán Viktor személyi titkára, Facebook.com, 2026. szeptember 16.)

Schmidt Mária ott van nálatok, Megtarthatjátok. (Magyar Péter miniszterelnök, Facebook.com, 2026. szeptember 16.)

A főigazgatót eltávolították, világmagyarázatát gondosan őrzik. (Gábor György vallástörténész, Facebook.com, 2026. szeptember 17.)

 A barátaim szerint utólag is érdemes megnézni a vasárnapi Bayer-show-t, mert Orbán Viktor érdekeseket mondott. A volt miniszterelnöknek 54 percet adtam az időmből, és 21 mondatát jegyezhettem föl. Összehasonlításul: a másnap reggeli közrádiós Magyar Péter-interjúból csak tizenegyet, ebből azonban nem vonnék le következtetést. Az újdonsült miniszterelnök interjúja ugyanis 26 percig tartott, a följegyezhető mondatok szempontjából tehát a két politikus ugyanabban a súlycsoportban leledzik (fizikailag persze Orbán felé billen a mérleg).

Ha a hozzájuk köthető szállóigéket mérlegeljük, akkor meglepő a helyzet. Magyar Péter nem egészen hároméves politikusi teljesítményéből egyetlen szállóigére sem telt, Orbán Viktor pedig 1990. március 3. és 2025. június 30. között 37 szállóigét hozott össze. Esztendőnként nagyjából egyet. Ennyire sok politikus volna képes, ha a nyilvánosság kedvezményezettje lenne. Ám ha végigszántunk a szájról szájra terjedő mondatokon, furcsa egyenetlenség rajzolódik ki. Különösen akkor, ha Gyurcsány Ferencet is bevonjuk a folyamatba. Ő  „csak” negyedszázadot töltött a politikában, és ő is képes volt az évi egy szállóiglre. 8 esztendőt töltött hatalomban és 17-et ellenzékben, Orbán húszat hatalomban és 16-ot ellenzékben. Az egyenetlenség abból ered, hogy ellenzékiként sokkal több szállóige hagyta el a szájukat, mint hatalmat gyakorlóként.

A jelenség azzal magyarázható, hogy a miniszterelnök olyan információkhoz jut, amelyekről mi eleve nem tudhatunk. Márpedg Magyarország idestova fél évszázada többet fogyaszt, mint amennyit termel. Hogy ezt ne vegyük észre, a miniszterelnökök hiteleket vesznek föl (eladósítják az országot). A nyilvánosság első számú kedvezményezettjeiként nem fejthetik ki a valóság minden szeletét, ezért előbb-utóbb kitelik az idejük. Ellenzékben őszintébbek lehetnek korábbi önmaguknál, ráadásul a miniszterelnöki tapasztalataikból is telik szellemes, korjellemző aforizmákra.

A Bayer-interjút az elemzők úgy fogadták, hogy Orbán még mindig nem jutott el a szembenézéshez. De ha elválasztjuk egymástól a politikai ellenfelet értelmező és az önkritikus kijelentéseket, majd az utóbbiakat tartalmi szempontból logikus sorrendbe állítjuk, akkor kisejlik, hogy a volt miniszterelnök az ellenzékiség első fél évében eljutott odáig, hogy belenézzen a tükörbe. Talált is néhány hibát. Ebből persze még nem következik, hogy elismerné a hatalmat gyakorlók vádjait, de már hajlik a beismerésre. 

Mellesleg a miniszterelnök Orbán Viktort másfél évtizedig egy tikkelés jellemezte. Miután előre megbeszélt kérdésekre előre kidolgozott válaszokat adott, a mesterkélt helyzeteket gyakori krákogással vészelte át. Most egy régi harcostárs készített vele interjút. Orbán ellenzékből végre őszintébb lehetett, és a torokköszörülése minimálásra csokkent. Az őt megszólaltató Bayer Zsolt viszont elkezdett krákogni.            

Tíz mondat Orbán Viktortól (Hír TV, 26.09.13.)

Bokros Lajos csinált belőlem miniszterelnököt.

Én voltam a miniszterek főnöke.

/Brüsszelről/ Amikor tárgyalni kell, úgy néznek rád, mint a véres rongyra.

’24 és ’26 között nem tudtam gazdasági sikert szállítani.

A gazdaság egy tekintélyes része ellenünk szavazott. 

Az emberek azért küldtek el, hogy nem kelljen engem hallgatni.

Mi felnőttnek tekintjük a népet.

Tizenhat évig kormányoztunk, senkinek nem görbült meg a haja szála.

A „tizenhatévezés” intellektuálisan olyan silány dolog, hogy nem is tudok vele mit kezdeni.

/Bayer Zsolthoz/ Óvom a jobboldalt az erőszaktól meg a durvaságtól. Téged is.

