Azt jelenti, hogy tudjuk, mit teszünk, és vállaljuk ennek minden szükséges jogi következményét. (Orbán Viktor volt miniszterelnök, kordonbontó ellenzéki politikus, RTL Klub, 2007. február 2.)

A kordonbontás nem polgári engedetlenség, hanem egy törvénysértő helyzet megszüntetése volt. (Hollik István KDNP-politikus, Magyar Távirati Iroda, 2017. június 16.)

A magyar jogrendszerben polgári engedetlenség nincsen. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2017. június 16.)

A polgári engedetlenség legkényelmetlenebb eleme, hogy csinálni kell. (Schilling Árpád rendező, 168 Óra, 2017. június 29.)

A polgári engedetlenség az, amikor a polgárok nem titokban tiltakoznak. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2017. augusztus 9.)

A polgári engedetlenség a gyöngék eszköze az erősebbekkel szemben. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, ATV, 2018. október 22.)

A polgári engedetlenség a középosztály morális felkészültségének jelzője. (Majtényi László alkotmányjogász, Népszava, 2020. szeptember 12.)

A polgári engedetlenség gyakorlatilag valamilyen szabály vagy rendelkezés tudatos megszegése. (Sándor Zsuzsa nyugalmazott bíró, 24.hu, 2021. március 27.)

Itt az ideje rászánni magunkat a politikai engedetlenségre, ami nyilvánosan vállalt törvényszegést jelent. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2021. május 27.)

Bementem a főnökömhöz, és mondtam neki, hogy holnap én is polgári engedetlen leszek. (Simkó Edit általános iskolai tanár, 24.hu, 2022. február 17.)

Kereszty András, az Újnépszabadság.com alapítója arra szoktatott, hogy mellőzzem az illusztrációt. Nála ugyanis senki sem képes jobb képeket kiválasztani a világhálóról. Most mégis azt javaslom, hogy Delacroix híres, 1830-ból való Marianne-ját keresse elő. A hölgy egyik kezében zászló, a másikban szuronyos puska. A mozdulat hevében pedig egyik keble kibuggyan a pruszlikból. Íme, a szüfrazsett, a forradalmi Franciaország jelképe. Nálunk nem Marianne-nek hívják, hanem Ágnesnek.

A szocialisták szüfrazsettje lelkesedik, lobog, élre áll. S a tévéstúdiót is a pestszentlőrinci piacnak képzeli. Értem, hogy kampány idején jobban teszi a magamfajta jegyzetíró, ha tapintatból visszafogja magát, Kunhalmi Ágnes azonban nem hagyja magát. Tegnap este az ATV stúdiójában két számmal rukkolt elő. Szerinte már 2018-ban is többségben volt az ellenzék, elvégre a választók 52,6 százaléka nem a Fideszre szavazott. Kár, hogy az ellenzéki pártok nem fogtak össze, most viszont az előválasztás összeforrasztotta őket. Lám, 852 ezer választó pecsételte meg az együttműködésüket.

Az Országos Választási Iroda szerint a 2018-as országgyűlési választáson 2824206 szavazatot kapott a Fidesz-KDNP pártszövetség. Az MSZP-Párbeszéd 682602, az LMP 404425, a DK 308068, a Momentum 175225, az Együtt 37561 voksot, összesen 1607881-et. Kunhalmi Ágnes hozzájuk számította a Jobbikot (1092669) és a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot (99410) is. Az utólag egyesített ellenzék 2799960 szavazatra tett szert. Üsse kő, hozzájuk adtam a Munkáspárt voksait is, 15640-et, bár Thürmer Gyula elnök 2018. május 6-án a FüHü.hu-n közölte: „Nekünk semmi közünk nincs az ellenzéki pártokhoz.” Így jött ki az ellenzéknek 2815600 szavazat.

A különbség 8606, amiből a Kúria elvett Orbánéktól 4360 érvénytelen voksot. A kormányzat 2819846 voksa állt szemben az ellenzék 2815600 szavazatával. Ez akkor is legföljebb fele-fele arány lett volna, ha sikerül összehangolni az ellenzéki pártokat. A 2021-es előválasztás első fordulójában pedig 655237-en vettek részt, a másodikban 662353-an. A másodikban mintegy 200-250 ezren nem mentek el szavazni, feltűnt viszont 200-240 ezer fiatal, akik a kevésbé esélyes miniszterelnök-jelöltre voksoltak. Így lett Márki-Zay Péter a győztes. De ha a jóval kevesebb ismétlőhöz új szavazók csatlakoztak, akkor valami nem stimmel a 852 ezerrel, amit egyébként Kunhalmi Ágnes kétszer is kimondott. 

Ha így bánik a számokkal, talán az sem túlzás, hogy ő az MSZP kommunikációs félreértése.

