Néhány napja, egy tévés vitaműsorban az egyik ellenzéki politikus agyba-főbe dicsérte a Nyomtassteis! mozgalmat. Csakhogy miközben ecsetelte az ezer kistelepülésre kirajzó kezdeményezés jelentőségét, nem volt képes pontosan kimondani a nevét. A kétrét hajtott A/4-es papírlapra nyomtatott, többnyire képi illusztrációval tarkított szövegek és számok (hírek, grafikonok, táblázatok) hetente jutnak el a vidéki Magyarországra. L. László János stábja most készíti a 239. számot, és szándékában áll a választási kampány kezdetéig eljuttatni ezer kistelepülésre.

Ez akár fordulatot is jelenthet az ellenzék stratégiájában és viselkedésében. Az ezernél csekélyebb lélekszámú településeken végre megjelenik a másik tábor hangja is. A hang megjelenése azért nem képzavar, mert a furcsa, látszólag kezdetleges „újság” tartalma a világhálón jut el az aktivisták merevlemezére, akik otthon vagy a szomszéd digitális nyomtatójával annyi példányban állítják elő a lapot, amennyire igény van az adott településen. Az igény pedig változó: 100 és 700 ezer példány között mozog. Nem lepődnék meg, ha hamarosan elérné az egymilliót is.

Az ellenzéki pártok vezetői felismerték a Nyomtassteis! jelentőségét, pénzt azonban nem nagyon adnak hozzá. Kétségkívül szűkös anyagi forrásaikból inkább a pártjukhoz közel álló portálokat támogatják. Szerencsére a választókörzetek 106 közös ellenzéki képviselőjelöltje másként gondolkodik erről. Nemcsak felismerték a civil vállalkozás jelentőségét, a rendelkezésükre bocsátott pénzből támogatják is a pofonegyszerű és meglepően hatékony módszerrel kísérletező stábot. Megértették, hogy ha csak a városukban erősek, és a hiteles, tárgyszerű üzenetek nem jutnak el a vonzáskörzetében lévő falvakba, akkor aligha nyernek április 3-án.

Már vannak olyan nagyvárosi értelmiségiek is, mint az író Bruck András vagy a szociológus Vásárhelyi Mária, akik kikandikálnak a pesti „Nagykörúton belülről”. (A kormánypárti publicisztika egyik kulcsszavát tettem idézőjelbe, melyet olykor ellenzéki politikusok is szoktak használni.) A két említett véleményformáló széles koalícióban képzeli el az ellenzéki pártok fellépését, és azzal is tisztában van, hogy a kistelepülések nélkül nincs esély a választási győzelemre. Ha pedig szóba hozzák L. László Jánosék kezdeményezését, pontosan írják le, mondják ki a Nyomtassteis! nevét.

 Tíz mondat a falusi nyilvánosságról

A kormány lényegében legyalulta a vidéki nyilvánosságot. (L. László János újságíró, a Nyomtassteis! alapítója, Magyar Hang, 2018. szeptember 7.)

A cél áttörni a kistelepülések világa köré felhúzott narancssárga falon. (Fekete-Győr András Momentum-politikus, Magyar Hang, 2019. december 20.)

Ahhoz, hogy a legkisebb településekre is eljussunk, 20-30 ezer aktivistát kell mozgósítanunk. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Népszava, 2020. május 5.)

Leginkább Jakab Péter hozza a kistelepüléseken élő ellenzéki szavazók hangját. (Závecz Tibor közvélemény-kutató, ATV, 2021. január 26.)

A megnyert városokból kell tovább építkezni a kis falvak felé. (Dobrev Klára DK-politikus, miniszterelnök-jelölt, Népszava, 2021. május 25.)

Kistelepülésen közismerten a legnehezebb ellenzéki szavazónak lenni. (Molnár Zsolt szocialista politikus, Magyar Narancs, 2021. augusztus 19.)

Minden a végeken dől el. (Lengyel Róbert siófoki polgármester, az ellenzéki pártok rendvédelmi kabinetvezetője, Telex.hu, 2022. január 12.)

Nyomtass magad! mozgalom (Vadai Ágnes DK-politikus a Nyomtassteis!-ről, ATV, 2022. január 20.)

Egy ilyen A/4-es papírlapra nyomtatott információmorzsa-gyűjtemény is képes a vélemények megváltoztatására, ha rendszeresen eljut hozzájuk. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2022. február 7.)

Az országnak durván a felében az ott élők úgy tudják, hogy Orbán Viktor ugyanolyan kispénzű, hiteltörlesztéssel, napi gondokkal küszködő ember, mint ők. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. február 9.)

Nemrégiben érdekes beszélgetés zajlott a MÚOSZ székházában. A legnépesebb újságíró szövetség három szerkesztőt hívott meg, akiknek munkahelyét kivéreztette a kormányzat. Köztük Bódis Andrást, aki a Heti Válasz romjain felépített Válaszonline.hu kiadóigazgatója. Így jellemezte a helyzetet: „Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is.”

Ebben majd’ mindenki egyetértett. A miniszterelnöki kabinetiroda vezetője, az állami propaganda részleg irányítója szerintem is képes befolyásolni a hazai médiát. Bódis kolléga tegnap részletesebb értelmezésbe bocsátkozott. Egy kormánypárti konferencián kifejtették a résztvevők, hogy az elérés szempontjából fele-fele arány alakult ki a kormánypárti és az ellenzéki fórumok között. A Válaszonline cikkírója szerint van egy pontosabb közelítésmód is. A média tulajdonviszonyait értékelve jutott arra, hogy a kormányzat kétharmad-egyharmad arányban alakított ki fölényt.