 Az ügyészség a kormány büntetőpolitikájának érvényesítését szolgáló intézmény. Most oda kerülhet, ahol lennie kell: a végrehajtó hatalom rendszerébe. (Dávid Ibolya MDF-politikus, az Orbán-kormány igazságügyi minisztere, Napló, 1998. szeptember 29.)

Az ország jelenlegi politikai helyzetét az MSZP olyannak látja, hogy nem indokolt az ügyészség kormány alá rendelése. (Vastagh Pál szocialista politikus, a Horn-kormány igazságügyi minisztere, Napló, 1998. szeptember 29.)

Fontosnak tartom, hogy az ügyészség a kormány felügyelete alá kerüljön, hisz csak így tud felelősséget vállalni a bűnüldözés egész világáért. (Boross Péter MDF-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2010. június 5.)

Az ügyészséget nem szabad a kormány alá rendelni. (Kovács Tamás legfőbb ügyész, Fejér Megyei Hírlap, június 26.)

Magyarországon az ügyészség a kormánytól független, de a Fidesztől nem. (Bauer Tamás SZDSZ-politikus, ATV, 2011. október 12.)

Az ügyészség fegyver lett a politika kezében. (Dávid Ibolya volt MDF-politikus, Klubrádió, 2012. április 26.)

Nem azért van az ügyészség, hogy erősítse a hatalmat, hanem hogy ellenőrizze. (Molnár Gyula szocialista politikus, InfoRádió, 2017. augusztus 7.)

Az ügyészség szégyenfolt a társadalom testén. (Bősz Anett liberális politikus, ATV, 2022. december 13.)

Nem úgy működik az ügyészség, ahogyan egy jogállamban kellene. (Ihász Sándor volt budapesti főügyész, Népszava, 2023. október 4.)

A nép ajkán terjed a verzió, amely szerint az új vezető nélküli ügyészség gyakorlatilag a Fidesz-vezetők számára kínos ügyeket elszaboltálja. (Dési János műsorvezető, Klubrádió, 2026. szeptember 14.)

Az átszervezett kozszolgálati rádióban két női riporter viszi a primet. Benyó Rita és Hatvani Tóth Erika hetenként váltja egymást. Ma reggel 7.30 és 8 között a fiatalabb hangú kollegina szólaltatta meg az újdonsült miniszterelnököt. Lehet, hogy jövő hétfőn a másik, érdesebb hangú műsorvezető faggatja Magyar Pétert?

E lehetőséget se zárom ki teljesen, bár a Magyar Rádió hagyománya, hogy a főnökség a mindenkori miszterelnököt egyetlen megbízható riporterre bízza. Az emlékezetem sajnos nem nyúlik vissza az ősidőkbe, de a legutóbbi 16 évben Orbán Viktor négy beszélgetőpartnert fogyasztott el. Kezdetben Szabó István Gábor vagy talán Szabó Gábor István ült vele szemben a stúdióban. Bocsánat, egyelőre nem találom nyomát a világhálón. Annyi maradt belőle, hogy amikor leváltották, kiküldték tudósítónak Kínába. Azóta hazajött, és mintha az InfoRádióban dolgozna. Őt Kocsis Éva követte, aki a leváltás után szintén eltűnt előlünk. Fél füllel hallottam, hogy mintha a Magyar Rádióban lett volna hivatalnok, de ebben se vagyok biztos. Őt Nagy Katalin követte, aki a leváltás után Brüsszelben kapott tudósítói állást, amelyet a kormányváltás után aligha tarthatott meg. Orbán Viktor eddigi utolsó kérdezője  a Magyar Rádióban Törőcsik Zsolt volt, akinek a sorsa ismeretlen, még keresi a helyét.

Gondolhatja az olvasó, hogy igazán utánanézhettem volna Orbán megszólaltatóinak. Próbálkoztam, a homályba merült sorsok tűnődésre késztetnek. Ha ugyanis a közszolgálatinak nevezett rádióban ilyen szerencsétlenül alakult a miniszterelnököt „faggató”riporterek sorsa, akkor felötlik az emberben, vajon a 26 perces beszélgetések kitüntetésnek számítottak-e vagy száműzetéssel járó végkielégítéssel végződtek. A jelek arra utalnak, hogy el lehet kopni abban a munkában, amikor a műsorvezető úgy tesz, mintha kérdezne, a nyilvánosság első számú kedvezményezettje pedig úgy tesz, mintha válaszolna.

A ma reggeli Magyar-interjú nyomán az a benyomásom, hogy Benyő Rita kockáztat. A közszolgálati rádió Magyarországon mindig jóindulatot tanúsított a mindenkori kormányfő iránt. Valószínűleg most sem tehet másként, két feltételből azonban nem engedhet az igényes hallgató. Az egyik az, hogy előzetesen megbeszélhető ugyan az interjú témaköre, de szakmai kompromittálódással jár, ha a neves interjúalany a kommunikációs stábjával előre kidolgoztatja a válaszokat. A másik feltétel az, hogy ha a miniszterelnök igyekszik elkerülni az érdemi választ (mellébeszél), akkor a műsorvezető visszakérdez. Orbán Viktor riporterei e két mozzanat híján koptak el.