Tíz mondat Kunhalmi Ágnesről

Legyen már világos, Ági, nem győztünk! (Botka László szocialista politikus, az MSZP választmányi elnöke, Index.hu, 2014. október 19.)

Kunhalmi Ágnes szórakoztató politikus. (Deák Dániel politológus, Magyar Rádió, 2018. január 12.)

Benne azért van spiritusz. (Mesterházy Attila szocialista politikus, ATV, 2018. június 11.)

Ennek a közösségnek talán Kunhalmi Ágnes a legnépszerűbb tagja. (Tóth Bertalan szocialista politikus, ATV, 2018. június 12.)

Ági vonzó és szenvedélyes politikus arcát mutatta a választási kampányban. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, ATV, 2018. június 13.)

Szegény MSZP-t az Ági is húzza. (Zöldi László újságíró, Index.hu, 2018. június 13.)

Ő legalább nem unalmas. (Nagy Attila Tibor politológus, 24.hu, 2018. június 18.)

Kunhalmi bejelentkezett a pártelnökségre. (Rónai Egon műsorvezető, ATV, 2020. február 4.)

Kunhalmi Ágnes felért a haldokló párt csúcsára. (Vésey Kovács László újságíró, PestiSrácok.hu, 2020. szeptember 19.)

Kunhalmi Ágnes ugyanolyan, mint az „öreg” MSZP-sek. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, 2021. augusztus 3.)

Tegnap délután az ütötte meg a fülemet, hogy a Klubrádió egyik hallgatója szomorúan ecseteli a Transindex válságos helyzetét. Lelkesen agitált bennünket arra, hogy az erdélyi szerkesztőséget segítsük a megmaradásban..

Mondandóját úgy foglalnám össze, hogy a magyar portál szerkesztősége fellázadt az össze- és egybehangolás ellen. Munkatársai nem akarják továbbra is kiszolgálni a Fidesz járszalagjára fűződött RMDSZ nyilvánosságtorzító elképzeléseit. Kétségkívül ilyesmi jellemzi az erdélyi magyar sajtót, a leírás azonban egyáltalán nem illik a Transindex.ro-ra. Kilógott a sorból. Munkatársai nem azt a nótát fújták, mint a magyar kormány anyagi támogatásával működő odaáti szerkesztőségek. A tragikai vétsége épp az,  hogy kritikával illette az Orbán-kormány terjeszkedését. Például a médiapolitikáját, amely elsorvasztotta az erdélyi nyilvánosságot is.

A visszavonult RMDSZ-elnök, Markó Béla nyílt leveléből tudható, hogy szerinte is „Fogyóban a politikai-ideológiai sokszínűség, amely csodák csodája jól megfért hajdanában egyetlen érdekvédelmi szövetség ernyője alatt.” Azt is hozzáfűzte, hogy „A kritika joga nem elég, kell hozzá a lehetőség is: lapok, fórumok.” (ÚjHét.com, 2022. február 16.) Kiderül a leveléből, hogy a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség részesül a román állam támogatásában. E pénzből ő még kötelességének érezte, hogy minden mértékadó véleménnyel kecsegtető redakciót méltányoljon. Kár, hogy az utódai a jóindulatú semlegesség helyett Orbánék anyagi támogatását választották.

A Transindex sem a magyar, sem a román pénzből nem kapott. A munkatársak eltengődhettek volna hirdetésekből is, ha az erdélyi magyar vállalkozók nem volnának az Orbán-kormány zsebében. A három lehetséges forrás tehát elapadt. A kiéheztetés mostanra érte el azt a szintet, hogy a szerkesztőség bejelentette a megszűnését. Bár a legújabb hírek szerint a budapesti Telex.hu közreműködésével talán lesz még esély a folytatásra. Eddig az én kommentárom.

A betelefonáló lelkes szavait Bolgár György hümmögve fogadta. Némi morfondírozás után elhitte a kijelentés téves tartalmát. A veterán műsorvezető az egyik legtájékozottabb magyar újságíró, ha az angolszász országokban és a magyar fővárosban szerkesztett médiumok tevékenységét kell értelmezni. A határon túli és a vidéki nyilvánosság ügyeiben viszont meghatóan tájékozatlan. Tegnap délután nem is volt képes a maga udvarias modorában pontosítani a kéretlen prókátor hamis állítását.  

Tíz mondat a Transindexről

Az egyetlen rangos lap vagytok a megnyomorított, megrontott sajtónkban. (Ágoston Hugó publicista, ÚjHét.com, 2022. február 15.)

Az erdélyi magyar sajtó utolsó hiteles hír- és véleményközlő felülete tűnik el. (Parászka Boróka publicista, Facebook.com, 2022. február 15.)

A Transindex előadta a sajtószabadság és az üldözöttség nagyhalálát. (Fall Sándor újságíró, Főtér.ro, 2022. február 15.)