Értelmezése életszerűbb, meggyőzőbb, bár szociológiai felmérés híján ódzkodom a számszerű következtetéstől. A szerző 132 „nyíltan kormánypárti” és 26 „félfideszes” orgánumot talált. A felsorolásból kiderül, hogy külön vette a média papír alapú és digitális fórumait, holott az offline és az online részleg közös légtérben található. Így a 158 érintett szerkesztőségből 34 kihúzható. Ezzel együtt mégis az a benyomásom, hogy a kormányzat érzékelhetően nagyobb befolyást élvez a nyilvánosságban. De vitatéma néhány orgánum besorolása is a kormányzat befolyási övezetébe.

Például a Népszaváé (az egyetlen ellenzéki napilapé), az Indexé (a legnagyobb olvasottságú portálé), az ATV-é (a legnézettebb hírtelevízióé) és a 168 Óráé (az eredetileg liberális hetilapé). Tulajdonviszonyaik gyanakvásra adnak okot, és közölnek kormányzati meg állami hirdetéseket is. Kétségtelen, hogy fékezett habzásúak, és valószínű, hogy Rogánék képesek őket befolyásolni. Egyelőre azonban igyekeznek piaci alapon működni, és teret adnak a kormányzat tevékenységét bíráló véleményeknek is. Akarva-akaratlanul fügefalevelet kölcsönöznek az Orbán-rendszernek. Amit kapnak tőle, az éhenhaláshoz sok, a jóllakáshoz kevés, de a létükkel, működésükkel „bizonyítják”, hogy a magyar médiahelyzet plurális.

Az persze számomra is egyértelmű, hogy a másik oldalhoz ama médiumok tartoznak, amelyek tulajdonosai nem köthetőek a NER-hez, és egyetlen fillérnyi kormányzati-állami hirdetés sem érkezik hozzájuk. 

Tíz mondat a nyilvánosság kormányzati befolyásolásáról

Az Orbán-kormánynak vannak olyan törekvései, hogy fel akarja számolni a független médiát. (Simicska Lajos üzletember, Átlátszó.hu, 2015. február 6.)

A lopott állami milliárdokból építkező kormánypárti médiabirodalom lassan, de biztosan felfalja a teljes hazai nyilvánosságot. (Balogh Gábor blogger, Jobbegyenes.hu, 2016. október 9.)

Kormányzati befolyás alá került szinte a teljes nyilvánosság. A maradék pedig elbulvárosodott. (Kéri László politológus, FüHü.hu, 2018. augusztus 26.)

A maga módján minden sajtótermék kormányközeli. (Szanyi Tibor volt szocialista politikus, Azonnali.hu, 2020. január 8.)

Vannak még független szerkesztőségek, de döntő többségükre a kormány bármikor rá tudja rakni a fojtónyakörvet, ha sokat ugrálnak. (Hargitai Miklós újságíró, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Index.hu, 2020. december 8.)

A kormány nemcsak azért foglalta el a média nagyobb részét, hogy ott beszélhessen. A lényeg az volt, hogy az ellenzék viszont ne beszélhessen. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2021. április 27.)

Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)

Akik a médiában dolgozunk, nehéz a helyünkön érezni magunkat, mert már nincsenek is nagyon helyek. (Rácz Zsuzsa terézanyu és közíró, Népszava, 2022. január 15.)

A hatalmi viszonyoktól teljességgel független újságírás napjainkban is csak álom. (Daniss Győző újságíró, Tinta-blog, 2022. január 17.)

Már ellenzéki médiacsoportja is van a NER-nek. (Bódis András újságíró, Válaszonline.hu, 2022. február 8.)

A minap Huszár Viktor, a Megoldás Mozgalom második embere a médiát negyedik hatalmi ágként emlegette. Egyelőre csak annyi tudható róla, hogy egy új labdajáték, a dollármilliárdos Gattyán György által pártfogolt teqball szövetségéből keveredett a közéletbe. Ettől persze még a digitalizációval házaló mozgalom arcaként tisztában lehetne a nyilvánosság mibenlétével.

Ugyanez a fenntartás vonatkozik Márki-Zay Péterre is. Mielőtt a hódmezővásárhelyi polgármester ellenzéki miniszterelnök-jelöltségre adta volna a fejét, szintén úgy beszélt a médiáról, mint a negyedik hatalmi ágról. S mert ő a Gattyán-féle mozgalmat a Fidesz képződményének, az ellenzéki pártok választási szövetségét akadályozó szervezetnek tartja, a negyedik hatalom teóriája nem egyik vagy másik politikai oldal médiapolitikai felkészületlenségéről árulkodik. Sokkal inkább a pályakezdő politikusok elméleti bizonytalanságáról.

A félreértésre az ad alkalmat, hogy a média bizonyos helyzetekben úgy viselkedik, mintha hatalmi ág volna. A hatalmi jelleg azonban csak látszat. Nem azonos azzal, hogy a nyilvánosság eszközrendszerét ugyanolyan intézménynek kéne tekinteni, mint a jó öreg törvényhozást (parlamentet), végrehajtást (kormányzatot) és igazságszolgáltatást (ügyészséget, bíróságot). Szétválasztásukat idestova két és fél évszázada, a felvilágosodás korában rögzítették, elképzelésük időtállónak, sőt időszerűnek is bizonyult.

