A Heti Hetes tegnap esti újrakezdéséről egyelőre nem hallottam dicsérő véleményt. Igaz, hogy többnyire korombéli emberekkel tartom a kapcsolatot, akiknek van összehasonlítási alapjuk. 1999 szeptemberétől 2016 decemberéig, tehát több mint tizenhét évig kísérhettünk figyelemmel egy visszhangos tévéműsort, amelynek szintén Heti Hetes volt a neve. Csak hümmögtem, mert én se találtam a tegnapi folytatásban sok dicsérnivalót, de…

 De most, néhány órával később már türelmet kérek a tévékávéházi asztaltársaság új tagjainak. Színésznek, influenszernek, rappernek. Majdnem azt írtam, hogy újságíróak is, de mintha szakmám képviselői hiányoznának az újrakezdett műsorból. Holott a régi Heti Hetes egyensúlyát épp a színészek rögtönzőképessége és az újságírók anyagismerete tartotta életben. Nem védem persze az új szereplőket, akiknek egy-két kivételével a keresztnevüket se tudom. Mentségükre szóljon, hogy huszonhét évvel ezelőtt az akkori kiválasztottak többségét épp úgy nem ismertük, mint a mostaniakat.

Ráadásul kezdetben a humorérzéküket sem csillogtatták, Néhány hónap múlva jöttek bele, s ami legakább ennyire fontos: hangolódtak egymáshoz. Előbb-utóbb ugyanez várható az újaktól is. Akik egyébként a Fidesz választási veresége után kaptak lehetőséget arra, hogy ne csak az ellenzékbe szorult Orbánékon köszörüljék a nyelvüket, hanem a hamarosan hivatalba lépő kormányon is. Hacsak nem akarnak kormánypárti kabarét csinálni, melynek a működtetése lehetséges ugyan, a hatékonysága azonban kétséges. Ezért aztán nem is volna érdemes belekezdeni.

Van még valami, amit az első Heti Hetes-műsor után följegyeztem. Az ötvenvalahány perces adás nem két részből állt, hanem háromból. Az első és a második huszonöt percet egy harmadik huszonöt perc választotta szét. A közbülső rész megint két blokkból állt. Egy híradóból, amelyet az éppen csak befejeződött országgyűlési választás indokolt. Meg egy terjedelmes és terjengős reklámválogatásból, amelybe az RTL Klub a megszokottnál jóval több hirdetést gyömöszölt. Félő, hogy a marketingesek elfeledkeztek a régi Heti Hetes sorsáról. 

A hajdani műsor két és félmillió nézővel robbant be az akkori nyilvánosságba. Csakhamar elveszített azonban egymillió nézőt ama döntés következtében, hogy a Heti Hetes első és második része közé boxmérközéseket szorítottak. Amidőn az RTL Klub a Heti Hetes két felvonása között már tízmenetes meccset is sugárzott, az éjfélbe nyúló második kabaré-részbe nem kapcsolódtak vissza a nézők. Értem persze, hogy egy kereskedelmi televíziónak fontos a hirdetési bevétel, de talán mégse kéne profitnövelő okból veszélyeztetni az érdekesnek ígérkező tévékávéház nézettségét.

Tíz mondat a Heti Hetesről

Engem nem a Heti Hetes csinált meg, de van, akit igen. (Bajor Imre színész, Teleszuper, 2001. december 28.)

A Heti Hetesre büszke vagyok, szerintem a pesti humor folytatása. Hét ember beszélget, és megvitatja, mi történt azon a héten. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, 2002. november 18.)

Nem merünk olyan bátran és pofátlanul nekimenni a mostani kormánynak, mert ezt jobban szeretjük. (Kern András színész, Délmagyarország, 2003. augusztus 2.)

Gálvölgyi az első perctől elfogadott főnöknek, akinek meg kellett felelnie. (Havas Henrik újságíró, Nana.hu, 2005. április 4.)

A világról határozott véleményem van, ezt próbálom képviselni. (Gálvölgyi János színész, Klubháló.hu, 2005. augusztus 29.)

Mi belülről nem tudunk megváltozni, nem lehetünk mindig ellenzéki műsor. (Hernádi Judit színésznő, Magyar Narancs, 2006. május 21.)

Akik most nem szeretnek, azok zöme korábban sem szeretett, csak esetleg nem tudta, hogy miért. (Kern András színész, Klubháló.hu, 2006. december 26.)

Voltak tévedéseim, néha magam is belecsúsztam ízetlenségekbe, de egyszer sem hazudtam. (Verebes István rendező, Origo.hu, 2008. december 20.)

/A Heti Hetes megszüntetéséről/ Gnúcsorda vagyunk, és hagyjuk magunkat egyenként levadászni. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, 2017. február 23.)

Az én életemben a Heti Hetes egy tévedés. (Verebes István rendező, Partizán, 2021. január 8.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor nagyot mondott, Orbán Balázs viharzott, Dobrev Klára nem kért, Fekete-Győr András és Vona Gábor jósolt, Bödőcs Tibor pedig tűzzel játszott.

Orbán fenyeget. Ha őt meg nem választják, irgum lesz meg burgum. (Szele Tamás újságíró, Zóna.hu, április 5.)