A stábtagok egy kivétellel a Telex.hu-val indítanak közös projektet, míg egy valaki az Azonnali.hu-hoz megy. (Szalay Dániel újságíró, Media1, 2022. február 15.)

Amikor elindult, akkor ugyanazt az érzetet próbálta kelteni, mint az ős Index. Tehát azt, hogy ők valakik, akik középen állnak, kicsit ilyen cinikusan, de megpróbálnak minden irányban kritikusan szabad sajtót művelni. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Hír TV, 2022. február 16.)

Nagy kár, hogy annyi hasznos esztendő után abbahagyjátok. (Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke, ÚjHét.com, 2022. február 16.)

A Transindex egy baloldali szemléletű lap volt, és ilyen szempontból a pluralizmus sérül. (Csoma Botond RMDSZ-politikus, Magyar Nemzet Online, 2022.február 16.)

Belevágunk a Telex történetének következő, minden eddiginél nagyobb vállalkozásába: a felálló újságírókkal közösen szeretnénk elindítani a Transtelexet. (Dull Szabolcs főszerkesztő, Telex.hu, 2022. február 16.)

Szőrmentén a saját balliberális táborukat is bírálták néha, de a kommunikációjuk vektora mindvégig a nemzeti konzervatív erők és értékrend ellen irányult. (Borbély Zsolt Attila politológus, Magyar Nemzet Online, 2022. február 17.)

Azért örülök, hogy megint lesz független, internetes újság Erdélyben - Transindex után Transtelex -, mert ott is, mint mindenütt pluralizmusra, vitára, változatosságra, elevenségre van szükség. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, telex.hu, 2022. február 17.)

A legtömörebb meghatározás a Klubrádióról Sebes György újságíró tollából származik. Szerinte „Közszolgálati magánrádió.” (Népszava, 2019. március 18.) Értelmezése eladható portékát sejtet, amely nem talmi. Minden napnak van egy arca, ami azért furcsa megállapítás egy mégiscsak láthatatlan vállalkozás esetében. Ezzel magyarázható, hogy a programjából  kétarcú műsort választottam.

Falusi Mariann és Lang Györgyi fittyet hányt a szakmai szabályszerűségekre. Prózai kezdeményezésüket az újságíró-iskolában voltaképpen ellenpéldaként kéne tanítani. Szerdánként műsorukat sokáig az éltette, hogy a Pa-Dö-Dö fellépésein megismerték egymás rezdüléseit. Félszavakból is megértik egymást, de ami számukra magától értetődő, az mostanában számomra, talán a többi hallgató számára sem evidens. A három évtized alatt kikristályosodott összhang azzal szakadt meg, hogy a színes hajú, kezeslábasba öltözött és túlsúlyukat büszkén vállaló művésznők közül az egyik bajba került.

S mert bulvárlapokat nem olvasok, erről úgy értesültem, hogy néhány hete Falusi Mariann és az esedékes vendég érdekesnek ígérkező beszélgetésébe artikulátlan hang vegyült. Azt persze tudtam, hogy Lang Györgyit a szklerózis multiplex kerekesszékbe kényszerítette, de azt már nem, hogy nemrégiben sztrókot kapott, és a beszélőképességét is elvesztette. Műsorvezető társa pedig úgy döntött, hogy mégis marad az adásban, hátha ez javára válik a rehabilitációban. Számítása bevált. Barátnője szerdáról szerdára javult, és kásás szavai kezdenek tőmondattá összeállni.

Igazán kár, hogy a váltakozó vendégeket fülhallomást zavarba hozta a szokatlan helyzet. Nem nagyon értik, miért van szükség nehezen érthető kérdésekre, melyeket a pergő nyelvű másik műsorvezető foglal össze és egészít ki. Beleérző képességemből telik arra, hogy elfogadjam a Klubrádió döntését. A tulajdonos és a szakmai vezetők nyilván nem vita nélkül, de végül is áldásukat adták a nyilvános lélektani kísérletre, mely kétségkívül javulást eredményezett egy nagybeteg művész már-már kilátástalan állapotában. Együttérzésem sem feledteti azonban, hogy vagy két évtizedig rádiókritikus voltam, és van elképzelésem a műsorok mibenlétéről.

Miközben a szívem helyesli a közszolgálati magánrádiót működtetők emberbaráti gesztusát, megszívlelem Ungvári Tamás ide illő megállapítását is, miszerint „A tapintat nem jó műsor.”

Tíz mondat a műsorról

A kormánypártok megpróbálják kiszorítani az ellenzéki pártokat mindenféle hírműsorból. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Népszava, 1992. március 7.)

A közönség soha nem kérdezi meg egy jól sikerült műsor után, hogy mennyit keresett a művész. (Nagy Bandó András humorista, Délmagyarország, 1994. január 27.)

Halottakról nehéz szalonképes műsort csinálni. (Éles István parodista, Heti Kisalföld, 1995. április 14.)

