A legutóbbi napokban Orbán Viktor zakózott, Kövér László bélyegzett, Prőhle Gergely oroszozott, Róna Péter hevert, Mesterházy Attila kormányozott, Lányi András pedig parlamentált. Lefülelt mondatok.

Egy új Oroszországot ismertünk meg. (Bencsik András újságíró, Hír TV, február 27.)

Nemcsak szolgálta, hanem másolta is őt. (Tóta W. Árpád publicista Orbánról és Putyinról, Facebook.com, február 27.)

Mi mindig jó szimattal állunk a rossz oldalra. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, február 27.)

Mindig többet beszél az éppen szükségesnél. (Gusztos István liberális politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, február 28.)

Valószínűbb egy kormánypárti, mint egy ellenzéki győzelem. (Tóka Gábor politológus az országgyűlési választásról, Népszava, március 1.)

A magyar kormány azokat a döntéseket hozza meg, amelyeket nem tud elkerülni. (Mesterházy Attila szocialista politikus, ATV, március 2.)

Még azt is megérhetjük, hogy Orbán visszamagázódik Putyinnal. (Gábor György vallástörténész, Facebook.com, március 2.)

A miniszterelnök egyetért-e valamelyik egykori önmagával? (Kárpáti János újságíró, Klubrádió, március 3.)

Vagyonbevallása szerint Orbán puritánsága jellemzi. (Urfi Péter újságíró Putyinról, 444.hu, március 3.)

Putyin nevére vette a háborút. (Makai József újságíró, kijevi haditudósító, 168 Óra, március 3.)

A háború ötödik napján megjelent a „háború” szó. (Urbán Ágnes médiakutató a közmédiumok szóhasználatáról, Magyar Narancs, március 3.)

Oroszország brutális módon érdeket érvényesít. (Prőhle Gergely volt külügyi államtitkár, ATV, március 3.)

A világpolitika nem a mi zakóméretünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, március 4.)

A magyar külpolitika romokban hever. (Róna Péter ellenzéki köztársasági elnökjelölt, ATV, március 4.)

A Tisztelt Ház megszavaz és gyalázkodik, más dolga nem maradt. (Lányi András publicista az országgyűlésről, Magyar Hang, március 4.)

Az nem munka, hogy bejárnak hőzöngeni, mint egy kocsmába. (Kövér László Fidesz-politikus, az országgyűlés elnöke az ellenzéki képviselőkről, Délmagyarország, március 4.)

Nem lehet nem észrevenni a Demokratikus Koalíció túlsúlyát. (Nagy Ervin publicista az ellenzéki pártok közös listájáról, Magyar Hírlap Online, március 4.)

Amíg nem kerül hatalomra, nem akarok hozzá viszonyulni. (Gerő András történész Márki-Zay Péterről, Hír TV, március 4.)

Ha valamiben bizonytalan voltam, megnéztem az MTI-ben. Ha ma megnézem az MTI-t, bizonytalan leszek. (Veress Jenő újságíró, Facebook.com, március 4.)

A hatalom kommunikációja laktanyában készül, az ellenzéké kuplerájban. (Tamás Ervin újságíró, Népszava, március 5.)

Putyin lenullázta Orbán tizenkét évét. (Bruck András író, Facebook.com, március 5.)

Szűkebb pátriám az ország legnagyobb megyéje, elszármazott lokálpatriótaként naponta olvasom a Petőfi Népe online változatát. Mi történt Kecskeméten, ahol tíz évig laktam? Dunapatajon, ahol születtem? És Kalocsán meg Kiskőrösön, ahol szintén évekig éltem? Tegnap például azt olvastam a címoldalon, hogy „Így táncolt Putyin és Gyurcsány a finnugor csúcson”. Nocsak, ez érdekes, bár semmi köze a Duna-Tisza közéhez.

A cikk szerzői elővettek egy videó-felvételt, amelyet a köztévé híradója 2007. július 20-án sugárzott. Akkori miniszterelnökünk elutazott Szaranszkba, a mordvin rokonok fővárosába, ahol részt vett a finnugor népek világtalálkozóján. A szervezők meghívták a Debreceni Hajdú Együttest is, és a véletlenül épp ott tartózkodó Putyin elnököt annyira magával ragadta a kavargó, színes látvány, hogy beállt csárdásozni. Alacsony termetének megfelelő lányt forgatott, a 190 körüli Gyurcsány is magához illőt. Bár a cikk címe megengedné, hogy a két államférfiú egymással is csárdásozott, e feltételezés egyelőre nem aktuális. A választási kampány utolsó heteiben még előkerülhet.

Ekkor értettem meg Orbán Viktor kommunikációját. Miközben óvatosan elhatárolja magát az orosz hadsereg ukrajnai háborújától, azért nem ejti ki a száján Putyin nevét, mert ha szóba hozná, akkor a megyei sajtója akaratlanul is vele kötné össze az orosz diktátor nevét. Így viszont aki a vidéki hívei közül rokonszenvez a megtámadott ukránokkal, a cikk olvasása közben óhatatlanul Gyurcsánnyal társítja Putyint. Az állami propaganda-gépezetnek jól jött a 2007-es csúcstalálkozó. A kormányzati emlékezetpolitikának nem kell a „halzsíros atyafiság”, elvégre a türkök között keresi a magyarság gyökereit. Ki van ez találva.