Ama bizonyos félreértés a végrehajtó hatalom már-már törvényszerű mozgásából adódik. Nem Orbán Viktor találta ki, legföljebb tökélyre fejlesztette, hogy a kormányzat maga alá próbálja gyömöszölni a másik két hatalmi ágat. A központi hatalom nem kedveli a fürkésző tekinteteket, igyekszik lerázni magáról a törvényhozás és az igazságszolgáltatás ellenőrzését. Ez olykor sikerül is neki, ilyenkor bicsaklik ki a hatalmi ágak szétválasztásán alapuló demokratikus berendezkedés. De ha megalapozott a fékek és ellensúlyok rendszere, akkor ez csak időlegesen, átmenetileg sikerülhet.

A szétválasztáshoz való visszatérésben jelentős szerepet játszik a média. Átvállalja az alávetett, eszköztelenített, leigázott törvényhozás és igazságszolgáltatás ellenőrző funkcióját. Ebből adódik, hogy az újságírók is hajlamosak a negyedik hatalomnak vélni önmagukat, a hivatásrendjüket. Holott minél hatékonyabbak a végrehajtó hatalom bírálatában, annál inkább teremtenek lehetőséget arra, hogy a törvényhozás és az igazságszolgáltatás ismét ellenőrizhesse a kormányzatot. 

Tíz mondat az úgynevezett negyedik hatalomról

Ahhoz, hogy a sajtó valóban a negyedik hatalmi ágazat legyen, egy bizonyos közszolgálatot kell ellátnia. (Antall József miniszterelnök, Magyar Nemzet, 1990. június 6.)

Pontatlan, de igen elterjedt megfogalmazás, hogy a sajtó a negyedik hatalom. A negyedik hatalom azonban a nyilvánosság, melynek a sajtó csak az egyik eszköze. (Bodor Pál közíró, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Zalai Hírlap, 1991. október 26.)

Tudomásul kell venni, hogy a média is egy hatalmi ág. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, FüHü.hu, 2017. szeptember 14.)

A negyedik hatalmi ág szerepét kényszerűségből feladó média. (Jámbor András blogger, jelenleg ellenzéki képviselőjelölt, Mérce.hu, 2019. október 5.)

Amennyiben negyedik hatalmi ágként határozzák meg a médiát, úgy - mint bármilyen hatalmat - korlátozni és ellenőrizni kell. (Demeter Szilárd fideszes kultúrpolitikus, Origo.hu, 2020. június 25.)

Szlovákiában a média mint negyedik hatalmi ág nagyon is funkcionál. (Illés Gergő újságíró, Azonnali.hu, 2020. szeptember 7.)

A Media1 a két, véleménye szerint súlyos, a sajtószabadságot súlyosan megsértő, a média mint negyedik hatalmi ág működését akadályozó eset után kérdéseket és tiltakozást küldött a Kúriának. (Szalay Dániel újságíró, Media1.hu, 2021. június 3.)

A médiát tekinthetjük a negyedik hatalmi pólusnak. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Azonnali.hu, 2021. július 19.)

Egy hatalmi ág a média. (Komlódi Gábor ügyvéd, ATV, 2021. október 15.)

A média mint a negyedik hatalmi ág. (Huszár Viktor, a Megoldás Mozgalom alelnöke, ATV, 2022. február 4.)

Feltűnt, hogy mostanában Gattyán György nem egyedül ad interjút. Ezúttal Huszár Viktort vitte magával, és a Megoldás Mozgalom alelnöke kifejtette: „A számítógépnek nincs rokona.” (ATV, 2022. február 4.) Fontos gondolat, korjellemző szállóige, mégse vettem be a mögöttünk hagyott héten megjelent vagy elhangzott ütős mondatok közé. Attól tartok, hogy utalás nélkül kevésbé érthető.

Az idézett szavak arra utalnak, ha esetleg kötelező lesz világhálóra föltenni a közbeszerzési pályázatokra érkezett ajánlatokat, akkor azonnal összehasonlíthatjuk a környező országok gyakorlatával. Amennyiben kiviláglik, hogy például a szomszédos Horvátország hegyesebb-dombosabb, alagutasabb autópályáit 30 százalékkal olcsóbban építik meg, mint a magyar Alföld behálózóit, a különbség nevezhető akár korrupciós felpénznek is. A digitális átláthatóság viszont nélkülözi a családi kapcsolatokkal tarkított „haveri kapitalizmus” korrupcióra utaló elemeit.

Ez már nem az, amely a szocialista hiánygazdaságot kísérte, olykor meg is termékenyítette. A kínálat majdnem nyugat-európai, csak éppen a lényeges kérdések nem piaci alapon dőlnek el. A 2010 óta egyfolytában kormányzók gyakorlatát a másik oldalon lopásnak minősítik, ezt azonban a kormánypárti politikusok tagadják, sőt a bejegyzés utáni összeállításból kihüvelyezhető, hogy legalábbis szavakban harcolnak ellene. Érvelésükön sebet ejtett az egyik miniszterelnöki tanácsadó többször is megfogalmazott okfejtése, miszerint amit az ellenzéki politikusok és egyéb véleményformálók korrupciónak vélnek, az nem más, mint a jövedelmek átcsoportosítása, a „nemzeti burzsoázia” létrehozása.