Benyó Rita bemutatkozása sikerült. Azt persze nem tudhatom, vajon a jelenlegi miniszterelnök megíratta-é előre a válaszokat, de a rögtönzött feleletek alapján gyanítható, hogy nem. Épp ebből, Magyar Péter spontánnak ható szavaiból adódik olyan következtetés, amelyet a több száz Orbán-interjúból nem lehet levonni. Az újdonsült miniszterelnök specialitása, a hosszú beszéd erénye, hogy a választ próbálja elhelyezni a tágabb összefüggésben (a textust a kontextusban). Ez a beidegződés azonban a 26 perces interjúban úgy hat, mintha taktikai vagy egyéb okból nem akarna érdemben válaszolni. Ilyenkor kéne a riporternek visszakérdeznie.

Nem tizennégyszer persze, mint egy alkalommal Kálmán Olga az ATV Egyenes beszéd című műsorában, hanem egyszer, legföljebb kétszer. Benyó Rita élt ezzel a lehetőséggel. Ha a jövő hétfőn is még ő kérdezi a kormányfőt, akkor érdeklődéssel figyelem, vajon Magyar Péter alkalmazkodik-e a 26 perces megszólalási lehetőséghez? Vagy pedig egy tapintatosan visszakérdező újságírónő pályafutása fordulóponthoz érkezik-e a közszolgálati rádióban?

Tíz mondat Magyar Pétertől (Magyar Rádió, 26.09.14.)

Sokan sok mindent olvasnak ki a szavaimból.

Fontosnak tartom, hogy kritizáljanak, kérdezzenek bennünket.

Más tónusban beszélünk az emberekkel, mint a Parlamentben a fekete öves bűnözőkkel.

A Tisza közössége nagyon heterogén közösség 

Jelmondatunk: Lépésről lépésre, tégláról téglára!

16.4 milliárd eurót hazahoztunk.

Az a cél, hogy legyen egy alaptörvény. Bocsánat, alkotmány.

’27-ben nagyarányú családi pótlék emelés lesz.

A családból ne kelljen kiemelni a gyerekeket.

/A gyerekvédelmi hálózatról/ Több ezer ember hiányzik.

 A legutóbbi napokban Magyar Péter rendőrözött, Toroczkai László és Haraszti Miklós magyarpéterezett, Hadházy Ákos elszámoltatott, Bolgár György beleszólt, Bödőcs Tibor pedig orbánozott.

Ami jó, ingyen se kell, ami pocsék, abból sohasem elég. (Szele Tamás újságíró a sajtóról, Facebook.com, szeptember 7.)

Kilencezer rendőr hiányzik. (Magyar Péter miniszterelnök, Facebook.com, szeptember 7.)

Kérj bocsánatot, és ne menekülj gyáva, undorító féregként! (Toroczkai László Mi Hazánk-politikus Magyar Péterhez az országgyűlésben, ATV, szeptember 7.)

A férgezés nem fér bele. (Nacsa Lőrinc KDNP-politikus, Facebook.com, szeptember 8.)

Pálinka-disznóvágás-futball-szotyola kultúra. (Molnár Bálint publicista a NER-ről, Kolozsváros.com, szeptember 9.)

Fóliázni kellene a múltat. (Kőrössi P. József író, ÚjHét.com, szeptember 9.)

Nem omlott össze az egészségügy. Ennél rosszabb történt, hozzászoktunk a rossz működéséhez. (Kóka János egészségügyi vállalkozó, volt SZDSZ-politikus, YouTube.com, szeptember 10.)

Orbán Viktor ne viccelődjön, én se lopok! (Bödőcs Tibor humorista, Klubrádió, szeptember 10.)

A Transparency nem nyomoz, hanem dokumentál. (Jámbor András baloldali politikus, Facebook.com, szeptember 10.)

Lengyelország egyszer már sikeresen kirobbantott egy világháborút. (Gazdag István publicista, Demokrata.hu, szeptember 10.)

Nem erre született. (Németh Péter újságíró Ligeti Miklós alkotmánybíróvá jelöléséről, HírKlikk.hu, szeptember 11.) 

Az új hivatal eredményes és független működése nemzeti sorskérdés. (Hadházy Ákos volt országgyűlési képviselő a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról, Facebook.com, szeptember 11.)

„Út a börtönbe?” Az itt nem látható. (Széky János újságíró, Élet és Irodalom, szeptember 11)

Nagyon jó, hogy kitakarít. (Magyar György ügyvéd Magyar Péterről, Klubrádió, szeptember 11.)

Napról napra kevesebb ember fölött van hatalma. (Dobszay János újságíró Orbán Viktorról, hvg.hu, szeptember 11.)