Az egészet persze nem akarom a Petőfi Népe nyakába varrni. A fővárosban fundálták ki a 18 megyei napilap címlap-sztoriját. Tegnap körülbelül 250 ezer példányban jelent meg, és az online változatokkal együtt mintegy 1,2-1,3 millió emberhez jutott el. Eggyel több vagy kevesebb igazán nem számít az ellenzéki pártokat állítólag háttérből irányító Gyurcsány Ferenc rovásán, a szaranszki csárdás azonban szavazatokat hozhat Orbánéknak a közelgő választáson. Azt meg kecskeméti kollégám, a helyi sajtót kitűnően ismerő Ballai József  talán megírja egyszer, vajon a múlt század nyolcvanas éveiben 75-80 ezer példányban megjelenő Petőfi Népe hogyan jutott el napjainkban a tizenvalahány ezerhez és a központi véleményformáló anyagok szolgai közléséig.

Tíz mondat a megyei sajtóról

Szabad választásokra készülünk, de közben a kormányzó pártnak továbbra is tulajdonában vannak a megyei napilapok. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Fidesz-kampányfilm, 1990. március 23.)

A Fidesz nem tud és nem is akar beavatkozni a megyei sajtóstruktúrába. Egy ilyen vállalkozás nemcsak sok pénzbe kerülne, hanem kudarcra is lenne ítélve. (Szájer József Fidesz-politikus, Kisalföld, 1999. március 12.)

Gratulálok az FMH-nak és mindenkinek, aki Székesfehérváron a nyilvánosságban dolgozik. A gratuláció alól csak kevesen kivételek, de ők tudni fogják majd, hogy rájuk gondoltam. (Orbán Viktor miniszterelnök a székesfehérvári sajtó 125. évfordulójáról, Fejér Megyei Hírlap, 1999. július 1.)

A megyei sajtó legfeljebb az adott terület lakosságát célozza meg. A kisebb piac miatt sem húzhat erre vagy arra, minden körülmények között pártatlannak kell maradnia. (Szabó Miklós debreceni sajtómenedzser, az Inform Média ügyvezetője, Médiapiac.com, 2006/5.)

Az országos sajtóban például már megjelent, hogy csőd közeli helyzetben van a pécsi önkormányzat, a Dunántúli Napló szerint azonban Pécsen megszűntek a problémák. (Póré László kolbászárus, a Dunántúli Napló volt főszerkesztője, Média2.0, 2017. június 6.)

A megyei lapok megszerzése annyira fontos volt, hogy szakmailag nem készültek fel rá. (Klecska Ernő székesfehérvári újságíró, az Fejér Megyei Hírlap volt szerkesztője, 24.hu, 2018. május 3.)

Én a Mediaworkstól kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. (Andy Vajna filmmenedzser, a győri Kisalföld és a szegedi Délmagyarország tulajdonosa, Index.hu, 2018. december 10.)

Hiába tűnnek őskövületnek ezek a sajtótermékek, összességben még mindig nagyon sok embert érnek el, akiket máshogy nehéz megszólítani. (Józing Antal szombathelyi újságíró, Nyugat.hu, 2019. február 12.)

A kormány jól végzi a dolgát, az egészségügy világszínvonalú, az oktatás jó irányba halad, a szegénység megszűnőben. Ezt a kormányhoz közeli sajtó megírhatja anélkül, hogy retorziótól kellene tartania. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2020. november 14.)

Nincs egyetlen helyi lap, amelynek vezetőjét nem a kormány tette oda. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. február 9.)

A szomszédban dörögnek a fegyverek, itthon küszködünk a koronavírus ötödik hullámával, e sorok írója pedig ismételten a krákogással foglalkozik. Nem mentség, csupán magyarázat, hogy a varjak vészjósló hangját utánzó szó olyasmit takar, aminek helye van egy Médianapló című szakmai rovatban. Különösen akkor, ha országunk első embere divatot teremtett.

Azt vettem észre, hogy ha Orbán Viktor rögtönözve fejti ki az álláspontját, akkor nem értelmiségiesen ööö-zve, még csak nem is amerikaiasan am-ozva keresi a szavakat, hanem magyarosan köszörüli a torkát. A járványkezelésben százszor elmondott kifejezéseket zökkenőmentesen ismételget ugyan, de ha új téma kerül szóba, akkor bizony hallatszik a cirákolásnak, harákolásnak, hertyegésnek és kerregésnek is nevezhető zörej. Sokáig azt gondoltam, a légúti betegségek országlása idején normális, hogy a politikusok sem lógnak ki a sorból. Aztán vitába keveredtem egy újságíró kollégával, aki szerint a torokköszörülés inkább az idegrendszeri tikkelés egyik válfaja.