Úgy tűnik, a rendszer már nem térhet ki egy április 12-i vesszőfutás elől. (Haraszti Miklós liberális politikus, Facebook.com, április 6.)

 Vasárnap az ország NATO- és EU-tagságáról is döntünk. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, április 7.)

Az látszik, hogy ez rendszerválasztás lesz. (Vona Gábor 2. Reformkor-politikus, Reels-videó, április 7.)

Néhány nap múlva rendszert váltunk. (Fekete-Győr András Momentum-politikus, Klubrádió, április 8.)

Orbán ellenzéke győzni készül. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, április 8.)

Romos lelkületű és állagú ország. (Tömpe István publicista, Népszava, április 8.)

A „Pálinkás jó reggelt!” köszönés sláger lett a kecskeméti repülőbázison. (Hraskó István kecskeméti újságíró, KecsUP.hu, április 9.)

Muszájnak tartom a rendszerváltást. (Wáberer György 166 milliárd forintos vállalkozó, Telex.hu, április 9.)

Brüsszel nagyon nem akarja, hogy Orbán bot legyen a küllők között. (Pozsonyi Ádám publicista, Magyar Nemzet Online, április 9.)

Magyar Péter ma már erősebb, mint Orbán. (Bruck András publicista, Facebook.com, április 10.)

A Tisza szavazóinak legalább a fele nem Magyar Péterre szavaz, hanem a hitre. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, április 10.)

Ha ég a ház, akkor nem mondod azt, hogy nem ilyen tűzoltót képzeltem. (Bödőcs Tibor humorista, Népszava, április 10.)

Mi egy korrupciómentes Fidesz-rendszert sem kérünk. (Dobrev Klára DK-politikus, Index.hu, április 11.)

Jön a magyar választás, és viharos brüsszeli, kijevi ellenszélben kell talpon maradnunk. (Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, Magyar Hírlap Online, április 11.)

Ha a több tucat választási műsor valamelyikébe kellene valaki kávét főzni, szóljatok, megyek! (Veiszer Alinda műsorvezető, Facebook.com, április 11.)

Árulom a hazám. Komfortos, élhető, Magyarországra néző hazát beszámítok. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, április 11.)

A polgárok most lesznek választópolgárok. (Magyar György ügyvéd, Klubrádió, április 11.)

/”Mekkora vereséget kell elszenvedni ahhoz, hogy lemondjon a pártelnökségről?”/ Nagyot. (Orbán Viktor miniszterelnök, 444.hu, április 12.)

Hiányzik belőle, hogy elegánsan ismerje el a vereséget. (Závecz Tibor szociológus, ATV, április 12.)

Megcsináltuk. (Magyar Péter tiszpárti politikus, Hír TV, április 12.)

A Heti Hetes elbújhat a parlament plenáris ülése mellett. Kabarénak ugyan mindkettő kabaré, de az egyikről legalább tudjuk, hogy szórakoztatni akar. (Tribolt Lajos újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2000. november 8.)

A Heti Hetesben hovatovább több lesz a füttyszó, mint a poén. (Horváth Gábor újságíró, Népszabadság, 2001. március 9.)

Egy-egy politikust viccesebb meghívni valamelyik komolynak szánt vitaműsorba, mint a Heti Hetesben élcelődni róla. (Bíró Ferenc újságíró, Somogyi Hírlap, 2001. október 25.)

Nem is műsor, hanem inkább a humor műfaja mögé bújtatott politikai fegyver. (Grespik László jogász, Magyar Hírlap, 2002. január 4.)

Perverz, pártszagú feketemise. (Végh Attila kritikus, Heti Válasz, 2003. február 21.)

A Heti Hetes nem humoros műsor, hanem közönséges propagandatevékenységet folytat. (Szalay Károly irodalomtörténész, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 2.)

/Hernádi Judithoz/ Vagy szálljon ki a gyűlöletshow-ból, vagy beszélje rá szereplőtársait a tartalom és a stílus megújítására, a gyalázkodás nélküli, a magyar népet méltóságában nem sértő humorizálásra. (Morvai Krisztina jogász, Jobbik.net, 2006. november 21.)

Gyurcsányista propagandaműsor. (Csontos János újságíró, Magyar Nemzet, 2008. január 26.)

A Heti Hetes nem baloldali, hanem mindenféle hatalommal szemben ellenálló. (Rónai Egon műsorvezető, RTV Tipp, 2011. május 16.)

Egy már nem létező műsort egy még nem létező csatornán folytatnak majd. (Csider István Zoltán újságíró az RTL II-ről, Népszabadság Online, 2012. május 21.)

Mi a szüzességünket az 1990-es választásokkor veszítettük el, és az aktusnál jelen volt 412 ezer ember. (Nap TV, 1993. november 25.)

Nyolc évig volt lefogva a kezünk, tudtuk, mit kellene tenni, de a polgárok nem hatalmaztak fel szavazataikkal arra, hogy cselekedhessünk. A bennünk lévő hatalmas energiákat szeretnénk a választások után hasznosítani. (Kelet-Magyarország, 1998. március 19.)

A legnagyobb lányom azt mondta a választások után, hogy nem baj apa, a családban mostantól eggyel kevesebb miniszterelnök és eggyel több apa van. (Magyar Rádió, 2002. július 21.)