Ha a televízióban az adáshibáért elnézést kérnek, akkor miért nem kérnek elnézést a műsorért is? (Vinkó József dramaturg, Nők Lapja, 1996. július 10.)

A kereskedelmi televízió a fogyasztóknak csinál műsort, a közszolgálati televízió a polgároknak. (Szabó László Zsolt, a Magyar Televízió vezérigazgatója, Heves Megyei Hírlap, 1999. június 26.)

Nekem műsort kellett csinálnom a meccsekből. (Szepesi György sportkommentátor, Nemzeti Sport, 2002. február 5.)

A televízióval nem az a baj, hogy rossz műsorokat sugároz, hanem hogy elmulasztja elkészíteni a jókat. (Wisinger István tévériporter, Klubháló.hu, 2006. február 28.)

A tapintat nem jó műsor. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, ATV, 2013. szeptember 18.)

A műsor legjobb részén túl vagyunk, csak azt nem vették föl. (Fiala János műsorvezető, ATV, 2018. szeptember 8.)

Bár a főzőműsor véget ért, az etetés egy percig sem áll le. (Sebes György újságíró, Népszava, 2018. december 29.)

Tegnap délután a Határok nélkül című műsorban figyelemre méltó mondat ütötte meg a fülemet. Szijjártó Péter külgazdasági miniszter Sepsiszentgyörgyön a budapesti kormányzat támogatásáról biztosította az erdélyi magyarságot. A Magyar Rádió tudósítója bevágta Kelemen Hunor mondatát is, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség elnöke szerint „Azt, hogy a közösségi oldalakon mi történik, a politika nem tudja befolyásolni.”

A hangharapásból nem derült ki, vajon a rádiósok miért éppen ezt tartották fontosnak kiemelni. Azért-e, mert a fideszesített erdélyi magyar sajtóból egyedül a digitálisban lehet még ellenvéleményt nyilvánítani? Vagy pedig azért, mert az elnök úr próbált elhatárolódni azoktól, akik az RMDSZ által is sugallt propaganda hatására a közösségi oldalakon ütik-vágják ama erdélyi értelmiségieket, akik nem értenek egyet Orbánék terjeszkedésével? Meg azzal, hogy az RMDSZ feladta a jóindulatú semlegességet, amellyel hagyományosan viszonyult a magyar kormányokhoz. Nem lepődnék meg a nekivadult hívektől való elhatárolódáson sem, ez ugyanis a kampányoló politikusok kedvenc időtöltése.

Gyurcsány Ferenc például évértékelőt tartott a múlt héten, és a korábbi kétértelmű célozgatások után végre leszögezte, hogy a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok közös miniszterelnök-jelöltje Márki-Zay Péter. Majd burkoltan megkérte a Dobrev Klára előválasztási veresége óta nekikeseredett DK-szavazókat, hogy a közösségi oldalakon ne szidják túlságosan a hódmezővásárhelyi polgármestert. De van még egy értelmezési lehetőség: a magyar politikai elitet idegesíti, hogy miközben sikerült megrendszabályozni a hagyományos sajtót (az újságokat, a rádiókat és a tévéket), a digitális sajtóban sokáig tehetetlennek bizonyult.

Választott politikusaink némi hepciáskodás után lemondtak a közösségi oldalak törvényi korlátozásáról, és befizetnek inkább  a közösségi médiába. A beszédes nevű „civil” szervezet, a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft például több mint 600 millió forintot költött arra, hogy fölerősítse a kormányzathoz közel álló véleményformálók hangját. Az ellenzéki pártok szerényebb anyagi forrásaikból a civil véleményformálók helyett a saját vezetőiket fizetik be. Ezzel magyarázható a főpolgármesteri hivatal költségvetéséből támogatott Karácsony Gergely elégedettsége: „A Facebookon kihozzuk nagyjától nullára a meccset.” (ATV, 2022. január 6.)

Tíz mondat a közösségi médiáról

Van egy felület, amit nem ural a Fidesz, ez a közösségi média. (Tóth Bertalan szocialista politikus, InfoRádió, 2016. december 6.)

A közösségi háló olyan, mintha minden idióta kapna egy szócsövet. (Náray Tamás divattervező, ATV, 2017. október 7.)

A szociális média, vagy hogy hívják ezt az internetvilágot. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2018. január 19.)

A közösségi médiában 90 százalék fölött van a balliberális tartalmak aránya. (Kovács István, a Megafon Központ igazgatója, Magyar Nemzet, 2020. augusztus 14.)

Közösségi média nélkül nem fogunk választást nyerni. (Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója, Magyar Nemzet Online, 2020. augusztus 15.)

Az online közösségi platformok megjelenése megteremtette annak lehetőségét, hogy a polgárok véleménye, vitája a kapuőrök nélkül juthasson el a nagy nyilvánossághoz. (Schiffer András volt LMP-politikus, 24.hu, 2021. január 26.)