Maradjunk az autópályáknál! Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a rendszerváltás óta  e tevékenységre szakosodott cégek építik, csak 2010 óta nem fő-, hanem alvállalkozóként. Ők maguk piaci áron dolgoznak, azt a fránya 30 százalékot pedig a kormányhoz, sőt a miniszterelnökhöz közel álló, üzletembernek látszó vállalkozók fölözik le. Csakugyan kialakult valamiféle nemzeti burzsoázia, melynek tagjai azonban egyelőre csak ahhoz értenek, hogy dolgoztassák a piacon föllelhető legjobb cégeket és menedzsereket. E gyakorlatot én se nevezném klasszikus korrupciónak.

A címben megfogalmazott kérdésre mégis az a válaszom, hogy Orbánék éppenséggel vádolhatók a korrupcióval. De amit művelnek, az már nagybani lefölözés. A korrupció államosítása, törvényesítése, rendszeresítése.

Tíz mondat a korrupcióról

Nekem jogi szempontból az a korrupció, ami bizonyított, ami miatt vádat lehet emelni, és amely cselekményt a bíróság jogerősen elítélte. (Polt Péter volt Fidesz-politikus, legfőbb ügyész, Napló, 2000. október 2.)

Az előttünk álló időszak nagy feladata a gazdasági szabadságharc megvívása a bürokrácia, a korrupció és a vállalkozó szellemet elfojtó kormányzati gondolkodásmód ellen. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Távirati Iroda, 2009. január 4.)

A korrupció érzete nem mindig áll arányban a korrupció mértékével. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus, Magyar Rádió, 2013. január 6.)

Nincs nyúlkálás. Mert nem lesztek kihúzva a szarból pártalapon. (Pokorni Zoltán Fidesz-politikus a korrupt „fideszes potentátokról”, Népszabadság Online, 2014. január 22.)

A cél az, hogy Magyarország a korrupció szempontjából a legkevésbé fertőzött ország legyen. (Pintér Sándor belügyminiszter, Magyar Távirati Iroda, 2015. december 10.)

Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. (Lánczi András filozófus, miniszterelnöki főtanácsadó, Magyar Idők, 2015. december 21.)

Ha ipari méretű korrupció volna, üres lenne az államkassza, de tele van. (Lázár János Fidesz-politikus, miniszterelnökséget vezető miniszter, 168 Óra, 2017. január 19.)

A korrupciónak nincs elfogadható szintje. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2019. január 10.)

Rendszerszintű a korrupció elleni fellépés. (Domokos László volt Fidesz-politikus, az Állami Számvevőszék elnöke, Növekedés.hu, 2019. november 26.)

Egy ilyen sikeresen, látványosan fejlődő országra ezek az állítások, kritikák, korrupció, tolvajlás és így tovább nem vehetők komolyan. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. február 4.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor putyinozott, Márki-Zay Péter gyurcsányozott, Gattyán György összerakott, Lendvai Ildikó hasznosított, Vona Gábor pornózott, Korda György pedig szeretett. Lefülelt mondatok.

Túl sok csupasz valagot láttunk már mostanában. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus a közélet elpornósodásáról, Index.hu, január 30.)

Összeraknánk ezt a kettétört országot. (Gattyán György, a Megoldás Mozgalom elnöke, Infostart.hu, január 31.)

A tabu mozog. (Nádasdy Ádám nyelvész, A Szív.blog, február)

Itt minden gellert kap. (Ch. Gáll András sportújságíró a Budapest Honvéd labdarúgó csapatáról, Index.hu, február 1.)

Jó volna, ha az összes energia most már kifelé hasznosulna. (Lendvai Ildikó szocialista politikus az ellenzéki pártokról, Facebook.com, február 1.)

Életemben még nem ültem ilyen hosszú asztalnál, de a távolságért kárpótolt a megbeszélés hossza és mélysége. (Orbán Viktor miniszterelnök a Putyinnál tett látogatásról, Miniszterelnök.hu, február 1.)

Az Orbán-kormány sikeresen foglalta el a politikai erőtér baloldalát. (G. Fodor Gábor politológus, Kaktusz, február 2.)

Az Orbán-kormánynál kádáristábbat a rendszerváltás óta nem hordott hátán a Föld. (Kárpáti János újságíró, Klubrádió, február 3.)

Mindenre válaszolt, semmire sem felelt. (Rónai Egon műsorvezető Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszterről, ATV, február 3.)

Demokráciákban nem kell mindenkit megvásárolni, a választás nem élet-halál kérdése. (Bruck András író, Facebook.com, február 3.)

Ha kormányfő leszek, akkor a parlamentben nagyobb súlya lesz a Fidesz-frakciónak, mint Gyurcsány Ferencnek. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, RTL Klub, február 3.)

Az embereket én szeretni és nem befolyásolni akarom. (Korda György énekes, Magyar Narancs, február 3.)

Viktor Győzővics. (Fábián András publicista, Újnépszabadság.com, február 4.)

A politikai osztályon kívülálló messiás. (Vágó Gábor volt LMP-politikus Márki-Zay Péterről, Magyar Hang, február 4.)

A férfiakat azért kiheréli ez a metoo. (Jakupcsek Gabriella műsorvezető, Partizán, február 4.)