Volt jobb, maradhatott volna olvasható, de - tisztelet néhány kivételt jelentő szerzőnek - nem maradt az. (Németh Róbert publicista a Mandinerről, Index.hu, szeptember 12.)

A győztes oldal támogatói úgy érzik, joguk van beleszólni minden döntésbe. (Bolgár György újságíró, Népszava.hu, szeptember 12.)

Többször is utalt ironikusan arra, hogy túl hosszan szokott beszélni, bár ez nem gátolta meg abban, hogy hosszan beszéljen. (Diószegi-Horváth Nóra újságíró Magyar Péterről, 444.hu, szeptember 12.)

Orbán megállt az újságíróknak. (Nádor András Kötcséről tudósító újságíró, Telex.hu, szeptember 12.)

Ha ezt a férgezős hangnemet folytatják, a Mi Hazánk sosem lesz a kormánypárt potenciális kihívója. Virág Andrea politológus, 24.hu, szeptember 13.)

Tartania kell tőlem, hogy támogatom. (Haraszti Miklós volt SZDSZ-politikus Magyar Péterről, Klubrádió, szeptember 13.)

Az újdonsült miniszterelnök néhány hete azt fejtegette, hogy ha majd átveszik a Mandiner című nyomtatott hetilapot és digitális portált, akkor ők szabják meg a tartalmát. Ez nem következett be. A kormány lett ugyan a tulajdonos, de egy tollvonással megszüntette az Orbán-rendszer egyik fórumát. Kormányváltás idején így szokott ez lenni, az új kormány szavazói bosszúra áhítoznak, az említett orgánum esetében nem is ok nélkül. Holott a hatalomra került tiszások másként is megoldhatták volna a helyzetet.

Azzal például, hogy érintetlenül hagyják a szerkesztőséget, kiteszik azonban a piac értékítéletének. Garantált a bukás, mindazonáltal a haldoklás tovább tart. Ennél költségtakarékosabb a politikai bosszú, ráadásul a szavazók óhaját is kielégíti. A halálos ítéletet mégse tulajdonítanám kizárólag a végrehajtó hatalom statáriális bíróságának. Hozzájárult az újság kiadóvállalata is, amidőn a tőle független döntés előtt megszüntette a hetilapot. A szerkesztőségi állomány kétharmadát elbocsátotta, a maradék egyharmaddal pedig az online változatot készítette volna tovább. Kívülállóként, de szakmabeliként rossz érzést váltott ki belőlem, hogy a szerkesztőség benjáminja, a huszonéves Kohán Mátyás elkottyantotta: a kiadóhivatal a gyöngébb munkatársaktól vált meg. Ez is így szokott lenni, de a kirúgás bejelentését nem föltétlenül a legfiatalabbra bízzák. Az operációs művelet nem sikerült, a kormányzat felgyorsította a kivéreztetés folyamatát.

A Mandiner közelmúltjából két mozzanatot emelnék ki. Az egyik az, hogy a kiadó kezdetben hagyta élvezkedni a kormánypárti kommentelőket. Majd felismerve, hogy az indulatos megszólalásokkal növelni lehet a portál hatását, kiszolgálta a vérszomjas kommentelőket. Úgy idézett a másik politikai oldal megnyilvánulásaiból, hogy olyan mondatokat emelt ki, amelyek felháborították a kormánypárti kemény magot. Ha pedig az ellenzéki nyilvánosság fórumain nem talált ilyen mondatokat, akkor csúsztatásásokkal és kihagyásokkal rá is segített az egyszavas vagy egymondatos, durva kommentekre. A manipulációs technika „jóvoltából” sikerült megvalósítani a fenntartói szándékot. A kiadó olyan utánközlő portált bocsátott az olvasóközönség rendelkezésére, mely a hatalom torzító nézőpontjából láttatta a nyilvánosság nem kormánypárti részét.

A másik mozzanat, hogy a szerkesztőség értékesebb része, az interjúk és publicisztikák megírása alaposabban felkészült újságírókat igényelt. (Őket tartotta volna meg a kormányváltás után Kohán Mátyás rovatvezető-helyettes.) Nem vonom kétségbe a szakmai felkészültségüket, mégis az a benyomásom, hogy figyelemre méltó írásaik sem voltak képesek eltartani a kiváló minőségű papírból nyomtatott hetilapot. Abban a pillanatban, amikor megszűnt a busás állami támogatás, nemcsak a politikailag halálra ítélt utánközlési gyakorlat vált semmissé, a spórolásból megszűntetett hetilap is fölöslegessé vált.