Orbán genetikailag olyan, hogy nem fog már rászokni a közösségi médiára. (Stumpf István volt kancelláriaminiszter, Telex.hu, 2021. február 9.)

A teljes magyar médiát uralni vágyó Orbán ma már nagyon is odafigyel a közösségi hálóra. (Fábián András publicista, Újnépszabadság.com, 2021. július 5.)

A baloldalt gyakorlatilag porrá zúztuk a közösségi felületeken. (Rákay Philip publicista, Origo.hu, 2021. november 19.)

Azt, hogy a közösségi oldalakon mi történik, a politika nem tudja befolyásolni. (Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Magyar Rádió, 2022. február 14.)

Azok közé tartozom, akik szoktak választási programot olvasni. Az alkalmi szövetségbe tömörült ellenzéki pártok decemberre ígérték az övékét, a türelmemből azonban telik arra, hogy kivárjam az állásfoglalásukat. A kiszivárgó mondatokból arra következtetek, hogy a késedelemnek nyomós oka van. A különböző értékrendű pártok talán akarják, de egyelőre nem képesek eldönteni, vajon rendszerváltásra törekedjenek-e, vagy beérjék a kormányváltással. Erről árulkodik a bejegyzésem után olvasható összeállítás.

A legradikálisabb elképzelés a rendszerváltás, amelynek következményeként a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből semmi se maradna. Medgyessy Péter volt miniszterelnök azonban figyelmeztetett arra, hogy vannak olyan döntések, amelyeket érdemes volna megtartani. Nyilván nem a hatalomgyakorlás módjára gondolt, hanem például a családpolitikai intézkedésekre. Ahogy elnézem, eme közelítésmódtól az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter se zárkózik el. Ráadásul ahhoz, hogy semmi se maradjon az Orbán-rendszerből, kétharmados győzelemre volna szükség. Az esély erre a legcsekélyebb.

Az enyhe többségű győzelem után viszont erős ellenzék tornyosulna a Parlamentben, amely aligha engedné, hogy szőröstűl-bőröstül elsöpörjék. Ha pedig ennek ellenére a hatalomra kerülő koalíció erőszakos módszerekhez folyamodna, akkor olyan eszközökhöz nyúlna, amelyek ellen végre fölvette a harcot. Ebből a helyzetből valamiféle kiegyezés rajzolódik ki, amely nem kedvez azoknak, akik már most a rendszerváltást szorgalmazzák. S ott van még a talonban az úgynevezett B-forgatókönyv, amelyet persze a választási kampány miatt az ellenzéki pártvezetők nem kötnek az orrunkra.

Ha április 3-án Orbánék kis előnnyel tartják meg a hatalmat, az erős parlamenti ellenzék megakadályozhatja őket abban, hogy tökélyre fejlesszék a rendszerüket. Ebben az a logika, hogy amíg a jelenlegi uralkodó elit benntartja Magyarországot az Európai Unióban, szükség lesz a biodíszletként szolgáló ellenzékre, amely fügefalevélként takarja el a hatalmon lévők erőszakos természetét. A körülmények azt sugallják, hogy a két fél küzdelméből kis győzelemmel kerül ki az egyik. Ha a mostani ellenzék lesz az, akkor az a legvalószínűbb, amelyet Márki-Zay Péter alkotmányozó munkacsoportjának vezetője, Fleck Zoltán jogtudós így fogalmazott meg: „A rendszerváltás kormányváltással kezdődik.”

Tíz mondat a kormányváltásról

Tavaly ősszel az ország egyharmadán kormányváltás volt. (Horváth Csaba szocialista politikus az önkormányzati választásról, ATV, 2020. június 10.)

Akkor lesz kormányváltás, ha abbahagyjuk a tökölődést a pozíciókról. (Kanász-Nagy Máté, az LMP társelnöke az ellenzéki pártokról, Azonnali.hu, 2020. szeptember 1.)

Gyurcsány Ferenc rehabilitációja nélkül jelenleg nincs esélye a kormányváltásnak. (Török Gábor politológus, Népszava, 2020. december 21.)

A kormányváltást igénylők száma sokkal nagyobb, mint az előző három választáson volt. (Kéri László politológus, Klubrádió, 2021. május 31.)

A kormányváltáshoz ma még kevesen vagyunk. (Jakab Péter Jobbik-politikus, 2021. ATV, október 26.)

Szükség van kormányváltásra, de nem kell mindent kidobni, amit a Fidesz csinált. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, 2021. november 29.)

A cél egyértelműen a kormányváltás. (Gattyán György, a Megoldás Mozgalom miniszterelnök-jelöltje, ATV, 2021. december 17.)

Az ellenzék közelebb van a kormányváltáshoz, mint tavaly ilyenkor. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, ATV, 2021. december 20.)