Magyarország nem tud olyan rossz állapotban lenni, hogy ne érné meg érte választást nyerni. (Napló, 2006. február 20.)

Nagy különbség, nagy változás, kis különbség, kis változás. Ez az igazi tétje a választásnak. (Dunaújvárosi Hírlap, 2010. október 2.)

Már vesztettem választást úgy, hogy mindenki azt gondolta: mi nyerünk. (Teol.hu, 2014. március 2.)

A Fidesz éppen attól Fidesz, hogy sohasem elégszik meg a választások megnyerésével. (Miniszterelnök.hu, 2017. november 12.)

A párt meddig gondolja úgy, hogy a választások megnyerése szempontjából én vagyok a legígéretesebb személy? (Neue Zürcher Zeitung - Miniszterelnök.hu, 2025. február 3.)

Minden választás után van átrendeződés. (YouTube.com, 2025. szeptember 10.)

Ez egy nyílt végű választás. (Telex.hu, 2026. február 6.)

E blogot, a Médianaplót 2002 első napján indítottam útjára, és a népszerű tévéműsorról többször is írtam. A bejegyzésekből idézek most kettőt abból az alkalomból, hogy holnap, az országgyűlési választás estéjén az RTL Klub újra kezdi a hajdani tévékabarét. Arról tűnődtem bennük, vajon egy mégiscsak humorosnak szánt kabaréba belefér-e 1956 tragikus szellemisége.

2004. október 11.

A legutóbbi Heti Hetesben Farkasházy Tivadarnak Brissagóról csak a sakkozó Lékó Péter jutott az eszébe. Ő csupán játszott az olasz Svájc festői szépségű kisvárosában, ahol évtizedekkel korábban élt egy magyar író is. Amikor a kilencvenes évek elején meglátogattam Háy Gyula özvegyét, Éva asszony beültetett egy régi, de jól karban tartott autóba, és körbevitt a Lago Maggiore partján. Eljutottunk a közeli Brissagóba is, és megálltunk egy tóparti villa mellett. Vendéglátóm elmesélte, hogy a férjével több évet töltöttek itt. Csak Háy Gyula halála után költözött egy kisebb lakásba, ahol most is él.

Elképzeltem Háy Gyula helyzetét. 1956 végén letartóztatták, akár halálra is ítélhették volna. Végül megúszta néhány évvel, 1960-ban lépett ki a börtön kapuján. Csakhogy a szabadulás után is maradt a légüres térben. A színdarabjait kizárólag külföldön, elsősorban német nyelvterületen játszották, ráadásul nem vehette föl értük a jogdíjat. Ez lett később a szerencséje. Amidőn ugyanis az 1963-as amnesztiarendelet nyomán Kádárék végre kiengedték Nyugat-Európába, nagyobb összegű pénz várta. Ebből bérelte a villát Brissagóban, hogy az utolsó tíz évét alkotó nyugalomban élhesse le.

Jártam a németországi irodalmi levéltárban, és Marbachban átnéztem a „Julius Hay”-ként számon tartott író hagyatékát. Ha nem köteleztem volna el magam a médiatörténet mellett, akkor aligha haboztam volna monográfiát írni a világszerte ismert, nálunk viszont szinte ismeretlen drámaíróról. Amennyire lehet, így is hírt adok róla a kommunikáció szakos hallgatóknak. Ha műfajelméletet adok elő, a publicisztikánál mindig megemlítem Háy Gyula ötvenhatos cikkét, a Kucsera elvtársat

Az Irodalmi Újságban megjelent káderjellemzés vitriolos hangvétele lázba hozta a fiatal értelmiségieket. (Ezt egyébként a bírósági tárgyaláson fel is rótták a vádlottnak.) De legalább ennyire érdekes Háynak a Nyugat-Európában kifejtett publicisztikai munkássága. Például az emigrációba vonult Irodalmi Újság szerkesztősége óvatosan fogadta a Svájcban berendezkedett írót, csak lassanként békült meg a Kádár-rendszer ellenségével. Háy Gyula anélkül lett a szellemi emigráció egyik vezetője, hogy feladta volna a baloldaliságát. Ez olyan ellentmondás, amelyet már nem nekem, hanem egy fiatal irodalomtörténésznek kéne feloldania.

Mindez bosszantott volna, ha elhangzik a Heti Hetesben. Hisz’ nem kabaréba való, hanem doktori értekezésbe. Farkasházy Tivadar e kettőt szokta összekeverni.

2004. október 23.

Miért nem szeretem az utókori október 23-ákat? Azért, mert az életkorom miatt él bennem egy hiteles kép 1956-ról. Amivel viszont találkozom az újságokban meg a képernyőn, köszönőviszonyban sincs az ötvenhatos élményeimmel. Gyerekfejjel a dühöt és a várakozást érzékeltem, meg az az összetett érzést, amit felnőttként népi egységnek neveznék. Évtizedek óta tapasztalom, hogy az éppen uralkodó politikai irányzatot soha nem érdekelte az igazi ötvenhat. Mindig a pillanatnyi érdekei szerint próbálta értelmezni, sőt értelmeztetni a hatalma alá szorított újságok, rádió, televíziók, mozik révén.