Egyelőre nem találom a hiteles választ, már kizárható azonban valami. Február közepén miniszterelnökünk évértékelő beszédet tartott. Csaknem egy órán át tartotta szóval a híveit, és egyszer sem krákogott. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy kigyógyult egy légúti betegségből, hanem csak azt, hogy nem kényszerült rögtönzésre. S bár a meggyőzésnek kevésbé hatékony eszköze az előre megírt és rutinosan felolvasott szöveg, ám ha a fejből mondott beszéd gyakori torokköszörüléssel párosul, akkor az eredmény nem igazán élvezhető. Ráadásul miniszterelnökünket bizonyos értelemben már letaszították a trónról.

Ö tartotta 2021. július 16. óta az országos csúcsot. A Magyar Rádióban 26 perc alatt 34-szer köszörülte a torkát. Ezt múlta felül Huszár Tamás óbudai ellenzéki politikus a Klubrádió 2022. február 10-i adásában. Körülbelül 10 perc alatt 40-szer krákogott. Február 25-én pedig a szintén Óbudáról érkezett volt budapesti főpolgármester, Tarlós István azzal vétette észre magát az ATV-ben, hogy mintegy 10 perc alatt 16-szor köszörülte a torkát. Produkciója fajlagosan (percenkénti adagolásban) többé-kevésbé megfelel Orbán Viktor tavalyi csúcsteljesítménynek.

Máskülönben országunk első embere tegnap, a szokásos péntek reggeli rádióműsorban 26 perc alatt 23-szor krákogott. Biztató fejlemény, hogy önmagához képest javuló formában van.

Tíz mondat Orbán Viktortól (Magyar Rádió, 2022. március 4.)

A világpolitika nem a mi zakóméretünk.

Ez igazi háború.

Mi a békében vagyunk érdekeltek.

Gyenge ember nem kap békét.

Beton szilárdságú biztonságunk van.

Ebben a pillanatban Magyarország A menedék.

Magyarország egy magyar ország, ahol mindig mindenről vita van. Arról is, amiről nem kéne.

Ha beszélni kell, akkor Brüsszelre mindig lehet számítani.

A kampány értelme, hogy a végén egy jó kormánya legyen az országnak.

A vírust az ötödik hullámban is legyőztük.

Biztos voltam benne, hogy néhány évnyi szünet után ismét akadnak a szakmánkból, akik szóba hozzák az orosz elnök díszdoktorságát Debrecenben. Idestova öt éve, hogy 2017 nyarán az egyetemi szenátus megszavazta a Civis Honoris Causa kitüntetést, amit az újságíró kollégák díszdoktorságnak véltek. Holott tiszteletbeli polgárt jelent, mellesleg a cívisek (a tehetős, mezőgazdasággal is foglalkozó és a jöttmenteket nem kedvelő „pógárok”) városában. Azt azért nem gondoltam, hogy a nyilvánosság munkatársaira oly jellemző tévedést az egyik legjobb magyar újságíró eleveníti föl. Pedig Szénási Sándor jól indult.

A Klubrádió kellemes hangú, művelt és jól író főmunkatársa szinte naponta olvas föl glosszát (rövid, csípős jegyzetet) az általa vezetett műsorokban. Március 2-án azzal kezdte, hogy az orosz diktátor kitüntetése nemcsak a debreceni egyetemre vet rossz fényt, hanem Orbán Viktor külpolitikájára is, eközben háromszor említette Putyin díszpolgárságát. Majd a glossza közepén már csak Putyin „díszségéről” beszélt, amely a végén sajnálatosan alakult át, mondván, hogy „Az, ami tegnap díszdoktorságot eredményezett, ma már nem létezik.” Mármint az, hogy az Ukrajnát napjainkban megtámadó orosz diktátor elfelejtette átvenni a díszpolgári oklevelet, ezért a szenátus most okafogyottnak tekinti a kitüntetést.

A műsorvezetői bicsaklás kínos, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítanék neki egy olyan szakmában, amelyben majd’ minden tévedésünket nyilvánosan követjük el. Bogarat ültetett azonban a fülembe. Vajon Putyin miért nem vette át a kimagasló közéleti tevékenységét méltató oklevelet? Orosz-specialista kollégám, akivel öt évig koptattuk az akkor még Kossuth Lajos Tudományegyetem lépcsőit Debrecenben, azt válaszolta: ahol 97 városnak van 200 ezernél több lakosa, ott egy nagyhatalom vezetője nem utazgat magyar kisvárosba. Azt már én fűzöm hozzá, hogy ha Putyinnak nem létező tudományos életművéért ajánlották volna föl azt a fránya díszdoktorságot, talán kegyeskedett volna átvenni.

Amidőn a szenátus megszavazta Putyinnak a díszpolgárságot, az ATV 2017. szeptember 4-én még pályakezdő bemondója belekezdett abba, hogy emiatt tiltakozott Vajda Mihály, és a debreceni egyetem nyugalmazott tanára lemondott professor emeritusi címéről. A latin kifejezés azonban idegenül hatott számára a súgógépen, ezért azt mondta az idős filozófusról, hogy „lemondott professzor emirátusi címéről”.

Tíz mondat Putyinról

Lassan mondom, hogy Putyin is megértse: Ruszkik haza! (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Twitter.com, 2014. március 3.)

Putyin azért jött ide, hogy Magyarországon keresztül Európába lépjen be. (Nagy Csaba újságíró, ATV, 2015. február 16.)