Azt látom, hogy az ellenzék kormányváltást akar, nem rendszerváltást. (Antal Attila politológus, ATV, 2022. február 11.)

A rendszerváltás kormányváltással kezdődik. (Fleck Zoltán jogszociológus, Klubrádió, 2022. február 11.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor magyarosított, Lázár János pestezett, Demeter Szilárd kútba ugrott, Márki-Zay Péter borzongott, Karácsony Gergely márkizott, Lendvai Ildikó pedig noszogatott. Lefülelt mondatok.

Én a politikában csak Magyarországhoz tartozom. (Nagy Bandó András humorista, 24.hu, február 7.)

A koronavírust lehallgatni, megzsarolni, megvásárolni sem lehet. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, február 7.)

Egyházát durvább módszerekkel lehetetlenítik el, mint a kommunista időkben. (Dési János újságíró Iványi Gáborról, Klubrádió, február 7.)

Ha azt mondja, hogy ugorjak a kútba, akkor ugrom. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója Orbán Viktorról, 888.hu, február 8.)

Csoda, hogy ebben a borzasztó rendszerben egyáltalán kampányolni tudunk. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ATV, február 8.)

Ha a magyar ellenzék ilyen feltételek mellett győzni tud, az kisebb csoda lesz. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, február 9.)

A hazai médiaviszonyok pusztítóbbak a covidnál. (Bruck András író, Facebook.com, február 9.)

Ha ott is meghátrálunk, ahol szóba jöhetnek kreatív megoldások, akkor nem érdemes megnyerni a választást. (Polyák Gábor ellenzéki médiapolitikus a nyilvánosság átalakításáról, Magyar Narancs, február 10.)

Magyarországon nincs szükség 160 kórházra. (Dr. Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara titkára, 168 Óra, február 10.)

Magyarország ne legyen továbbra is Budapestország! (Lázár János Fidesz-politikus, volt kancelláriaminiszter, Promenád24, február 10.)

Az Orbán-kormány Csodaországában óriásplakát gyógyítja a covidot. (N. Kósa Judit újságíró, Népszava, február 11.)

A magyar demokrácia erősebb, átláthatóbb, kiszámíthatóbb. (G. Fodor Gábor politológus, miniszterelnöki tanácsadó az amerikai demokráciáról, Hír TV, február 11.)

Az ilyen rendszerek kitermelik maguk számára az ellenzéket. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, Klubrádió, február 11.)

Azt látom, hogy az ellenzék kormányváltást akar, nem rendszerváltást. (Antal Attila politológus, ATV, február 11.)

Nem dőlt el ez a választás. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, YouTube.com, február 11.)

Ő nem „politikusul” beszél, hanem őszintén. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus Márki-Zay Péterről, Magyar Hang, február 11.)

A humor akkor jó, ha az ember torkán akad a nevetés. (Hárs Anna dramaturg, Népszava, február 11.)

2010-ben úgy döntöttünk, hogy a kulcságazatokat magyarosítjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, február 12.)

Először kezdett el nagyiparban osztogatni a kormány. (Fekő Ádám újságíró, Azonnali.hu, február 13.)

Ne járassuk le a demokratikus egyeztetés fogalmát! (Lendvai Ildikó szocialista politikus az ellenzéki pártok eldöntetlen közös listájáról és köztársasági elnökjelöltjéről, Facebook.com, február 13.)

Minden modell téves, de néhány hasznos. (Bruck Gábor szociológus, Újnépszabadság.com, február 13.)

Jobban tetszenek Lendvai Ildikó közösségi bejegyzései, mint az újságcikkei. Amikor glosszát ír a fészbukos üzenőfalára, a szabadgondolkodású értelmiségi szólal meg benne. Amikor pedig publicisztikát a baloldal egyetlen napilapjába, a Népszavába, akkor felülkerekedik a politikusi énje, és mérlegel, nehogy véletlenül megbántsa a párttársait. Néhány órája, úgy éjfél körül a közösségi oldalon így foglalta össze Orbán Viktor tegnap délutáni beszédét: „A 23. évértékelőben nem találtam újabb szállóige-gyanús, veretes mondatot.”

Én találtam három kiforrottat és egy gyanúsat. A miniszterelnök meg is nevezte a forrásait: De Gaulle tábornokot (francia államelnököt), a „Vasladyt” (Margaret Thatcher brit miniszterelnököt) és Clint Eastwood amerikai filmszínész-rendezőt. A tőlük idézett mondatok illettek az okfejtéséhez, ám a negyedikkel, a sajáttal már értelmezési gondjaim vannak. Így olvasható a Miniszterelnök.hu honlapon: „A baloldal bár olyan, amilyen, de mégiscsak benne van a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban.” Igen ám, csakhogy a digitális jegyzőkönyv nem adja vissza az előadást és a terem hangulatát.