A Tisza-kormány értékítéletének van egy szemléleti ellentmondása is. A  pályakezdő médiapolitikusok nem csupán a Mandiner munkatársait fosztották meg a folytatás lehetőségétől. Az úgynevezett „eltüntetési malőr”-rel (Stumpf András kifejezése a Válaszonline.hu, 2026. szeptember 10-i számából) az olvasókat is elzárták a Mandiner archívumától. Szerencsére huszonnégy órán belül módosították a végig nem gondolt döntést, és hozzáférhetővé tették azt a fránya archívumot. Immár visszamenőleg is tanulmányozható a Mandiner-jelenség. Igen ám, de az Orbán-kormány áldásos tevékenysége folytán nem érhetők el a legutóbbi tizenhat évben megszüntetett ellenzéki orgánumok archívumai sem. Az új médiatörvény további módosításával kéne megismerhetővé tenni a digitális sajtó teljes anyagát. Ennek technikailag nincs akadálya. Remelem, szemléletileg sincs.         

Tíz mondat a Mandinerről

Leginkább hálát érzek, hogy volt lehetőségünk hét éven át nyomtatott hetilapot csinálni. (Szilvay Gergely újságíró, Mandiner.hu, 2026. augusztus 3.)

Az illiberális rezsim Mandiner nevezetű felülete. (Puzsér Róbert publicista, Hang.hu, 2026. augusztus 28.)

A Mandiner nevű propagandaműhely. (Bokor Pál újságíró, Hang.hu, 2026. augusztus 29.)

A Mandiner éveken keresztül hazudott, uszított, fenyegetett, és próbált lejáratni jóravaló, becsületes embereket az adófizetők pénzén. Tegnap elzártuk a közpénzcsapot, azóta nem frissült az oldaluk. (Magyar Péter miniszterelnök, Facebook.com, 2026. szeptember 5.)

A Mandinernek nagy szerepe volt abban, hogy a fideszes olvasók is átszokjanak a liberális sajtóra. (Tóta W. Árpád publicista, Facebook.com, 2026. szeptember 9.)

Azelőtt, hogy a néhai állampárt 2017-ben rátette a tenyerét, a konzervatív underground csodás kis szerkesztősége volt. (Stumpf András újságíró, Válaszonline.hu, 2026. szeptember 10.)

Az Orbán-kormányok színtiszta politikai kiadványaként üzemelt. (Murányi András újságíró, a Népszabadság volt főszerkesztője, Index.hu, 2026. szeptember 10.)

Magyar Péter ezekben a percekben lekapcsoltatta a Mandinert. A honlap, benne másfél évtized munkája, volt-nincs. (Kohán Mátyás újságíró, Facebook.com, 2026. szeptember 10.)

Kapitális hülyeség volt a Mandinert ledarálni is, eltüntetni a világhálóról. (Molnár Bálint publicista, Kolozsváros.com, 2026. szeptember 10.)

Különös orbánum. (Szele Tamás újságíró, Huppa.hu, 2026. szeptember 10.)

Magyarországon 203.294 Tóth vezetéknevű ember él. Közülük az egyik dehumanizálta a politikai ellenfelét. Állatnak tekintette az embert. Ehhez sajnos van némi közöm.

A kilencvenes évek második felében a szegedi egyetemen tanítottam. A tanév első újságírói szemináriumát mindig névsor-olvasással kezdtem. Kipécéztem a kisseket, kovácsokat, nagyokat, szabókat és tóthokat. Arra kapacitáltam őket, hogy ha csak nincs különleges keresztnevük, jobban teszik, ha egyedi művésznevet választanak maguknak. Máskülönben elmerülnek a tucatnevű újságírók tengerében. Lám, az egyik fiú Tóth Lászlóként mutatkozott be. Nos, az újságíró szövetség évkönyvében tizenöt Tóth Lászlót fedeztem föl. „Hová valósi a család?” - kérdeztem a 190 centi körüli fiatalembertől. „Az erdélyi Torockóra” - hangzott a válasz. „Akkor mától kezdve Torockai néven fog publikálni.” - a cz-t már nem én találtam ki.

Toroczkai Lászlóból nem lett újságíró, politikusként tengeti az életét. Tegnapelőtt például összerúgta a port a miniszterelnökkel. Magyar Péter számon kért a Mi Hazánk országgyűlési képviselőin valamit, a pártelnök pedig magára értette a korholást. Önérzetesen vágott vissza,  ezt mondta: „Kérj bocsánatot, és ne menekülj gyáva, undorító féregként!” Azokkal értek egyet, akik azt pedzegették, hogy az ország házában, felszólalás közben, a kamerák kereszttüzében akkor sem tegezzük a végrehajtó hatalom fejét, ha magánemberként bizalmasabb viszonyban vagyunk vele. Az önözéssel adjuk meg neki a tiszteletet. Ha ugyanis magázzuk a vitapartnert, igyekszünk visszafogottabban fogalmazni.

A Mi Hazánk Mozgalom elnökét tudatosabbnak vélem, mintsem hogy a rögtönzés hevében faragatlan megjegyzésre ragadtassa magát. Aligha beszélte meg a miniszterelnökkel, hogy ha őt provokálja, akkor leférgezi. Inkább azt feltételezem róla, hogy az ilyen és ehhez hasonló helyzetekre van néhány udvariatlan mondat a tarsolyában. Azért élek a gyanúperrel, mert az ’undorító féreg’ kifejezés ismerős. Torgyán József száján csúszott ki.