Azért örültem tegnap este Kern András magánszámának, mert a Heti Hetes végén elmesélte, hogy ő bizony ötvenhatos. Gyerekként, Pesten, az újlipótvárosi Fürst Sándor utcában élte meg az orosz belövést. Vagy azt, hogy majdnem disszidált a szüleivel együtt, aztán kalandvágyból itthon maradtak. Minderről komolyan és vidáman, meghatódottan és ironikusan, büszkén és önmagára is gyanakodva beszélt. Végül kibökte, hogy azért ő az igazi ötvenhatos, mert nemcsak átélte 1956-ot, hanem ötvenhat éves is. Igen ám, de ha október 23-a előestéjén egy kabaréban emlékeznek 1956-ról, akkor az előadónak nem lett volna szabad „elfogott” levelet is felolvasnia, pláne egy falusi vécé ünnepi avatásáról.

A kétféle írásmű ugyanis üti egymást. A vécéavatós levélen persze jót röhögtünk. Kár lett volna kihagyni a másik, brilliánsan előadott ünnepi kötelezettség miatt. Sajnos vagy szerencsére a Heti Hetes már csak ilyen hibridműsor.

E blogot, a Médianaplót 2002 első napján indítottam útjára, és a népszerű tévéműsorról többször is írtam. A bejegyzésekből idézek most kettőt abból az alkalomból, hogy április 12-én, az országgyűlési választás estéjén az RTL Klub újra kezdi a hajdani tévékabarét. Arról tűnődtem bennük, vajon fél évtizednyi működés után a polgárság egyik intézménye, a kávéházi törzsasztal miként fogadta az első Orbán-kormány és a Medgyessy-kormány hatalomgyakorlását.

2004. április 17.

Gálvölgyi-interjú a Népszavában. A kérdező László György, a rádiós szerkesztő nyugalomba vonult ugyan, e monológszerű beszélgetéseket azonban műveli. Az interjúkba átmenti a műveltségét és a csipetnyi érzelmességét. Művészbarátai megérzik, hogy figyelő fülre leltek, mert kiadják magukat. Mint most Gálvölgyi János is. Ezt mondta a Heti Hetesről: „A polgárjogot nyert hazugságot igyekszünk megszüntetni.” A megfogalmazás annyira pontos, hogy érdemes értelmezni.

A polgár ugyebár ellenséges kategória volt a Rákosi-korszakban, és megtűrt a Kádár-korszakban. Az ötvenes évek elején intézményesedett a hazugság, amely a hatvanas évek közepétől képmutatássá oldódott. Így könnyebb volt elviselni.  Az üldözött, illetve megtűrt polgár hazugságra való hajlamát - vagyis a valóság megszépítését - az értelmes emberek már kevésbé tették szóvá. Ez a tulajdonság akkor vált méltóvá a kifigurázásra, amikor megszűnt a szocializmus. Már lehetett fricskázni a polgárságot a polgárság újraéledt intézményében, a kávéházban.

Amikor létrejött a képernyős kávéház is, a hazugság került a Heti Hetes középpontjába. A Orbán-kormány ugyanis kisajátította a „polgári” jelzőt. Így különböztette meg magát elődjétől és utódjától, a Horn-, illetve a Medgyessy-kormánytól. Ebben a helyzetben a közéleti kávéház törzsasztalánál üldögélő polgárok leplezték le a polgárivá stílizált köpönyegforgatást. A Heti Hetes történelmi érdemét nem vitatom el. Azt sem állítom persze, hogy megdöntötte az Orbán-kormányt. Inkább csak a városi polgárok körében járult hozzá a Fidesz bukásához. Volt idő, amikor az ellenzéki szemlélet szinte kizárólag az RTL Klub szombat esti műsorában nyilvánulhatott meg.

Ezért sajnálom, hogy későn kezdtem írni ezt a naplót. Ha az első pillanattól figyelemmel kísértem volna a műsorokat, talán sikerült volna kirajzolni azt a hangulatgörbét, amelynek révén a polgárpukkasztó színészek és újságírók szemléletet formáltak. De kit is pukkasztottak és pukkasztanak? Tapasztalataim szerint az a polgár, aki kutyát tart otthon, majd az ölebet reggelenként sétálni viszi, az elpottyantott ürüléket pedig nejlonzacskóba söpri. A polgár tehát rendet tart maga körül. Ezt olykor akkurátusan teszi, meg is érdemli, hogy a bohém lelkek bolondot csináljanak belőle a kávéházi törzsasztalnál. Ennél elsöprőbb kritikát érdemelt a Fidesz-polgár, aki csak a saját rendjét szereti, és azt próbálja az egész országra erőltetni. Az a legkevesebb, hogy Gálvölgyiék pellengérre állították.

Az zavar a Heti Hetesben, hogy a 2002-es kormányváltás után nem ismerte föl a Medgyessy-kormány országlásában rejlő kritikai lehetőségeket. Vagy ha felismerte is, a tévékávéházi polgárokat nem vitte rá a lélek, hogy továbbra is éljenek a polgárpukkasztás jogával.          

2004. május 9.