Amidőn az övéi, az ünneplőbe öltözött meghívottak meghallották az első tagmondatot, fölkapták a fejüket. A szónok ugyanis számtalanszor jelezte, hogy a baloldalt nem tartja a nemzet részének, most pedig mintha ennek épp az ellenkezőjét állítaná. Aki azonban hallotta is a beszédet, az tanúsíthatja, hogy a rutinos előadó a „nemzetben” kifejezés után hatásszünetet tartott, majd összefüggésbe hozta a Himnuszban a balsorssal. Akkor is szellemes az összehasonlítás, ha a feltételezett összefüggésről másként gondolkodom.

Az viszont tűnődésre késztet Lendvai Ildikó megjegyzésében, hogy ő a szállóige-gyanús mondatokra a veretes jelzőt használta. Velem ellentétben, aki inkább a szellemes és ütős jelzőt szorgalmazom. Márpedig a veretes antikot, patinást, magyarul: értékest, időállót jelent. Ehhez pedig az kéne, hogy ama bizonyos mondat a meghökkentésen, majd a kirobbanó nevetésen túl a történelmi valóságot is kifejezze. Miközben tehát elismerem, hogy gyanúsnak gyanús ugyan a miniszterelnök kétségkívül szellemes megállapítása, nem biztos azonban, hogy fölveszem a rendszerváltás óta gyűjtött szállóigék lexikonjába.

Orbán Viktor több mint harminc év alatt 47 mondattal vétette észre magát, ezzel az élmezőnyben foglal helyet. A mezőnyt Bodor Pál író, újságíró, glosszátor, publicista vezeti 69 szellemes, ütős és kimondottan veretes szállóigével.

Tíz mondat Orbán Viktor évértékelőjéből (Miniszterelnök.hu, 2022. február 12.)

2010-ben úgy döntöttünk, hogy a kulcságazatokat magyarosítjuk.

A baloldal bár olyan, amilyen, de mégiscsak benne van a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban.

12 évig dolgozott az ország, hogy a baloldal történelmi bűnét jóvátegyük.

Magyarországra nemcsak a vírus, de a baloldal is rátámadt.

Van itt még egy bökkenő, egy fekvőrendőr. Úgy hívják: Brüsszel.

/Az Európai Unió „elhibázott” energiapolitikájáról/ Mentőmellény helyett most egy malomkövet kaphatunk a nyakunkba.

Egyben akarjuk tartani az Európai Uniót.

Kanyarban is bátran előztünk.

A kormány az ország erején felül fejleszti a fővárost.

Van pénz, és ha folytathatjuk a kormányzást, akkor lesz is.

Évekig az ország második embere a szűkebb pátriájában értékelte a tavalyi esztendőt. A volt miniszterelnök valahol Budán beszélt az övéihez. Ma Orbán Viktor miniszterelnök értékeli 2021-et, a jövő héten pedig Márki-Zay Péter, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje.

Az első két beszéd olyan politikusok szájából hangzott el, akik számítanak a közéletben, de száműzetésben, fényes elszigeteltségben élnek. Lázár a főnöke fejére nőtt, ezért Orbán megszabadult tőle. Azzal múlatja az időt, hogy a mezőhegyesi ménesbirtokon mintagazdaságot fejleszt, Hódmezővásárhely és Szeged között pedig villamosított vonatot menedzsel. Akár még örvendezhetne is, hogy a hódmezővásárhelyi városházáról két polgármester robbant az országos politikába, Márki-Zay Pétert azonban ördögként festette a falra.  

E hangvétel szokatlan attól a kormánypárti politikustól, akiben eddig a legtöbb fantáziát láttam. De mert az ország gyakorlati irányítása után most a Dél-Tiszántúl fölötti hatalomért harcol, nem érdemes csodálkozni azon, hogy tegnapelőtt a szülőházától néhány méternyire, egy nyilvános helyen fordult a múltba. A gyökereit magyarázta. Azt, hogy szőröstül-bőröstül a vásárhelyi televénybe tartozik.

Gyurcsány Ferenc szerint a politikustól nem azt várják, hogy a múltat elemezze, hanem hogy közölje, mi a teendő. Holott a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártoknak jól jött volna, hogy szembe nézhessenek ama hibákkal, amelyek a 2002 és 2010 közti hatalomgyakorlást jellemezték. Gyurcsány gondolatmenete azonban nélkülözte az önkritikát. A választási kampány kellős közepén nincs az a politikus, aki önként adná föl a labdát a másik oldal mindent fölnagyító kommunikációs szakembereinek.

Mindazonáltal felróható a tegnapi évértékelőnek, hogy amikor lemondott a hatalomról, azt ígérte, hogy „k.rva jó könyvekkel” véteti észre magát. Azóta új pártot alapított, amely az ellenzék legerősebbje lett. Ez is politikai teljesítmény, az ígért könyveivel azonban nem találkoztam. Pedig kíváncsi lettem volna, vajon miként látja a miniszterelnökségét.