A kisgazda politikus 1996. március 14-én szónokolt a Parlament előtti téren. A beszédét ezzel kezdte: „Álliberális, undorító férgek, dögkeselyűk lepték el hazánkat.” Másnap az újságok ama szalagcímmel jelentek meg, hogy Torgyán férgezett a Kossuth-téren. Harmadnap a kisgazda pártelnök Mezőberénybe utazott, ottani szónoklatáról beszámolt az egyik helyi lap. A tudósító azon csodálkozott, hogy a férgeket „kifelejtette” az okfejtéséből. Az utókorból visszatekintve nem csodálkozom ezen. Ellenzéki politikusként Torgyán József hatékonyabbnak bizonyult, mint a hatalmon lévő politikusok.

A Horn-kormány miniszterei és államtitkárai reggeltől kora délutánig hivatalt vezettek. Majd beültek a szolgálati gépkocsiba, és elindultak az úgynevezett lakossági forumokra. Idejükből azonban csak arra telt, hogy az autópálya közelében lévő városokat keressék föl. Ahhoz, hogy a falvak népéhez is eljussanak, le kellett volna térniük az autópályáról. A kisgazda politikus és népes kísérete viszont akkor is kampányolt, amikor nem volt kampány. Távolabb az autópályától kibérelt egy kisvárosi szállada-emeletet, és három napra táborozott le. Napjában három-négy nagygyűlést tartott, ahogy szerényen nyilatkozta: „Kiskunlacházán az egész város kint állt, amikor bevonultam.” (Délmagyarország, 1994. április 12.)

Ezzel a módszerrel fölszántotta az egész országot. Majd 1998-ban, az országgyűlési választás két fordulója között vagy nyolcvan kisgazda képviselpjelöltet visszaléptetett a választókörzetekből. Megnyerte Orbánnak az országot. Azért érte be a másodhegedűs szerepével, mert rájött, hogy a féregirtós beszéd nem növelte, hanem csökkentette a kisgazdák esélyeit. Ezzel magyarázható, hogy a fővárosi szónoklat kedvezőtlen fogadtatása miatt országjárás közben mellőzte a férges hasonlatot. Olvastam olyan elemzést is, amely szerint a féregirtós beszéd szerepet játszott abban is, hogy végül nem pályázta meg a köztársasági elnökséget. Megértette, hogy a politikai ellenfelek dehumanizálása nem kifizetődő.

De térjünk vissza a Torgyán férgezését megismétlő Toroczkai Lászlóhoz! Talán nem teljesen véletlen, hogy a rögtönzés hevében is szó szerint ugyanazokat a szavakat használta, mint Torgyán József. Ez gyanakvásra ad ugyan okot, ennél többet azonban nem magyaráznék bele. Amit viszont a tévé képernyője előtt ülve följegyeztem, az hajszálpontosan azonos azzal, amelyet a Parlamentben kimondott. Csakhogy néhány órával később még egyszer megszólalt, ezúttal a Facebookon. Imigyen idézte parlamenti megszólalásából a legsúlyosabb szavakat: „ne meneküljön, mint egy undorító, gyáva féreg”.

A bejegyzésem utáni összeállításban érdemes összehasonlítani Toroczkai László két egymás utáni mondatát. Az elsőben nem úgy mondta, amit a másodikban magának tulajdonít. De ha nem hisz nekem az olvasó, keresse föl a Mi Hazánk-politikus fészbukos üzenőfalát. Ő maga ajánlja meghallgatásra az országgyűlési purperlé teljes videofelvételét. Hogyan vegyek komolyan egy majdnem újságíróból lett politikust, aki saját magát sem idézi pontosan?     

Tíz mondat a férgekről

Álliberális, undorító férgek, dögkeselyűk lepték el hazánkat. (Torgyán József kisgazda politikus, YouTube.com, 1996. március 14.)

Két nappal a Kossuth-téren történtek után Torgyán Mezőberényben óvatos duhajnak tűnt: nem beszélt álliberális, undorító férgekről. (Fehér József békéscsabai újságíró, Heti Délkelet, 1996. március 24.)

Torgyán József a „féregirtó beszéddel” saját halálos ítéletét írta alá. (Ember Zoltán publicista, Barikád, 2012. december 22.)

Nem akarnak elveket a választóik fejébe verni, csak pozícióba jutni. És ha ehhez féreggé kell válni, akkor féreggé válnak. (Trombitás Kristóf publicista az időközi választáson résztvevő ellenzéki pártokról, Vasárnap.hu, 2020. október 11.)

Az elemzők közül többen visszautaltak Torgyán József 1996-os  „féregirtó” beszédére, amelynek népszerűségvesztés lett a következménye. (R. Kiss Kornélia újságíró, Magyar Hang, 2025. március 21.) 