Az a figura, aki minden gyengeséget kihasznál arra, hogy növelje a mozgásterét. (Szabó Dávid, a Századvég Alapítvány külügyi igazgatója, 888.hu, 2017. január 31.)

Putyin nem Sztálin és nem Brezsnyev. (Domonkos László újságíró, Magyar Hírlap, 2017. február 1.)

Putyin látogatása súlyt ad Magyarországnak. (Sitkei Levente újságíró, Magyar Idők, 2017. február 3.)

Putyin nem Sztálin. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, 168 Óra, 2021. július 8.)

Szemmel láthatóan Putyin végig főnök volt és nem házigazda. (Fábián András publicista Orbán moszkvai látogatásáról, Újnépszabadság, 2022. február 4.)

Putyin rakétái Ukrajnát lövik, de Orbánt is telibe találták. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. március 1.)

Életre galvanizálja az orosz történelem démonait. (Szent-Iványi István diplomata, 168 Óra, március 2.)

Vagyonbevallása szerint Orbán puritánsága jellemzi. (Urfi Péter újságíró, 444.hu, 2022. március 3.)

Az Újnépszabadság nevű portálon tegnap megjelent egy eszmefuttatás. Kereszty András vette górcső alá a Médiatanács egyik közleményét. Okfejtése meggyőző, van azonban egy mozzanat, amelyet tovább gondolnék. Íme, a közlemény egyik mondata: „A médiának és különösen a közszolgálati médiának ilyen időkben kiemelt felelőssége van a megfelelő tájékoztatásban.” (2022. március 1. - 12 óra 43 perc)

Az „ilyen idők” a választási kampányt és az orosz-ukrán konfliktust jelenti. Az egyre élesebb  belpolitikai küzdelem és a világháború közeledte fokozott figyelmet érdemel a nyilvánosság intézményeitől és munkatársaitól. A tájékoztatáshoz biggyesztett „megfelelő” jelző azonban tűnődésre késztet. Azért zavar, mert a közlemény fogalmazói is használják ugyan a kiegyensúlyozottság kifejezést, amelyet egyébként igényel tőlük az alkotmány funkcióját betöltő Alaptörvény is, ám a válságos helyzetben mégis a „megfelelő” szót említik helyette. Vajon a szövegezők mire gondolhattak? A részrehajlásra tippelek.

Kovács György, az Országos Rádió és Televízió Testület (a hajdani médiahatóság) elnöke a Medgyessy-kormány országlása idején így fogalmazott: „A média a politika infrastruktúrája, amivel eljut az üzenet a választóhoz.” (Magyar Hírlap, 2004. április 26.) Ez a média alábecsülése, leszűkítése, ráadásul korjellemző megállapítás. Az akkor hatalmon lévők körülbelül így képzelték a nyilvánosság eszközrendszerét. E szűkkeblűségre néhány év múlva rá is fáztak. Egy másik meghatározás az őket váltók korai elképzelését tükrözi. Belényessy Csaba, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója nem sokkal a második Orbán-kormány hatalomra jutása után ezt nyilatkozta: „Egy közszolgálati médium legyen lojális a kormányhoz és tisztességes az ellenzékhez.” (168 Óra, 2010. december 9.)

Az MTI-nek szintén a kiegyensúlyozott tájékoztatásra kéne törekednie, miután azonban állami kötődésű, a hagyományaihoz tartozik, hogy szordínósan adja közre a kormányzatot bíráló álláspontokat. Ha a legutóbbi 12 év nyilvánosságát vesszük figyelembe, nem érdemes meglepődni azon, hogy a nyilvánosság államilag pénzelt eszközrendszeréből telik a kormányzat iránti lojalitásra. De vajon mivel magyarázható, hogy a közszolgálati médiumok, mint például az állami televízió, a Duna TV, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda tevékenységéből hiányzik az ellenzéki álláspontok tisztességes közlése?       

Tíz mondat a tájékoztatásról

Magyarországnak szüksége lenne egy korszerűsített sajtótörvényre. A szocialista időszakból fennmaradt jogszabály semmire sem való. A tájékoztatás legyen igaz, a média tárgyilagos! (Boross Péter volt miniszterelnök, Békés Megyei Hírlap, 1998. október 9.)

A magyar televízió egy versenyképes, korrektül tájékoztató közszolgálati médium kell hogy legyen, amelynek a műsorkészítéséből a politika kivonul. (Medgyessy Péter miniszterelnök, Magyar Távirati Iroda, 2002. augusztus 31.)

A médiának nem az a dolga, hogy érzelmeket mutasson, hanem az, hogy tájékoztasson. (Baló György műsorvezető, Heti Válasz, 2007. április 12.)

 Szájkosár-törvényeknek hívom őket, mert mindegyik valamilyen eszköze annak, hogy sokféle vélemény, szabad vélemény, kiegyensúlyozott tájékoztatás a közszolgálatban biztos ne legyen. Ott csakis kormánypárti irányítás legyen. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a Fidesz médiacsomagjáról, ATV, 2010. június 17.)