Olyan emberek értékeltek évet, akik most érettebb politikusok, mint hatalmuk teljében voltak. Kimozdultak a komfortzónájukból. Lázár János agresszívebb lett, Gyurcsány Ferenc béketűrőbb. Lázár múltba révedt, hogy visszafogadják a szűkebb pátriájába. Gyurcsány pedig elfeledkezett a múltról, hogy képletesen szólva királycsináló lehessen a jövőben. Esetleg királynőcsináló.

Tíz mondat Lázár Jánostól (Promenád24, 2022. február 10.) és Gyurcsány Ferenctől (YouTube.com, 2022. február 11.)

Nem én voltam és nem én leszek a magyar történelem legcukibb képviselője. (Lázár János)

A magyar romák mintha bevándorlók lennének a saját hazájukban. (Lázár János)

Ma a vidéken élőké a legnagyobb kisebbség Magyarországon. (Lázár János)

Magyarország ne legyen továbbra is Budapestország! (Lázár János)

/Márki-Zay Péterről/ A baloldal messiásának ideje volna megértenie: a vidék - például Hódmezővásárhely - nem dobbantó. (Lázár János)

A hatalom nem erős, hanem mokány fickónak mutatja magát. (Gyurcsány Ferenc)

A magyar politika kulturális és erkölcsi értelemben is feslett. (Gyurcsány Ferenc)

Pesten könnyű támogatóra lelni. (Gyurcsány Ferenc)

/A Demokratikus Koalíció híveihez/ Büszkén éljük meg, hogy nekünk van a legtöbb támogatónk, de ez a büszkeség nem lehet bántó. (Gyurcsány Ferenc)

Nem dőlt el a választás. (Gyurcsány Ferenc)                     

Ma reggel is bekapcsoltam a japán zsebrádiót, Orbán Viktor szokásos pénteki interjúja helyett azonban Rotyis Bálintot harangozta be a műsorvezető. Elnézést a kormányhoz közel álló intézetben dolgozó elemzőtől, de a mondandója helyett inkább egy tegnap délutáni műsor utolsó előtti betelefonálójáról tűnődöm. A Klubrádióban úgy mutatkozott be, hogy „Huszár Tamás óbudai kisnyugger”.

Annyit árult el magáról, hogy „liberális szeretettel” szemléli a körülötte lévő valóságot. Azt is fejtegette, hogy „amikor vidéken kampányoltunk”. Megnyilvánulásából pedig azt hallottam ki, hogy a széles körű, Dobrev Klárától Karácsony Gergelyen át Jakab Péterig ívelő ellenzéki együttműködést támogatja, vagy legalábbis tudomásul veszi. Ha úgy hozza a sors, szívesen kucorognék vele ugyanabban a lövészárokban, ám békeidőben megkérném arra, hogy hanyagolja a betelefonálós műsorokat. Krákog ugyanis. Cirákol, harákol, hertyeg, kerreg. Köszörüli a torkát, csakhogy nem úgy, mint országunk első embere péntek reggelenként 7.33 és 7.58 között, a Magyar Rádió stúdiójában.

Az ökumenikus ellenzéki aktivista tegnap délután 17.45 körül sorozatban adta ki azt a fránya torokhangot, amely a varjak közismert kifejezésmódja. Gyors egymásutánban kétszer, sőt háromszor is köszörülte a torkát, negyven krákogását számoltam össze. Ez új országos csúcs, a régit Orbán Viktor harmincnéggyel tartotta 2021. július 16-a óta. Miniszterelnökünk huszonöt perc alatt hozta össze a figyelemre méltó teljesítményt, az óbudai kisnyugger körülbelül tíz perc alatt. A jelenlegi kormányfő tehát percenként egynél valamivel többször krákogott, Huszár Tamás pedig percenként háromszor, de inkább négyszer. Vagyis tizenöt-húsz másodpercenként.

A hozzászólás végén hibátlanul olvasott föl egy Szijjártó Péterhez írott, néhány soros levelet, amelyre egyébként a külügyminiszter nem válaszolt. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy elismerésre méltó teljesítményében van még tartalék. Ha a felolvasásra szánt időt is rögtönzéssel töltötte volna el, még nagyobb arányban javíthatott volna Orbán Viktor országos csúcsán. S bár sikerült széttördelnie a mondandóját, annyit azért kihüvelyeztem belőle, hogy ha nem küszködne a tikkelésnek is nevezhető lélektani beidegződéssel, akkor kulturált értelmiségi benyomását keltené. Elvégre a Kovács Pál Rupert bencés szerzetes által 1794-ben gyűjtött közmondás szerint „Egy varjú is tud néha okosan krákogni.”