Az a játékos a legveszélyesebb, akinél a labda van. (Borsos Attila sportkommentátor, Sport1, február 4.)

Az irodalom nem hajóágyú. (Erdős Virág költő, Népszava, február 4.)

Nem halljuk azt, hogy a hatalomra készülő ellenzék mit fog csinálni. (Gáspárik Attila marosvásárhelyi színigazgató, ÚjHét.com, február 5.)

A magyar kormány az egyik legszélesebb körű tájékoztatást adja a koronavírus-járványról. (Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára, Telex.hu, február 5.)

Elveszik, ami tetszik, megépítik, ami nekik jó, és elvárják, hogy hálásak is legyünk. (Szalai Anna újságíró a NER-ről, Népszava, február 5.)

A kijárók országában szép lassan kialakult egy réteg, akiknek már kijárni sem kell.(Kósa András újságíró, Azonnali.hu, február 6.)

Az újságírásnak két jellegzetessége van. Az egyik, hogy majd’ minden tévedésünket nyilvánosan követjük el, a másik meg az, hogy mindenki tegez mindenkit. A másik nyilvános szakmában, a politikában bonyolultabb a helyzet. Miniszterelnökünk moszkvai látogatásában például meglepően nagy visszhangot keltett a sajtókonferencia egyik mozzanata.

Az orosz államelnök kétszer is letegezte Orbán Viktort, országunk első embere azonban önözte. Az ötórás négyszemközti tárgyaláson bizonyára tegezték egymást, de az újságírók előtt miniszterelnökünk nem vállalta a túl szívélyes kapcsolatot. Talán a nyilvánosság itthoni fórumain nem akart újabb támadási felületet kínálni a bírálóinak. Esetleg a sajtókonferencián ocsúdott fel a hosszú asztal sokkjából, és az önözéssel viszonozta Putyin távolságtartó szándékát. Az okot majd megírja a memoárjában, most a tegezés és magázás kultúrájára összpontosítanék.

A csendőrpertu kifejezés ama korból származik, amikor a csendőrök azzal bizonyították a felsőbbrendűségüket, hogy letegezték a szegény és kiszolgáltatott falusi embereket, akik nem merték visszategezni őket. Csaknem harminc évig dolgoztam felsőoktatási intézményekben, és azért nem tegeztem a diákokat, mert nem mertek volna visszategezni. A csendőrpertu intézményét még akkor is utálom, ha az egyetemeken és főiskolákon kulturáltabban művelik, mint a Horthy-korszakban művelték.

Aztán jött a digitális korszak, amidőn a kommentkultúrában általánossá vált a tegezés. Az álneves trollok meghonosították az anti-csendőrpertut, gátlástalanul letegezték a neves bloggereket. Innen már csak egy lépés a publicisztika (közírás) jellemző fogása. Nevüket vállaló véleményformálók azzal fejezik ki megvetésüket a másik oldalon állók iránt, hogy nyilvánosan tegezik le őket. Volna tehát miről töprengeni, ha valaki meg akarná írni a tegezés művelődéstörténetét. Jómagam csupán egy adalékot fűznék hozzá.

A múlt század hetvenes éveiben ismertem meg Frank Jánost, az Élet és Irodalom képzőművészeti kritikusát. Janó ötven körüli polgár volt, nagy tudással és feltűnő zárkózottsággal. A fehér asztalnál azonban fölengedett, és elmesélte, hogy a negyvenes évek első felében a bori munkatáborban sínylődött. Néhány hónapig közös priccsen feküdt Radnóti Miklóssal. Egy elszólásából kiderült, hogy miközben egymás hajából szedték ki a poloskákat, magázták egymást. Meglepődésemnek adtam hangot, mire ő így indokolta a visszafogottságukat: „Nem mutattak be bennünket egymásnak.”

Meg se kísérlem kitalálni, vajon az orosz elnök miért hosszú asztalnál beszélgetett a magyar miniszterelnökkel. Az újságíró kollégák találgatták. A kormánypárti sajtóban felértékelték Orbán Viktor moszkvai útját, és alábecsülték a tárgyalóasztal dramaturgiai jelentőségét. Az ellenzéki sajtóban pedig a kormányfőnk megaláztatásának tekintették, Putyin távolságtartó szándékának.

Az asztal körüli vita arra késztette a miniszterelnök kommunikációs stábját, hogy olyan kérdést is a pénteki rádióinterjúkat készítő műsorvezető szájába adjon, amely normális körülmények között az újságírónő önálló gondolkodását bizonyíthatta volna. Nagy Katalin furcsállotta az asztal hosszúságát, és miközben Orbán hosszú monológra ragadtatta magát, nem válaszolt neki. Majd egyszer csak, egy más természetű kérdésre adandó felelet kellős közepén visszatért rá. Az asztal méretét azzal magyarázta, hogy egy nagyhatalom első emberét biztonságban akarja látni a környezete. A semmitmondó értelmezés nem elégített ki, bár idézem a bejegyzés utáni összeállításban.

A válogatás azt sejteti, hogy a sokoldalú (kerek, szögletes, kicsi, nagy, sőt a Kremlben hosszú) asztal alkalmat teremt a beszélgetésre. Ritkán történik meg, hogy két ember azért foglal helyet mellette, mert csak nézni szeretnék egymást. Többnyire ütköztetik az álláspontjukat, és szerencsés esetben ama tudattal állnak föl, hogy sikerült közös nevezőre jutni. Megállapodtak valamiben, amit érdemes betartani. Mikszáth Kálmánnál, Krúdy Gyulánál és Móricz Zsigmondnál sokat olvashatunk a fehér asztalról, mint az urambátyám rendszer beszédes jelképéről. Az a benyomásom, hogy Orbán Viktor a maga sajátos módján ezt az asztali kultúrát testesíti meg.