Tegnap este az váltott ki vitát a Heti Hetesben, hogy Demeter Ervin leült ebédelni az amerikai nagykövetség CIA-összekötőjével. Közölte vele, hogy a Kulcsár Attila-féle átutalások szálai az ügybe keveredett arab pénzváltók révén akár a terroristákig is vezethetnek. A tévékávéházi asztaltársaság tagjai visszhangozták a kormánypárti sajtó értékítéletét, amelyben egyébként van igazság.

Az amerikai titkosszolgálatnál csakugyan olyan ember jelentette föl Magyarországot, akit az MDF-től való távozása után elneveztek „megélhetési” politikusnak. Csakugyan olyan ember mártotta be hazánkat, aki a bróker-ügyet vizsgáló parlamenti bizottság élén vallott kudarcot. Igen ám, csakhogy Demeter úr az Orbán-kormányban a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterként is tengette az életét. Tudhat valamit, ezért kevésbé borzolja a hazafias érzelmeimet, hogy ebédelget a CIA-összekötővel.

A Heti Hetesben azon robbant ki a vita, hogy Farkasházy Tivadar szerint az árulkodó politikus nem hiteles személyiség. Verebes István szerint lehet, hogy nem hiteles, de azért érdemes a tényekre összpontosítani. Olvastam a Mong Attila-György Bence szerzőpáros Pulitzer-díjas köyvét a bróker-ügyről. A jelek arra utalnak, hogy a szocialisták belekeveredtek a botrányba. Elég könnyű megjósolni, hogy a K&H-s ügy fejleményei a kormányzás második félidejében bontakoznak ki a nyilvánosság előtt. És ugyanúgy a 2006-os választások előestéjén sűrűsödnek majd, mint 1998-ban a Tocsik-ügy fejleményei.

 Medgyessyék helyében az első félidőben rövidre zártam volna a botrányt, hogy a második félidőben legyen remény a győzelemre. Ha az MSZP vezérkara másként döntött, talán nagyobb is a baj, mint gondoltam. Akkor nem egyszerűen néhány baloldali politikus szedett ki extraprofitot Kulcsár Attila piramisjátékából, hanem kormányzati segédlettel csapolták meg az adófizetők pénzét. Jellemző, hogy ez a lehetőség tegnap este csak Verebes István eszét járta meg.   

 E blogot, a Médianaplót 2002 első napján indítottam útjára, és a népszerű tévéműsorról többször is írtam. A bejegyzésekből idézek most kettőt abból az alkalomból, hogy április 12-én, az országgyűlési választás estéjén az RTL Klub újra kezdi a hajdani tévékabarét. Arról tűnődtem bennük, vajon fél évtizednyi működés után a személyes ellentétek szétverik-e a még mindig milliós látogatottságú műsort. 

2004. március 15.

Selejtezem a winchester állományát. Megállok a Heti Hetes-könyvtárnál. Kíváncsiságból felírom a törzstagok nevét, és a keresővel végigszántom a körülbelül százoldalnyi szöveget. Vajon kinek a nevét hányszor említettem? Az eredmény meghökkent. A képernyőn látható sorrendben: Bajor Imrét harmincegyszer, Hernádi Juditot harmincháromszor, Gálvölgyi Jánost harminchatszor, Jáksó Lászlót tizennyolcszor, Verebes Istvánt nyolcvanegyszer, Havas Henriket hatvanhatszor, Farkasházy Tivadart száztizenötször emlegettem.

Henriket tehát többször, mint Bajort és Hernádit együttvéve. Vajon miért? Farkasházyt többször említettem, mint Bajort, Hernádit és Gálvölgyit együttvéve. Vajon miért? A három színészt kevesebbszer, mint a jobbszélen ülő Farkasházyt. Vajon miért? Aighanem alkati okból. Miközben a színészek szórakoztatóbbak, néha tehetségesebbek is, mint az újságírók, inkább a saját szakmámhoz tartozók érdekelnek. Miért olyan bicebócák? Mivel magyarázható, hogy  oykor ugyan elvétik a poénokat, mégis nélkülözhetetlenek? Egyelőre nincs válaszom, ezt az egészet végig kéne gondolni. Az viszont már most megér egy okfejtést, hogy miért sereghajtó Jáksó László.

Azért, mert nincs kitalálva a pozíciója. Úgy vezeti a műsort, hogy mindenki beletörli a lábát. Úgy szorítkozik a hírek és levelek felolvasására, hogy szívesen kapcsolódna a nagyok játékába. Volna is érzéke a hülyéskedéshez és a poentírozáshoz. De mi történne akkor, ha csakugyan bekapcsolódhatna a játékba? Elszabadulna a pokol? Ráadásul egy nemzedékkel fiatalabb a ötvenes törzsgárdánál, és a fél szavakból is megértjük egymást-játékhoz hiányoznak a közös élmények. Marad a pótszer: férfiasan elviseli az ugratásokat, faviccekkel bosszantja a közreműködőket, és szórakoztatja a stúdióban ülő közönséget. Azt az ismertséget pedig, amivel mégiscsak kecsegtet a Heti Hetes, más fórumokon aprópénzre váltja.

2004. április 4.