Kérj bocsánatot, és ne menekülj gyáva, undorító féregként! (Toroczkai László Mi Hazánk-politikus Magyar Péterhez az országgyűlésben, ATV, 2026. szeptember 7.)

Miután Magyar Péter ma is órákon át hazugnak nevezve sértegetett, még arról is hazudik most Facebook-bejegyzésében, hogy miért mondtam neki azt, hogy „kérjen bocsánatot, és ne meneküljön, mint egy undorító, gyáva féreg”. (Toroczkai László Mi Hazánk-politikus, Facebook.com, 2026. szeptember 7.)

A férgezéssel Toroczkai biztos lehetett, hogy ennek a felszólalásnak híre megy, és felhívja ezzel magára a figyelmet. (Dull Szabolcs újságíró, Facebook.com, 2026. szeptember 7.)

Nem emeli a törvényhozás házának nívóját, ha ott férgeket emlegetnek. (Mandula Viktor újságíró, Facebook.com, 2026. szeptember 8.)

A férgezés nem fér bele. (Nacsa Lőrinc KDNP-politikus, Facebook.com, 2026. szeptember 8.)

 Álmomban médiakutató voltam, és egy rámenős újságíró arról faggatott, vajon hogyan látom a nyilvánosság jelenlegi helyzetét. Átfutott az agyamon, hogy a hazai nyilvánosságnak mintegy nyolcezer fóruma van, és nincs az a pénz, amely képes volna ezt a médiahalmazt fölmérni. Rögtönözve válaszoltam hát, hogy az ellenzéki lapok már nem léteznek, az ellenzéki portálok viszont burjánoznak, szaporodnak. Például a kormányzatilag frissiben megszüntetett Mandinerből két társaság is kivált.

Még június elején két huszonéves munkatárs: Hoppál Hunor és Móna Márk mondott föl (lemondtak a végkielégítésről), és megalapították a Különutas.hu nevű portált. Néhány napja pedig a Mandiner három tapasztaltabb munkatársa: Kacsoh Dániel, Lentulai Krisztián és  Kohán Mátyás)létrehozta a Konfront nevű portált. Ők is felmondtak, és ezzel lemondtak a végkielégítésről. Mellesleg a mobiltelefonom arról tanúskodik, hogy még legalább tucatnyi jobboldali véleményformáló ajánlja föl  a gondolatait. A legtöbben április 12. előtt tudomást se vettek rólam, a Lefülelt mondatok című heti összeállítás szerkesztőjéről.

A hatalomvédte bensőségesség bűvkörében éltek, állami költségvetésből különféle áttételeken keresztül kapták a jövedelműket. Föl sem ötlott bennük, hogy a személyemben megkeressenek egy közvetítőt, aki esetleg beleteszi valamelyik mondatukat a vasárnapi idézetcsokorba. A szellemes vagy „csak” korjellemző gondolatokat aztán átveszik az utánközlő portálok, és ez megsokszorozza az olvasók számát. Mára váratlanul fontossá váltak azok a fránya olvasók, az említett médiamunkások napjainkban immár kapizsgálják a médiapiacot. Az a benyomásom, hogy a jelenlegi helyzetből az álombeli médiakutató könnyen mutathatná ki az ellenzéki médiafölényt.

Elvégre az új kormányhoz kötődő nyilvánosság még nem alakult ki (talán nem is baj, jó ez így). A független sajtó sem kapta meg az olyannyira áhítatott kormányzati támogatást. Ez már baj, de egyre logikusabb, hisz’ a hatalomgyakorlás száztizenvalanyádik napján egyre több kormányzati hibát tesz szóvá a piacról élő sajtó. Mindebből óhatatlanul adódik a következtetés, hogy a másik politikai oldalon álló és ellenzékkbe szorult szerkesztőségek virágzanak. Közben azonban felébredtem, és erőr vett rajtam a dezsavű-érzés. Mintha ezt a jelenséget már átéltem volna.

A tízes évek legelején az Orbán-kormány majdani médiabirodalma éppen csak alakulgatott, a választási vesztesekhez kötődő szerkesztőségek pedig tengődtek. A volt kormánypárti lapok és portálok egymás után sorvadtak el. Vagy azért, mert a hatalmon lévők kivéreztették őket, vagy azért, mert a menedzsereik nem készítették fel a szerkesztőségeket a polgári demokráciában szokásos választási vetésforgóra. Ráadásul a független nyilvánosság lapjai és portáljai is keresték a helyüket az új helyzetben. Ekkor nyilatkozták az új kormánypárti médiapolitikusok, hogy az ellenzék túlsúlya a nyilvánosságban vitathatatlan.