Ha a nép közé megy, gondolom, biztonsági okból gyakrabban időzik asztalnál, mint a szabadban. Például kocsmaasztalnál beszélget „Feri bátyámmal” a 13. havi nyugdíj visszaadásáról. Két protokolláris esemény között száll ki a Volkswagen-mikrobusz sofőrüléséről, és az országút menti, másodosztályú étterem terített asztalánál üldögél. Jó sok magyaros ételt kóstolgat az egyik munkatárs társasságában. Esetleg Szijjártó Péterrel áll a tervezőasztal előtt, és a kiterített dokumentumok (az országvezetés) titkait osztja meg a külgazdasági miniszterrel. A Facebook-oldalán visszamenőleg rengeteg asztalt számolhatnánk össze.

Legalább annyit, mint ahány labdát. Az utóbbi szenvedély értelmezésére azonban már nem vállalkozom. Ahhoz sportújságírónak kéne lenni.

Tíz mondat az asztalról

Nem lehet egyszerre az asztal két oldalán ülni. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, 168 Óra, 2003. március 6.)

Bennünket a választók akkor húznak elő az asztalfiókból, amikor baj van. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2011. december 2.)

Minden PÖCS-értékelés a miniszterelnök úr asztalán fog kikötni. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus a Pedagógiai Önértékelési Csoport jelentéseiről, ATV, 2015. szeptember 29.)

Ha nem ülünk az asztalnál, akkor a menün leszünk. (Semjén Zsolt KDNP-politikus, miniszterelnök-helyettes, Magyar Rádió, 2017. február 13.)

Orbán terepasztalnak használja az országot. (Ónody-Molnár Dóra újságíró, Klubrádió, 2017. március 4.)

Orbán Viktor nem az asztalnál ül, hanem rajta van az étlapon. (Pető Péter újságíró a brüsszeli tárgyalásokról, ATV, 2019. május 28.)

Piszok nehéz volt azokkal leülni egy asztalhoz tárgyalni, akik ellen létrejöttünk. (Jakab Péter Jobbik-politikus Gyurcsányékról, Hír TV, 2020. február 8.)

Olyan hosszú volt az az asztal. (Nagy Katalin műsorvezető a moszkvai tárgyalásról, 2022. február 4.)

Még ilyen hosszú asztalnál nem ültem, de a távolságért kárpótolt bennünket a tárgyalás hossza és mélysége. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. február 4.)

Ostobaság Orbán kapcsán asztalozni, hisz’ az ő helyén az iráni elnök is ült. (Domokos Lajos újságíró, Oroszország-szakértő, Facebook.com, 2022. február 5.)      

Hegyi Iván régi vágású zsurnaliszta. Azt tanulta meg, hogy utánajár a témának. Tegnap a debreceni Nagyerdőről jelent meg hangulatos tárcája a Jelen című hetilap online változatában. Mutasaon nekem valaki egy pályakezdő újságírót a fővárosi szerkesztőségekből, aki a DVSC-Vasas Izzó NB II-es mérkőzés kedvéért átböngészi a debreceni Hajdú-bihari Napló régi számait! A veterán kolléga azt írta meg, hogy a feljutás szempontjából fontos meccset  10 ezren nézték végig, ma pedig az új és impozáns nagyerdei stadionban az NB I-es „Loki”-nak be kell érnie ennek töredékével.

Az érettségi után a régi nagyerdei stadionban indultam egy futóversenyen, és legyőztem a helybéli 400-asokat. Ekkor szólított meg az egyetem testnevelési tanszékének vezetője, Jancsó tanár úr, és azt kérdezte, nincs-e kedvem Debrecenben tanulni. Így lettem egyetemista, aki szűkösen, de megélt az ösztöndíjából. Töfös (történelem-földrajz szakos) fiúkkal laktam együtt a nagyerdei kollégiumban, akik 11 hónapot szolgáltak a Néphadseregben. Amikor 1968. június 5-én Amerikában lelőtték Edward Kennedyt, a néhai elnök öccsét, akkor a katonaviselt diákok úgy döntöttek, nem érdemes fölkészülni a történelem szigorlatra, elvégre küszöbön áll a harmadik világháború. Hallgattam rájuk.

Igen ám, de nem tört ki a háború, és ősszel hiába pótoltuk a vizsgát, a következő szemeszterre elveszítettük az ösztöndíjat. Otthonról nem kaptam pénzt, megoldást kellett hát találni. A nagybátyám, Z. Sándor ismert cukrász volt Debrecenben. Minden második vasárnap az üzlete előtt hömpölygött a tömeg a stadion irányába, majd visszafelé. Az érdekesebbnek ígérkező meccsek előtt és után 15-20 ezren is. Sokan tértek be fagyiért, az én időmben egy gombóc 50 fillérbe került. Sanyi bácsi a forgalmas vasárnapok miatt hétfőn tartott szünnapot, és ilyenkor meghívott ebédelni. 1968 őszétől tovább maradtam náluk, olykor még el is blicceltem a délutáni előadásokat.