A szabályozás megfelelő arra, hogy a köz- és magántulajdonban lévő médiumok a jövőben kiegyensúlyozott, minden területre kiterjedő tájékoztatást biztosítsanak a magyar állampolgároknak. (L. Simon László Fidesz-politikus, Magyar Távirati Iroda, 2010. december 2.)

A nemzeti kormány kicsit áramvonalasította a tömegtájékoztatást. (Endrődi Gábor közgazdász, Galamus.hu, 2011. november 25.)

A sajtót nem azért találták fel, hogy tájékoztatás helyett félretájékoztasson. (Föld S. Péter újságíró, Népszabadság Online, 2012. július 9.)

A minőségi tájékoztatás hozzáférhetetlen. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Népszava, 2015. október 12.)

A sajtónak joga és kötelessége, hogy mindarról tájékoztassa a nyilvánosságot, ami megtudható. (Bauer Tamás DK-politikus, hvg.hu, 2017. február 20.)

Orbán Viktor olyan sajtótájékoztatót tart, ahol újságírók nem lehetnek jelen. (Balogh Judit újságíró, ATV, 2018. április 8.)

Több olvasónak is feltűnt, hogy az üzenőfalamon tegnap már nem jelentek meg szállóigék. A magyarázat egyszerű: február utolsó napjával megszűnt a közös játékunk. Több mint három évtizede gyűjtöm az ütős (erős, szellemes, korjellemző) mondatokat, és a mintegy négyezer szállóige-gyanúsból naponta föltettem kettőt-hármat. Körülbelül ezerre szavazhattak a digitális ismerősök.

A színes alapon nagyított betűkkel elhelyezett, maximum 130 karakternyi mondatok kora reggel láttak napvilágot. Sokan keltek velük, és nemcsak kedvet csináltak az élet elviseléséhez, hanem vélemény-nyilvánításra is serkentettek. Akadt napi győztes, aki negyven-ötven szavazatot is kapott, ez a köreimben soknak számít. Kizárólag olyanok tartózkodnak e fészbukos olvasókörben, akik profilképpel jelentkeztek. Egyharmaduk tanítvány, velük felsőoktatási intézményekben találkoztam, egyharmaduk szakmabeli, akikkel különböző szerkesztőségekben. Egyharmaduk pedig az élet más területeiről ismerős.

A napi győztesektől összejött 365 mondat. Plusz egy 366. is, elvégre néhány velős gondolat a február 29-éken jelent meg a nyilvánosság fórumain. Kirajzolódott egy képzeletbeli szövőév. Akadnak olyan közéleti személyiségek, akiket az olvasóim többször is beszavaztak a válogatottba. Például Moldova Györgyöt, Orbán Viktort, Temesi Ferencet és Szele Tamást ötször is. A két író nem meglepetés. Abból élnek, hogy jó mondatokat találjanak ki. A miniszterelnöknek pedig, amíg hivatalban van, mindig lesz apparátusa ahhoz, hogy a világirodalomból és a külföldi sajtóból alapot kapjon a továbbgondoláshoz.

Meglepetés egy újságíró jelenléte az élmezőnyben. Szele kolléga a maga ura. Több blogot is működtet, hogy megéljen, ráadásul nem kötődik egyetlen politikai szervezethez sem, amelyek szürkítenék a gondolatait. A négymondatosak közül Kuncze Gábor humorral megáldott politikus, ami ritkaság a hivatásrendjében. Majtényi László pedig olyan alkotmányjogász, aki nem megy a szomszédba jó mondatokért. Leginkább Gyurcsány Ferenc megítélése lepett meg. Elég gyakran véltem érdemesnek arra, hogy versengjen az aznap többi kiemeltjével. Ő is volt miniszterelnök, neki is volt apparátusa a szellemi bedolgozásra. A digitális ismerősök mégis kiszavazták, holott aligha tartoznak a kormánypárti voksolók közé.

Lehetséges, hogy a közismert emberek iránti rokonszenv is szerves része volt közös játékunknak, az immár mögöttünk hagyott napi mondatversenynek?

Tíz mondat a mondatokról

A legócskább mondatokat is hitelesíti a nagy név. (Bodor Pál író, Népszava, 1999. augusztus 7.)

Azt, hogy „három gyerek, három szoba, négy kerék”, először egy francia polgári politikus mondta. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2000. december 27.)

Ha a politikusok nem találnak ki egy blikkfangos mondatot, akkor a televíziók, rádiók, napilapok nem idéznek tőlük. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 2004. február 21.)

Nekem nem egyszerű, jól hangzó mondatokat kell kitalálnom, hanem az ország számára valós megoldásokat. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Fejér Megyei Hírlap, 2006. február 23.)

A szállóigéket nem lehet betiltani. (Lendvai L. Ferenc filozófus, Galamus.hu, 2011. október 19.)

Az erős mondat ott kezdődik, hogy kimondom, amit gondolok. (Nagy Feró rocker, 24.hu, 2016. szeptember 2.)

Mindig a legerősebb mondatokat vágjuk be. (Veiszer Alinda műsorvezető, Média 2.0, 2017. május 10.)

A politika eszmékből is áll, nemcsak mondatokból. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, Népszava, 2019. február 25.)