Ebből csupán annyi volt igaz, hogy a nyilvánosság digitális részében csakugyan jobban állt az ellenzék. A túlsúly látszatát az keltette, hogy a volt kormánypárti (a szociálliberális kormányzat által erkölcsileg és anyagilag támogatott) sajtó a súlyos vereség után szétzilálódott, szétforgácsolódott, egy-, két-, háromszemélyes szellemi műhelyekre esett szét. Mint most, napjainkban is. A tizenhat évig hatalmat gyakorlók súlyos választási veresége után a médiapiactól elszokott volt kormánypárti véleményformálók keresik a fogyasztókkal való találkozásokat. Nem pontosan erre a jelenségre írta Bolgár György, de az imént vázolt gondolatmenetre is illik, hogy „A világ egyetlen óriási szerkesztőség lett, főszerkesztő nélkül.” (Népszava.hu, 2026. szeptember 6.)

A digitális világtendenciából nekünk annyi jutott, hogy mindkét politikai oldal veszteséges napilapjai megszűntek, a szétmorzsolódott nyilvánosság fórumai pedig főszerkesztők nélkül dolgoznak. A jobboldali nyilvánosságban a főszerkesztőn akár Orbán Viktort is lehet érteni. A volt miniszterelnök átmenetileg - vagy végleg? - kiíratkozott a hazai nyilvánosságból, és április 12. előtti munkatársai gazdátlanul (önállóan, sorvezető nélkül) fejtik ki az álláspontjukat. Ezzel magyarázható, hogy legalábbis számomra egyénibb, érdekesebb, izgalmasabb, színesebb az ellenzék korántsem egybehangolt nyilvánossága.

Miközben a széttagolódott, mozaikszerű ellenzéki fórumok kritizálják a Magyar-kormány hatalomgyakorlását, arról is kifejtik a véleményüket, amelyről a volt főszerkesztő Tusványoson elmondta, hogy nincs idő az önkritikára, a választási vereség okainak feltárására. Például a különutas Hoppál Hunor szerint „Többé nem maradunk csöndben azokkal a disznóságokkal szemben, amelyek a legutóbbi tizenhat évben megtörténtek.” Ilyenkor a dokumentátor nemcsak a forrást jelzi, hanem azt is, hogy mikor hangzott el. Csakhogy ez pillanatnyilag nem lehetséges. A Különutas.hu csupán azt rögzíti, hogy „Három hónappal ezelőtt.”

A szó legteljesebb értelmében vett fiatal portálnak már van jól áttekinthető weblapja, van korszerű kölcsönstúdiója, hetenként háromszor (hétfőn, szerdán és pénteken) van mondanivalója is. Mindazonáltal a Lefülelt mondatok szerkesztőjeként még nem idézhetem a legérdekesebb gondolatait, mert nem tesz eleget az idézés elemi szabályának. Kár.           

Tíz mondat új-ellenzéki nyilvánosságról

Idiótákra bízták a kommunikáció irányítását. (Bencsik András újságíró a választási kampányról, Demokrata-podcast, 2026. április 22.)

Egy lap akkor marad talpon egy korszakváltás után, ha volt saját hangja a korszakváltás előtt is. (Szigeti Krisztina főszerkesztő, Magyar Hírlap Online, 2026. június 18.)

Arra kérjük a magyar nagytőke jobboldali értékeket fontosnak tartó képviselőit, hogy haladéktalanul kezdjenek hozzá egy minőségi jobboldali médiaportfólió finanszírozásához! (Navracsics Tibor és Ferencz Orsolya Fidesz-politikusok, Facebook.com, 2026. június 23.)

Nem alamizsnát kérünk: értéket ajánlunk. (Kohán Mátyás újságíró, Mandiner.hu, 2026. június 24.

Orbán 2002-ben azt mondta, azért bukott meg, mert nem volt sajtója. Most meg azért, mert volt. (Molnár Róbert kübekházi polgármester, volt kisgazda politikus, Facebook.com, 2026. június 27.)

Nekem is voltak rossz mondataim, amelyek ártottak a Fidesznek. (Lázár János Fidesz-politikus, Facebook.com, 2026. augusztus 20.)

A polgári Magyarországnak arra nincs ereje és pénze, hogy mandineres kollégák ne maradjanak állás nélkül, szégyelld magad Mészáros, Tiborcz, etc. (Trombitás Kristóf publicista, Facebook.com, 2026. augusztus 24.)

Szerintem senkinek sem kötelessége a zsebébe nyúlni. (Kacsoh Dániel újságíró, a Mandiner volt főszerkesztő-helyettese, HírKlikk.hu, 2026. szeptember 2.)

A jobboldali nyilvánosság értékrendileg kötődik a politikai oldalhoz, de nem végrehajtója annak. (Lentulai Krisztián publicista, Öt.hu, 2026. szeptemer 4.)

Ne azt nézzük, hogy mi kihez állunk közel, hanem hozzánk ki áll közelebb! (Balogh Ákos Gergely, a Mandiner alapító-főszerkesztője, Öt.hu, 2026. szeptemer 4.)