A hatalmas konyhaasztalon szétterítettük a Hajdú-bihari Napló kiolvasott számait, és a szobaszekrényből kicipeltük a liszteszsákot az elmúlt hét aprópénzes bevételével. Szétválogattuk a 10, 20, 50 filléreseket meg az egyforintosokat is, és gondosan kiszámított darabokra vágott újságpapírba hengerítettük őket. A „rolnikat” átvittem a Bem-tér másik oldalán lévő OTP-fiókba, és a visszakapott papírpénzből 10 százaléknyit kaptam. Nagyjából pótolta a fél évig hiányzó ösztöndíjat.

Tíz mondat Debrecenről

A debreceni színház igen tehetséges igazgatója. (Tóth Ákos újságíró Vidnyánszky Attiláról, Népszabadság Online, 2011. június 22.)

Ha túlságosan meleg lenne a helyzet, várunk vissza. (Kósa Lajos debreceni polgármester Vidnyánszky Attilához, Hajdú Online, 2013. június 5.)

Debrecen intelligens város, innovációs központi szerepkörre tör. (Papp László Fidesz-politikus, újdonsült debreceni polgármester, Hajdú Online, 2014. október 29.)

Debrecen nem attól lesz nagyobb, hogy leszólja, hogy kisebbnek híreli Budapestet. (Porcsin Zsolt debreceni újságíró, Debreciner.hu, 2020. január 30.)

Pest központja az országnak, de Debrecen központja a magyarságnak. (Papp László debreceni polgármester, Hajdú Online, 2020. június 4.)

Annak örülnék a legjobban, ha volt futballistánk megvásárolná a Lokit. (Gondola Zsolt debreceni önkormányzati képviselő Dzsudzsák Balázsról, DigiSport.hu, 2020. július 9.)

Lenne helye a válogatott csapatkapitányának az NB I-ben is, de a Debrecen nyilván érzelmi kérdés Dzsudzsáknak. (Szilágyi László újságíró, Magyar Nemzet Online, 2020. július 11.)

A Debrecen 2030 programmal egy második számú főváros jön létre. (Szijjártó Péter Fidesz-politikus, Hajdú Online, 2020. július 29.)

Nálunk jobban senki sem tud debreceni lenni. Azt hiszem, hogy amit most játszunk, az nem ilyen. (Kósa Lajos volt debreceni polgármester a DVSC-ről, Hajdú Online, 2020. december 11.)

A kormány nemcsak ipari és oktatáspolitikai szempontból fogadta el, hogy Debrecen legyen a második „főváros”. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, Hajdú Online, 2021. december 4.)

A kormánypárti véleményformáló 4,5 milliárd forintosra tervezett filmje felhördülést váltott ki a másik oldalon. Akik értelmezték, különböző mondatokat emeltek ki abból az interjúból, amelyben Rákay Philip magyarázta az elképzeléseit. Az egyik válaszát tekintem mérvadónak.

Az Index-munkatárs megállapítására, miszerint „Pálfi György szerette volna megcsinálni a Toldit, de nem bíztak benne, Szász János pedig hasonló okból volt kénytelen kiszállni a Hunyadiról szóló produkcióból”, a Petőfi-projekt megálmodója ezt felelte: „Egyiket sem minősíteném, mert nem vagyok úgy öltözve.” Elegáns válasz, ha abból indulunk ki, hogy őbenne viszont bíztak a pénzosztók. Ha bíztak volna a két rutinos rendezőben is, akkor neki nem jutna most négy és fél ezerszer egymillió forint az áprilisban kezdődő forgatásra.

Vagy tucatnyiszor láttam az előképet, az 1952-ben forgatott Föltámadott a tenger című történelmi filmet, amely Petőfi és Bem apó baráti kapcsolatát vázolta. Rákay úr arról beszélt az interjúban, hogy ő inkább Petőfi és egy képzeletbeli titkosszolgálati ügynök ellentmondásos kapcsolatára összpontosítana. Az ötlet zseniálisnak ígérkezik. A márciusi ifjak rendszerváltó hevülete ugyanis kísértetiesen hasonlít a Fidesz 1989-es mozgolódására.

1848-ban és 1989-ben is Pest-Budán tanuló vidéki fiatalok szervezkedtek, bár a különbség sem elhanyagolandó. Petőfiék kirobbantották a forradalmat, nem sokkal később azonban Kossuthék eltakarították őket az útból. Orbánék a hatalom közelében maradtak, sőt az élére is kerültek. Rákay Philip gondoskodik arról, hogy a különbség ne zavarjon majd bennünket, az ő filmje kizárólag 1848. március 14-én és 15-én játszódik.

A Föltámadott a tenger-t hitelteleníti, hogy a 26 éves Petőfit a 40 éves Görbe János jelenítette meg. Látszott rajta a kor. Rákayék bizonyára tanulnak az előd alkotók hibájából, és a pályakezdő színművészek közül választják Petőfi megtestesítőjét. Nem lepődnék meg, ha gondosságukból arra is telne, hogy a történelmi párhuzam kedvéért kis termetű színészre bíznák a főszerepet.

Tíz mondat Petőfiről

Ha Petőfi ma élne, nem lenne fideszes. (Szili Katalin szocialista politikus, Népszava, 2007. március 14.)

Orbán szónokként Petőfi, tárgyalópartnerként pedig inkább Széchenyi szeretne lenni. (Török Gábor politológus, Index.hu, 2012. március 19.)