A Heti Hetest tegnap este tizenegy előtt tíz perccel kezdték sugározni. Az RTL Klub megvárta a tv2-es Megasztár befejezését. Zavar, hogy nem bízik a közéleti kabaréban. Mintha megszületett volna a halálos ítélet, csak a bíró még nem jelentette be. Bár a HVG legfrissebb számában megjelent elemzés szerint a Heti Hetes sztárjai "átszerződnek a Magyar Televízióhoz, mert az RTL-műsor „közönségaránya az egy évvel korábbi 45 százalékról 35 százalékra esett vissza… A kereskedelmi adónál ezt a szereplők kormánypárti elfogultságának tudják be.”

A jelenség tálalása akkor volna hiteles, ha a tévécsatornánál elvégeznék a királypróbát: a műsort visszahelyeznék az este kilenc és tíz közti sávba. Ha így is csökkenne a nézettsége, nosza, vizsgálják meg azt a fránya kormánypártiságot, aminek akadtak jelei tegnap is. Kezdem kapizsgálni, hogy például mi rejlik a Verebes-Havas konfliktus mögött. Verebes István tegnap ugyanis „eltakarta” Havas Henriket. A színészek használják e kifejezést. Az egyik szereplő monologizál a színpadon, a másik pedig „véletlenül” elé lép, és elvonja a közönség figyelmét. Durva és hatásos módszer.

Szegény Henrik lendületesen szónokolt, amidőn felröhögött a közönség. A kamera kereste a mulatság okát, és megtalálta Verebesnél. A színházi szakember izgett-mozgott, nyúlkált a nadrágjába, pofákat vágott. Mindenki felé fordult, mire kivágta, hogy nem szart be. Bizony széttördelte a műsorbéli kolléga magánszámát. Nem volt szép tőle, de hajlamos vagyok megbocsátani neki. Hibátlan ütemérzékű hatásvadászként érzi a Heti Hetes dilemmáját: idestova két évvel a kormányváltás után végre tudomásul kéne venni, hogy már nem Orbán Viktor a miniszterelnök.

Verebes lemozogta Havas orbánellenes kitörését. Ösztönösen ellensúlyoz, miközben amúgy etikátlan dolgot művel. Ezzel magyarázható, hogy újra meg újra kirobban az ellentét a színész-rendező és a mellette ülő újságíró között. A nézők élvezik a csörtét. Sejtik, hogy két képernyős ismerősük nehezen viseli el egymást. A kérdésem pedig az, hogy az egyre gorombább nézeteltérés mikortól veri szét a Heti Hetest. 

 Ha ma lenne a választás, akkor fifty-fifty, bármi megeshet. (Lázár János Fidesz-politikus, YouTube.com, 2025. április 29.)

Akár el is veszíthetjük ezt a választást. (Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Index.hu, 2025. július 24.)

Létezik olyan forgatókönyv, hogy a Fidesz nem nyeri meg a 2026-os választást. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, a Nézőpont Intézet igazgatója, hvg.hu, 2025. július 27.)

A Tiszát egy módon lehet bizonyosan legyőzni: ha nem indul a választáson. (Balassa Tamás újságíró, Népszava, 2025. november 8.)

Ezt a választást meg lehet nyerni az ellenzéknek, de azt nem lehet állítani, hogy meg van nyerve. (Molnár Csaba DK-politikus, Index.hu, 2026. január 16.)

Kezdem én is azt mondogatni, hogy ez a választás bizony a Tiszának áll. (Keszthelyi András politológus, Facebook.com, 2026. január 26.)

A társadalmi többségünk megvan. A kérdés csak az, hogy el tudjuk-e vinni őket a választásra. (Orbán Viktor miniszterelnök, Telex.hu, 2026. február 6.)

Nálunk sajnos nem választás van, hanem szavazás. (Thürmer Gyula munkáspárti politikus, Index.hu, 2026. február 23.)

Jó eséllyel az ellenzék meg fogja nyerni ezt a választást. (Tölgyessy Péter alkotmányjogász, YouTube.com, 2026. április 3.)

Az látszik, hogy ez rendszerválasztás lesz. (Vona Gábor 2. Reformkor-politikus, Reels-videó, 2026. április 7.)

 E blogot, a Médianaplót 2002 első napján indítottam útjára, és a népszerű tévékabaréról többször is írtam. A bejegyzésekből idézek most kettőt abból az alkalomból, hogy április 12-én, az országgyűlési választás estéjén az RTL Klub újra kezdi a hajdani műsorát. Arról tűnődtem bennük, hogy a hat férfi között az egyetlen nő miként moderálta a „fiúkat”.

2003. november 13.

Hernádi-interjú a Magyar Narancsban. Két újságoldalnyi, és az egyik fele a Heti Hetesről szól. Az interjúalany szerint a műsor „Egyszer már túlélte a mélypontját, amibe itt-ott mindannyian belehaltunk, főleg a fiúk.” Innen köt át önmagára és a kabaréra: „Én nő vagyok, a műfaj pedig férfi, ami nem lehet meg nő nélkül.”

A tavaly őszi újrakezdésre utalt. Nyáron új kormány került hatalomra, a kávéházi asztaltársaság tagjai pedig elégedetten mentek  szabadságra. A maguk sajátos módján kivették részüket a választási harcból. Az ellenzék iránti rokonszenvüket sohasem tagadták, miközben a Fidesz nyársat nyelt kereszténységét és neofita jobboldaliságát leplezték le. A szociálliberális tábor úgy lett népszerűbb (és kormányképesebb), hogy a Heti Hetes ledolgozta magát a két és félmillióról másfélmillió nézőre.