Mindenki ismeri a tőle eredő szállóigét: „Nem elég tisztességesnek lenni. Annak is kell látszani. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Kósáné Kovács Magdáról, (Facebook.com, 2020. július 27.)

Híres mondása most már a sírig is elkíséri. (Zöldi László újságíró Kósáné Kovács Magdáról, Blog.hu, 2020. július 28.)          

A miniszterelnök nyilvánosságunk első számú kedvezményezettje. Nem mindegy, hogy milyen szavakat használ. Orbán Viktor nyelvérzékéből telt a cokira, a kokira, a libernyákra, a sallerre és a Vona Gáborhoz társított szemöldökcsipeszre. Szavai vezérfonalul szolgálnak a kormánypárti politikusok és publicisták megnyilvánulásaihoz. Most csatlakozott hozzájuk a stratégiai nyugalom is.

Orbán Viktor szerint az ukrajnai helyzet zűrzavarral jár. Ahhoz, hogy mi itt, a szomszédban ne kapkodjunk, nyugalomra van szükség. „Ezt úgy hívják, hogy stratégiai nyugalom.” (M1, 2022.02.27.) Az országgyűlési választás előtt tehát nem akarja beleártani magát a geopolitikai játszmába. Oké, de akkor is zavar a stratégiai jelző. Azt sugallja, hogy stratégaként (magyarul hadvezérként) ura a helyzetnek. Csakhogy a stratéga fogalomkörébe belefér az ügyes, furfangos ember is. A leleményes vezérkari főnök nyugalomra int bennünket, egyszóval nyugi. Innen már csak egy lépés a nix ugribugri.

Egy kormánypárti honatya halála miatt 2015. április 12-re időközi választást írtak ki a tapolcai körzetben. A miniszterelnök április 9-én érkezett kampányolni, és azt fejtegette, ha veszítenének is, a kétharmad nélkül dolgozna tovább a kormánya: „Nincs ugribugri. Végigcsinálja a három évet úgy, ahogy kell.” Később, 2019. február 10-én az M1-nek adott interjúban németesebben fogalmazott: „Nix ugribugri.” Ugyanebben az évben, december elején pedig így nyugtatgatta a közvéleményt: „Ahogy szoktam mondani, nix ugribugri.” Ez nála azt jelenti, hogy béketűrés, csigavér, hidegvér, lassan a testtel.

A nix ugribugrit más is szokta mondani. Például Moldova György, aki számon kérte rajta, hogy elfelejtette kitenni az idézőjelet. Már 1986-ban, A pénz szaga című könyvben megírt egy magyar kamionsofőrt, aki Bécs környékén vette igénybe a világ legősibb mesterségét űző hölgy szolgálatát, majd azt vette észre, hogy lapostetű kúszik a testén. A patikában gyatra nyelvtudással hárította el a bolhapor helyett ajánlott gyógyszert: „Nix ugribugri, hanem langsam spazieren.” Ugyanezt a mondatot Hofi Gézától is hallottam, ő azonban magyar focistával mesélte el, és ujjaival mutatta a lassú, ráérős sétát.  

Vajon melyikük tekinthető az elsőnek? Miniszterelnökünk becsületére válik, hogy tiszteli az ugrabugráló elődöket. Mással aligha magyarázható, hogy a nix ugribugri helyett kitalálta a stratégiai nyugalom kifejezést. Ami inkább a szorult helyzetére utal, mint arra, hogy uralja a helyzetet.

Tíz mondat Orbánról és Putyinról

Európában bizony elszaporodtak Putyin pincsijei, és ezt most már mindenki kezdi veszedelmesnek látni. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Orbánviktor.hu, 2007. október 1.)

Amikor a magyar miniszterelnök a választási kampányban Putyin oldalán tűnik fel a képernyőnkön, akkor ez olyasmit sugall, hogy nincs ellenére, ha Putyinhoz kötik az ő imidzsét is. (Hörcher Ferenc publicista, Mos Maiorum, 2014. január 16.)

Nem Európa taszította Orbánt Putyin karjaiba, ő maga választotta a keleti csábítót. (Horváth Gábor újságíró, Népszabadság, 2014. január 20.)

Putyin elnök úr vitatott, de elismert szereplője az európai politikának. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2015. február 13.)

Mondjon valaki egy bíráló szót, amit Orbán mondott Putyinra! (Kovács László szocialista politikus, ATV, 2017. január 27.)

Azért fontos Putyin látogatása, mert a Krim annektálása óta nem találkozott uniós tagország vezetőjével. (Csuhaj Ildikó újságíró, ATV, 2017. január 31.)

Orbán Putyin kottájából játszik. (Botka László szocialista politikus, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Sonline.hu, 2017. április 12.)

Nem Európát képviselte Moszkvában, hanem Putyint képviseli Európában. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt Orbán Viktorról, ATV, 2022. február 1.)

Orbán nagyobbnak és erősebbnek érzi magát Putyin mellett. (Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő, Magyarul a Dennik N-ben, 2022. február 25.)

Orbán azért akar „kimaradni”, hogy még esetleg megtartson pár jó pontot Putyinnál. (Pintér Bence újságíró, Úgytudjuk.hu, 2022. március 1.)