Hogyan lett a szakállas, Petőfire hajazó fiatalemberből, aki Nagy Imre újratemetésen robbant be a köztudatba, megkerülhetetlen politikai tényező? (Zöldi László újságíró, Idéző, 2012. augusztus 29.)

Mi lett volna 166 éve március 15-én, amikor hideg volt, és esett az eső, ha Petőfi, Irinyi, Vasvári és Jókai hazamennek? (Stefka István újságíró, Magyar Hírlap, 2014. március 17.)

Akkor mind Petőfik voltunk. (Tóth-Máté Miklós író 1956-ról, Hajdú Online, 2016. december 30.)

Petőfi 2017. március 15-én ki se dugná az orrát a Pilvax-kávéházból? (Bujdos Attila miskolci újságíró, Borsod Online, 2017. március 17.)

Mindenki először Petőfi akar lenni. (Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, Magyar Rádió, 2018. március 2.)

Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy Petőfi Sándor ma a konzervatív forradalom élére állna. (Pataki Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, 2021. március 13.)

Ha Petőfi most élne, konzervatív kötélverő vállalkozó lenne. (Rab László újságíró az Akasszátok föl a királyokat! című vers szerzőjéről, Facebook.com, 2021. március 14.)

Kalandfilmeket meghazudtoló jeleneteket ígérhetek. (Rákay Philip publicista, a Petőfi-film megálmodója, Index.hu, 2022. február 2.)

Az emlékezet mélyéről beugrott valami. Készültem egy fészbukos játékra, és amikor a szállóige-gyűjteményből három február 2-án megjelent mondatot tettem föl az üzenőfalra, Habsburg Ottóra leltem. A néhai trónörökös még 1995-ben beszélt a magyarok kurucból labancba hajló észjárásáról. Erről jutott eszembe egy családi történet.

A nyári szünetben nem tudtak velem mit kezdeni a szüleim, és kiadtak kosztra-kvártélyra a kalocsai nagymamának. A polcán találtam egy bibliát, amelynek utolsó oldalára írta be a gyerekei nevét, születési és halálozási dátumát. Kilencet szült a múlt század tízes-huszas éveiben, négyen csecsemőkorukban haltak meg. De nemcsak egy keresztnevet írt be hozzájuk, hanem kettőt-hármat is. Anyám így lett Mária Magdolna, ápolónővé serdült nővére, Margit néni Zsófia és Kreszcencia, házmester bátyja, Anti bácsi pedig Károly és Max is. Nagyanyám elárulta, hogy az eperföldi plébános javasolta neki: nevezze el gyermekeit a Habsburg-főhercegekről, akik nemcsak szentképet küldtek a népszerűsítésért, hanem némi pénzt is.

Habsburg Ottó teljes neve Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Rentus Ludwig Gaetan Pius Ignatus von Habsburg-Lothringen. Ez 134 karakter a szóközökkel együtt, márpedig a Facebook csupán akkor ad színes alátétet és az átlagosnál nagyobb betűt a digitális játékhoz, ha az idézettel kiegészített szöveg nem hosszabb 130 karakternél. Ottó főherceg fia, György magyar állampolgár, diplomataként szolgál külföldön, és hál’istennek ritkán véteti észre magát szállóigével a hazai nyilvánosságban, mert ő is Paul Georg Maria Joseph Dominikus von Habsburg-Lothringen (57 karakter).

Vannak azonban olyanok is itthon, akiknek azért szurkolok, hogy minél ritkábban fogalmazzanak meg ütős, szellemes mondatot. Ilyen Szalay-Bobroviczky Kristóf pénzügyi szakember (26 karakter), még inkább kormányszóvivő felesége, Szalay-Bobrovitzky-Szentkirályi Alexandra (43 karakter). Aggódom Sebián-Petrovszki László DK-s politikus (24) és az ugyancsak 24 karakteres Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász ékesszólása miatt is. A hosszú nevű híres emberek listája eggyel csökkent a közelmúltban. A szocialista Bangóné Borbély Ildikó (22) diploma-botrányba keveredett, és kiiratkozott a szállóige-gyanús mondatokkal kecsegtető közéleti személyiségek közül.

Kérem az olvasót, a bejegyzés utáni összeállításban érje be annak gondolataival, akinek csak a neve Hosszú, a mondatai azonban rövidek.

Tíz mondat Hosszú Katinkától

Ami nem ízlik, az egészséges. (Baon.hu, 2013. december 25.)

Az edzés akkor jó, ha fáj. (Népszabadság, 2014. január 18.)

/A világcsúcsról/ Az utolsó métereken gyorsabb volt a piros csík. (Nemzeti Sport, 2015. december 5.)

Mindig utolért az a fránya vonal. (Origo.hu, 2016. augusztus 14.)

Mintha két egóm lenne. (WMN.hu, 2016. november 23.)

Otthon Katinka vagyok, a medencében Iron Lady. (Origo.hu, 2016. november 29.)

Ma már nem sok minden van, ami eredeti. (Magyar Nemzet Online, 2016. december 21.)

Nehéz úgy újat keresni, ha az előző működött. (M4, 2018. augusztus 3.)

Engem nem zavar, hogy az érmeim egy vödörben vannak. (Index.hu, 2020. július 22.)

Csúszott a víz a kezeim között. (Nemzeti Sport Online, 2021. október 14.)