Azok közé tartozom, akik nem vonják kétségbe, hogy a műsor hozzájárult a másik politikai szekértábor nevetségessé tételéhez. Akkor volna baj, ha most a saját szekértábor győzelméhez járulna hozzá. A végeredmény persze ugyanaz. Csakhogy a közreműködők megítélése szempontjából nem mindegy, vajon őszintén vállalják-e önmagukat. Aztán a nyári szünet után megfogalmazódott bennük a hogyan tovább kérdése. Jó, hogy Orbánék eltűntek a jobbfenéken, még jobb, hogy jöttek Medgyessyék. De mit tegyünk velük? Hisz’ előbb-utóbb elkövetik a maguk kormányzati hibáit.

Például a gazdasági holdudvarban lévő vállalkozók kulcsot követeltek a kamrához. Ekkor süllyedt mélypontra a Heti Hetes. A tévékávéházi törzsasztal tagjai nem akarták észrevenni az aggasztó jeleket, és mire elszánták magukat arra, hogy gyakorolják a mesterségüket, és köszörülik végre a nyelvüket az ország irányítóin, kezdték elveszíteni a hitelességüket. Látja ezt Hernádi Judit, mert ezt fejtegette az interjúban: „Mi belülről nem tudunk megváltozni, nem lehetünk mindig ellenzéki műsor.”

Tetszik a MaNcs-beszélgetésben, hogy Hernádi nemcsak vállalja a nőiségét, hanem fel is ismeri az adásbeli szerepét. Neki kell moderálnia a fiúkat. Pontosabban szólva, az egyetlen nő jelenléte már önmagában is moderálja a férfi közreműködőket. Jól sül el, ha bocsánatkérő félmosollyal okosakat mond. Ezt nem várják tőle - egy nőtől - a fiúk, ezért meglepődnek rajta, és az iránta érzett szeretetből, talán még tiszteletből is visszafogják magukat.

 November 30.

 Tegnap este Hernádi Judit helyén Váncsa István ült. Pista nem jobb és nem rosszabb, hanem más. Például férfi. Szokásos hanghordozásával, hevületével, gesztusaival fejtette ki nézeteit a kulináris élvezetekről és a politikai elit élvezhetetlenségéről. Kár, hogy hölgy híján az asztaltársaság az álközvetlenség mocsarába süllyedt. Sokadszor bizonyosodott be, hogy a hímtagok kávéházi hagyományát korszerűsíti egy hölgytag. Ha „Juci” hiányzik a képernyőről, akkor a fiúk bizony elkezdenek malackodni.

Nem az a baj, hogy csak úgy repülnek a bazmegek. Izgalmi állapotban egy-egy trágár kifejezés óhatatlanul elhagyja az ember száját. Tegnap este azonban azt figyeltem meg, hogy a tisztelt urak élvezettel hemperegtek a csúnya szavak mocskában. Néhányukat ismerem a civil életből, és magánemberként visszafogottabbak. A nyilvánosság egyik leghatásosabb fórumán vajon miért hajlanak arra, hogy épp a tévéstúdióban közvetlenkedjenek? Erre nincs válaszom. Arra viszont van, hogy a műsorban miért hatott rosszul a sok durvaság.

 Mostanában azért terjedt el a káromkodhatnék, mert a képernyőn közreműködők kiharcolták maguknak, hogy hadd beszélhessenek úgy, ahogy egyébként is szoktak. Ezt elfogadta, vagy legalábbis tudomásul vette az RTL Klub, mert a nézettséghez szüksége volt az őszinte hangvételre. De mennyire őszinte az a tónus, amelyet az asztaltársaság tagjai kizárólag akkor használnak, ha a moderálásukra szerződtetett színésznő nem ér rá?

 E blogot, a Médianaplót 2002 első napján indítottam útjára, és a népszerű tévékabaréról többször is írtam. A bejegyzésekből idézek most kettőt abból az alkalomból, hogy április 12-én, az országgyűlési választás estéjén az RTL Klub újra kezdi a hajdani műsorát. Arról tűnődtem bennük, hogy egy évvel a Medgyessy-kormány berendezkedése után a Heti Hetes miként találta meg önmagát.

2003. június 1.

A tegnapi adást uralta egy vita, amely Farkasházy Tivadar és a többiek között tört ki. A hír lényege, hogy a felújított balatonöszödi kormányüdülőben mi minden áll majd a nyaralók rendelkezésére. A tíznél több tételt tartalmazó lista után egy szám: e szolgáltatásokért napi 2500 forintot kell fizetni.