 Ha ’56-ban csak feleannyi hős lett volna Budapest utcáin, mint amennyi most emlékéremért jelentkezik, az oroszok még mindig nem vették volna be a várost. (Moldova György író, 168 Óra, 1996. szeptember 24.)

Az oroszoknál a válság az egyetlen, amely még birodalmi méretű. (Gothár Péter filmrendező, Népszava, 2004. január 31.)

Nem lehet az oroszokkal olyan megállapodást kötni, amelyet tíz évre titkosítanak. (Orbán Viktor volt miniszterelnök, YouTube.com, 2008. február 28.)

Én már azzal is megelégednék, ha az oroszok postán adnák fel az atomerőművet, és nem személyesen akarnák elhozni. (Kuncze Gábor liberális politikus, Index.hu, 2014. március 11.)

Nem kellett volna-e a megszállás évtizedeiben eltanulni néhány könnyű fogást az oroszoktól? Egyedül a szotyolázást sikerült. (Végh Alpár Sándor közíró, Magyar Nemzet, 2014. augusztus 2.)

Az a szankciós politika, amit a Nyugat csinál, többet árt nekünk, mint az oroszoknak. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2014. augusztus 15.)

Ha már választani kell, inkább az oroszok tiltsanak ki, mint az amerikaiak. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, ATV, 2015. március 22.)

Abból még nem jöttünk ki jól, ha rosszban vagyunk az oroszokkal. (Vona Gábor Jobbik-politikus, Index.hu, 2016. február 24.)

Mintha az oroszoknak elegük lenne a féktelen ruszkizásból. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2020. június 29.)

Megindultak a medvék a málnásba. (Pásztor Anita Enikő közíró, Facebook.com, 2022. február 26.)

Ha még mindig újságírással kacérkodó főiskolásokat és egyetemistákat tanítanék, akkor a következő szemináriumi foglalkozást a közismert mondásnak szentelném. Ama interjúból olvasnék föl részletet, amely a Jelen című hetilap online kiadásában jelent meg. Alföldi Róbert beszélt a köz- és magánérzetéről, eközben szóba került a Mefisztó című előadás, amelynek főszereplője. A kérdésre, hogy miként jött ki a rendezővel, a Vajdaságból érkezett Urbán Andrással, ezt válaszolta: „Ha van két olyan színházi alkotó, aki a színházcsinálás minden egyes szegletéről annyira távoli dolgot gondol, mint amilyen messze esik Makó Jeruzsálemtől.” (2022. február 26.)

Biceg a mondat, de azért érthető: A köztük tátongó távolság ellenére jól kijöttek egymással. A két város közti távolság egyébként légvonalban 2904, autóval, a szárazföldön pedig 5705 kilométer. Van azonban egy harmadik lehetőség is, a tengeri út. Története az, hogy II. Endre királyunk 1217-ben keresztes hadjáratot hirdetett a Szentföldre, a tegnapi Palesztina és a mai Izrael területére, melyet aakkoriban „a hitetlen muzulmánok” uraltak. A csapata Velencében szállt hajóra, és az egyik tiszt, Makó vitéz azzal ütötte el az időt, hogy iszogatott. Elaludt a fedélzeten, majd arra ébredt, hogy a közeli parton kereszt látható a templom tetején. Azt hitte, hogy Jeruzsálembe érkezett, holott csupán a dalmáciai Spalató (a mai Split) mellett haladt az a vánszorgó hajó.

A közmondások szakértője, Tóth Béla  a Szájrul szájra című könyv 1901-es kiadásában úgy értelmezte a két város közti távolságot, hogy „amikor a király kereszteseket gyűjtött, a makaiak azt mondták: nem megyünk, mert Makó igen messze van Jeruzsálemtől”. Másként fogalmazva nincs semmi közük az uralkodó távoli passziójához. Kelemen Ferenc azonban, a Makó név közmondásainkban című tanulmány szerzője 1971-ben cáfolta e feltételezést. Kimutatta, hogy Makó városa a XIII. század elején még nem is létezett. A helyén egy Völnek nevű, húsz-harminc portából álló falu volt. Évtizedekkel később kétségkívül felbukkant egy Makó nevű bán, valószínűleg róla nevezték el a várost, amelynek tehát semmi köze Jeruzsálemhez.

Mellesleg Alföldi Róbert jobban járt volna, ha ismeri a mondás eredeti jelentését. Az interjúban ugyanis a látszólagos különbségek helyett épp a szellemi hasonlóságot hangsúlyozta. A próbák közben kiderült, hogy a rendezővel nincsenek is távol egymástól. Azt már én fűzöm hozzá, hogy különösen akkor nem, ha az egyik - mint a kótyagos Makó vitéz - közeledik a másikhoz.

Tíz mondat Makó vitézről

Annyira van, mint Makó Jeruzsálemben. (Ballagi Mór nyelvész, Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye, 1850, Szarvas)

Száz emberből 99-nek fogalma sincs arról, milyen történet szülte a „Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől.” közmondást. (Ungár Tamás újságíró, Népszabadság, 2014. március 28.)

Talán még szegény Makó vitéz is közelebb jutott Jeruzsálemhez, mint Gyurcsány a baloldal szellemiségéhez. (Fricz Tamás politológus, Napi Gazdaság, 2015. augusztus 12.)

Az árverés olyan messze áll tőlünk, mint Makó lovag Jeruzsálemtől. (Torgyán József volt kisgazda politikus az állami földek licitjéről, Magyar Nemzet, 2016. április 23.)

/A nemzeti banki aranytartalék elkótyavetyéléséről/ A hír szinte két hétig uralta a médiát, pedig a valóságtól és főként az igazságtól olyan messze van, mint a mondás szerint Makó vitéz Jeruzsálemtől. (Boros Imre közgazdász, az első Orbán-kormány tárca nélküli minisztere, Magyar Hírlap Online, 2017. január 19.)

Olyan messze vagyunk ettől, mint Makó kapitány Jeruzsálemtől. (Komlódi Gábor ügyvéd, ATV, 2019. december 3.)

A rég álmodott valódi demokrácia olyan messze áll tőlünk, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől. (Ujj János aradi újságíró, NyugatiJelen.com, 2020. június 10.)

Ahogy a mai magyar pártkocsmát elnézem, Makó vezér közelebb volt Jeruzsálemhez, mint a mi pártjaink a demokratikus minimumhoz. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Újnépszabadság.com, 2020. augusztus 6.)

/A vakok érzékeléséről/ Ez az észlelés olyan messze áll a valódi látástól, mint Makó vitéz álldogált Jeruzsálemtől a maga idejében. (Bene Zoltán író, Irodalom Jelen Online, 2021. november 19.)

Az európai topfutballtól olyan messze vagyunk, mint a mondás Makó vitéze Jeruzsálemtől. (Pór Károly újságíró, Nemzeti Sport Online, 2022. január 28.)      

A legutóbbi napokban Orbán Viktor tájékoztatott, Semjén Zsolt gyerekezett, Lázár János keresgélt, Gyurcsány Ferenc putyinozott, Vona Gábor rádiózott, Róna Péter pedig védekezett. Lefülelt mondatok.

Magyarországon sokan vidáman lubickolnak a vesztesek komfortos fürdőmedencéjében. (Végel László újvidéki író, Mozgó Világ, 2022/2.)

Küldetéses embernek tűnik. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója Márki-Zay Péterről, Hír TV, február 20.)

Voltam a Külügyben, az is egy színház. (Márton András színész és diplomata, Klubrádió, február 20.)

Két év alatt az emberek besavanyodtak. (Konrád Tibor kisbácsi önkormányzati képviselő, Magyar Rádió, február 21.)

Elfogytak lehetőségeink a plurális megszólalásra. (Gáspárik Attila marosvásárhelyi színigazgató, Jelen.media.hu, február 21.)

Nem akarják a görbe tükröt látni. (Szaniszló Sándor DK-politikus a hatalmon lévőkről, ATV, február 21.)

Az oroszok visszaveszik azt, ami jog és igazság szerint is az övék. (Pilhál Tamás újságíró, PilhálMűvek.blog, február 22.)

Minden politika, ami nem magánügy. (Kukorelly Endre író, ATV, február 23.)

A tőkebarát baloldal kóklernek, hozzá nem értőnek kiáltott ki. (Róna Péter, az ellenzéki pártok köztársasági elnökjelöltje, 168 Óra, február 24.)

A két kiló igazságát általában belecsomagolja két mázsa sértett képzelgésbe. (Székely Csaba drámaíró Vidnyánszky Attiláról, Magyar Narancs, február 24.)

Akármiből csinálnak bármit. (Dévényi István újságíró a kormányzati karaktergyilkosságokról, Magyar Hang, február 25.)

A lájkokat akarják szavazatokra váltani április 3-án. (Sitkei Levente újságíró a fészbukozó ellenzéki politikusokról, Magyar Nemzet Online, február 25.)

Megállapítható, hogy Oroszország agressziót követett el Ukrajna ellen. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke, Hajdú Online, február 25.)

Nem kell barátkozni egy agresszorral. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Putyinról és Orbánról, ATV, február 25.)

Az újra leereszkedő vasfüggöny csikorgását halljuk. (Lányi András publicista, Válaszonline.hu, február 25.)

Talán az sem véletlen, hogy a rádióban még soha nem hallottam annyit bakizni a hírolvasókat, mint az elmúlt napokban. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, február 25.)

Annak adjanak hitelt, amit mondunk! (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, február 26.)

A magánéletében minden honfitársunk azt csinál, amit akar, de a gyerekeink védelmében mindenfajta szexuális propagandát megakadályozunk. (Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Borsod Online, február 26.)

Nincs sok keresnivalóm a politikában, ha Hódmezővásárhelyen nem nyerem el a választók bizalmát. (Lázár János volt kancelláriaminiszter, Privátbankár.hu, február 26.)

Az ellenzék alkalmasságát kellene hihetővé tenni. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Facebook.com, február 26.)

Minél képzettebb valaki, annál kevésbé kedveli a rendszert. (Lengyel László politológus, Népszava, február 26.)