Verebes István joggal horkant föl: a kisfizetésű emberek „segge” alól kiprivatizálták a szakszervezeti üdülőket, a kormánytagok bezzeg száz százalékkal emeltették a fizetésüket, és még van bőr a képükön kedvezményes áron igénybe venni a mindennel fölszerelt üdülőt. Havas Henrik szociális érzéke is működésbe lépett, szerinte akinek van pénze, az fizesse meg a luxust. A Medgyessy-kormány miniszterei és államtitkárai megkapták a magukét, amikor Farkasházy ismét a segítségükre sietett. Ahhoz, hogy egy politikai menedzser milliárdos ügyekben dönthessen - fejtegette -, szüksége van a nyugodt háttérre. Arra például, hogy ne keresse a nyaralási lehetőségeket. Tudja - mondta -, hogy népszerűtlen lesz, ő mégis úgy véli, hogy amit a többiek állítanak, az demagógia. A többiek lehurrogták.

Azért nincs bajom a kéretlen prókátorral, mert attól lett műsor az adás, hogy a hatalmon lévők védelmére kelt. Ha mindenki egyetértett volna az öszödellenes felfogással, gyanakodni kezdtem volna, hogy a Heti Hetes még csak kísérletet sem tesz a kormánytagok bírálatára. Ami pedig Havast illeti, az a benyomásom, hogy a Heti Hetesben végre műfajára lelt. Itt elmondhatja a véleményét, afféle nyúlfarknyi jegyzetek vagy glosszák formájában. Tájékozott újságíró, de nem elég művelt ahhoz, hogy árnyaltan fogalmazza meg a felfogását. A képernyős kávéház azonban nem egy értelmiségi lap szerkesztősége, itt még csak lehetőség sincs a hosszadalmas eszmefuttatásra.

Henrik legföljebb töredezett mondatokban, keresetlen szavakkal reagálhat egy-egy hírre. Úgy publicista, ahogy a nézők a kocsmában, pultra könyökölve, vagy a presszóban, fél fenékkel ülve a tenyérnyi asztalnál. Ettől érzik azt a nézők, hogy a tévés asztaltársaság tagjai alig okosabbak náluk, legföljebb szerencsésebbek. Kiügyeskedték, hogy jó pénzért beszélgethessenek a stúdióban. A Heti Hetes törzsgárdistái szerintem abban a legtehetségesebbek, hogy elhitetik a nézőkkel: mondandójuk kifejtéséhez nem kell 20-30 évnyi gyakorlat a kabaréban vagy az újságírásban.        

2003. június 3.

A Vasárnap Reggel című lapban interjú Farkasházy Tivadarral. A beszélgetésből gondolkodó ember képe rajzolódik ki. Arra a kérdésre, hogy két-három évtized múlva az embereknek mit jut majd eszükbe róla, ezt válaszolja: „Nem tudom. Talán hogy jót akart”.

Bizonytalanul felelt, de felötlött benne, hogy a XXI. század második negyedében emlékeznek majd rá. De vajon miért emlékeznének? Nem valószínű, hogy a Rádiókabaré általa szerkesztett adásait rendszeresen ismétlik, és a jóval nagyobb népszerűséget hozó Heti Hetes is csak a nyugdíjasok számára lesz homályos, foszladozó emlék. Az eddig megjelent könyvei pedig nem képviselnek irodalmi értéket. Ettől még képviselhetnek persze kortörténeti értéket. A szomorkás válaszban rejlik egy olyan mozzanat is, hogy Farkasházy sejti a korlátait. A „jót akart” azt jelenti, hogy amit csinál, az szerinte sem váltja ki a nézők tetszését. Érzi, hogy előadóként nincs birtokában ama hatáselemeknek, amelyek révén közelebb kerülhetne a közönséghez.

A szakmai gondjairól ezt mondta: „Engem most leggyakrabban egy olyan műsorban lehet látni, amit a késő esti kezdés ellenére is minimum 1,5 millió embernek kell néznie. Ott ritkán engedhetek meg magamnak olyan vicceket, amiket csak egy szűk kör méltányol. Ezért igen jól esik, ha a megvágott adásban is benne maradnak.” Kifejtette,  hogy azokat a poénjait kedveli a legjobban, amelyeket csak saját maga ért. Ironizálhatnék a kesernyés megjegyzésén, mégis inkább érteni vélem, hogy szellemes kötőelemnek tartja magát, aki nélkül a Heti Hetes nem az volna, ami. (Ebben van is igazság.) Annak fejében fejében viszont, hogy untermanként föladja a labdát a sztároknak, azt kéri, hogy ő is médiasztárnak érezhesse magát.

Megállapítása tudatosságra és önismeretre vall. Mégis azzal hitegeti magát, hogy amit ő csinál, az humor. Nem a legpopulárisabb, ám olyan igényes humor, amely maradandóvá teszi a nevét. Mi hát Farkasházy Tivadar? Egy éles eszű, pontosan fogalmazó újságíró, egyik legjobb publicistánk, aki mértéket tévesztett. Azt hiszi, hogy ami történik vele, az annyira fontos vagy érdekes, hogy életművé áll össze. Ilyesmit tapasztaltam Bertha Bulcsúnál, és tapasztalok Bodor Pálnál is. Írószemmel nézték-nézik a világot, bár a gondolataikat elsősorban, ha nem is kizárólag újság-műfajokban fogalmazták-fogalmazzák meg. Olyan írók tehát, akiknek nincs irodalmi érvényű életművük. „Csak” kifejezték és kifejezik koruk jellemző vonásait. Ez sem kevés, ezért tartom sokra őket.