Az ellenkezésre - vághatnánk rá. Óvatosságra int azonban Daniel Defoe esete. Az első mai értelemben vett újságíró a XVIII. század első éveiben fényezésre vállalkozott. Elszegődött egy Harley nevű whig (liberális) politikushoz. A londoni parlament legjobb szónokát ugyanis idegesítette, hogy a Parlament falain kívül a kutya sem ismeri. Mondataival telt meg az újság, amelyet a liberális világnézetű szerkesztő meggyőződésből csinált. Aztán a politikus miniszteri széket kapott a tory (konzervatív) kormánytól. Defoe nem követte. Kiábrándultságában megírta a ma is olvasható Robinson Crusoe-t, a világirodalom egyik remekművét.

A sajtó csak az évszázad végétől, a Nagy Francia Forradalom hatására szabadult el a politika járszalagjáról. A kontinentális Európában az Elba folyó szabott határt neki. Tőle nyugatra gazdasági vállalkozás lett, keletre maradt politikai. A gazdaságossági kísérletek után most nálunk nagyon politikai vállalkozás. Kicsi a magyar nyelvű piac, a világhálós hozzáféréssel együtt is csupán 13-14 milliós. Jellemző, hogy az egyetlen ellenzéki napilap, a Népszava is csak a politikai (kormányzati) hirdetések segítségével életképes. Az úgynevezett ellenzéki sajtó hír- és véleménybuborékokban működik. Színes, érdekes, ám egymástól is elszigetelt.

Az ellenzéki jelzőt azért feledném, mert a jelző nélküli sajtó abból él, hogy megírja azt, amit a kormány befolyási övezetében lévő szerkesztőségek el akarnak titkolni. Létezéséből fakad a hatalmon lévők ellenőrzése. Olykor közéjük sorolja az ellenzékinek nevezett politikusokat is, akik a kormány ellenében, kisebb-nagyobb települések fölött testesítik meg a hatalmat. Elég, ha nálunk a sajtó úgy viselkedik, mint egy igazi újság. A feltárt információkat értelmezi; különböző vélemény-műfajokban dolgozza fel. Erre utal a bejegyzésem utáni összeállítás utolsó előtti idézete is.

A jelenlegi miniszterelnöknek ideológiai kérdésekben tanácsokat ad egy milliárdos hölgy. Ugyanakkor szintén milliárdos fia az egyik ellenzéki pártban politizál, és néhány portált működtet. Egyet például Szombathelyen, ahol az Ugytudjuk.hu közli ama információkat és véleményeket, amelyek a hajdan még újságnak nevezhető Vas Népéből kimaradnak. Ha április 3-án úgy alakulna a helyzet, hogy az országgyűlés fiatal és tehetséges képviselője visszatérne a mama szoknyájához, és esetleg belépne az ötödik Orbán-kormányba, vajon újságírónak szerződtetett munkatársai milyen regényt írnának?       .     . 

Tíz mondat az ellenzéki sajtóról

A sajtószabadság ma a tulajdonos szabadságát jelenti, ez Simicska nyilatkozataiból kiderül. S ha ez így van, akkor a Magyar Nemzet és a Hír Televízió a mi szempontunkból nem kezelhető másként, mint ellenzéki orgánumként. (Kövér László Fidesz-politikus, az országgyűlés elnöke, Magyar Hírlap, 2015. március 14.)

Van egy jó minőségű ellenzéki sajtó, amihez nem tartozik jó minőségű ellenzék. (Para-Kovács Imre publicista, hvg.hu, 2015. április 28.)

A sajtó tökéletes ellenfél a Fidesznek, mert még annyira sem próbál választást nyerni, mint az ellenzéki pártok. (Czinkóczi Sándor újságíró, 444.hu, 2017. július 26.)

Az ellenzéki lapok erős ellenzéki pártok hiányában maguk is politikai szereplőkké váltak. (G. Fodor Gábor politológus, miniszterelnöki tanácsadó, a 888.hu főszerkesztője, tv2, 2018. február 5.)

Nem általában az ellenzéki sajtót érték érzékeny veszteségek, hanem annak nem baloldali részét. (Pápay György publicista, Azonnali.hu, 2018. június 14.)

Igényes, jó tollú újságírókat a másik oldalon látok. (Dr. Varga István ügyvéd, a KESMA-kuratórium elnöke, Behir.hu, 2019. február 4.)

Ellenzéki lapok ellenzéki politikusok ellen indítanak lejárató akciókat. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Index.hu, 2019. december 9.)

Az ellenzéki sajtó nem független - akkor nem ellenzékinek neveznénk -, hanem politizál. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Origo.hu, 2020. június 25.)

Egy újság ne is legyen ellenzéki, csak ne legyen kormánypárti! (Ungár Péter LMP-politikus, az Azonnali.hu és az Ugytudjuk.hu tulajdonosa, ATV, 2020. július 24.)

Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)

Öt éve írtam róla nekrológot. A 2500 karakternyi jegyzetet a saját szavaival fejeztem be. Fénykorában, a múlt század kilencvenes éveiben letegezte az utókort, és azt üzente neki, hogy „Tekerjetek szavaimba!” Most innen folytatom.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége képviseletében búcsúztam tőle a Farkasréti temető ravatalozójában. Néhány centire a hamvait tartalmazó urnától, amelyet az úgynevezett Jókai-lepellel terítettek le. Miközben róla beszéltem, azt vettem észre, hogy a muzeális értékű szöveten penészfolt látható. Ez annyira zavart, hogy Pali temesvári középiskolája, a piarista líceum helyett jezsuitát mondtam. Azóta is röstellem, vigasztal azonban  másik gondolata, miszerint mi műveljük a legnyilvánosabb szakmát, és majd’ minden tévedésünket nyilvánosan követjük el. Fél évtized múltán pontosítom hajdani önmagamat.

Ezzel együtt az is szóba hozható, hogy amikor a penészfoltot megemlítettem a MÚOSZ vezetőinek, a fülük botját se mozdították. Néhány hónapja jött az új vezetés, és egyik tagja, Somfai Péter kezdeményezte a Jókai-lepel megtisztítását. Ha az elnökség valakit a legpatinásabb újságíró szervezet saját halottjának tekint majd, a temetési szónokok már nem hivatkozhatnak arra, hogy a lepel látványa zavarta meg őket. Bár hátra van még a teljes renoválás, amely körülbelül 200 ezer forintba kerülne.

Bodor Pál szellemi hagyatéka már egy kolozsvári archívumban kutatható. Hiányzik azonban belőle az a mintegy másfél ezer Diurnus-jegyzet, amely számítógépem merevlemezén várja sorsának alakulását. 2004 és ’11 között szerkesztettem egy diákportált, a Klubháló.hu-t, amelyen a szegedi, nyíregyházi, egri, budapesti, székesfehérvári, szombathelyi és pécsi tanítványaim legjobb írásai láttak napvilágot. Többnyire személyes hangú jegyzetek. Az újságírással kacérkodó fiatalok a szépírás fortélyait Pali naponta megjelenő tárcáiból tanulhatták. A gyakran közöttük időző öregurat imádták azért is, mert amikor a diáklányok kezet nyújtottak, hogy bemutatkozzanak, az erdélyi hagyományokból érkezett gavallér kezet csókolt nekik.

A kilencvenedik születésnapjára, 2020-ben lányával és özvegyével szerettünk volna egy kötetre valót megjelentetni a diurnusok javából. Az egyik kiadó igazgatója azt mondta, hogy e jegyzetek elavultak. Mintegy négyezer szállóigéből álló gyűjteményem csúcstartója Bodor Pál hatvanvalahány szellemes és ütős mondattal. Kiválasztottam közülük tízet. Döntse el az olvasó, vajon igaza volt-e a könyvkiadó vezetőjének.

Tíz mondat Bodor Páltól

A kommunizmus csak osztani tudott, a kapitalizmus szorozni is. (Magyar Nemzet, 1989. november 17.)

Sorsából nem vándorolhat ki az ember. (Népszabadság, 1994. január 12.)

Tekerjetek szavaimba! (A Hírlap, 1994. április 21.)

Piac már van, gazdaság még nincs. (Kecskeméti Lapok, 1994. június 16.)

Lehet, hogy helyrajzilag Európában vagyunk, de a pincéjében. (168 Óra, 1997. február 25.)

A cenzúra írni tanít. (Irodalmi Jelen, 2004/október)

Csak a titok terjed gyorsan. (Klubháló.hu, 2008. február 11.)

A fióknak sem szabad akármit írni. (Klubháló.hu, 2009. április 27.)

Hatalomban a Fidesz mindig elveszti az önuralmát. (Klubháló.hu, 2010. szeptember 16.)

Szidják a diktátort, rossz az ízlése. Nem az a baj. De kötelezővé akarja tenni. (Ellenszék.hu, 2012. április 30.)

 A legutóbbi napokban Orbán Viktor nem szankcionált, Márki-Zay Péter és Dobrev Klára orbánozott, Jakab Péter tortázott, Demeter Szilárd pedig uniózott. Lefülelt mondatok.

Cár atyuska alig várja, hogy zabráljon. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, március 6.)

„Stratégiai nyugalom” - új fogalmakat tanulunk. (Erdélyi Rezső Krisztián politológus, Magyar Rádió, március 7.)

Az állami média most blokkolja a kritikus hangokat. (Gulyás Erika újságíró, Népszava, március 7.)

Sokkal kényelmesebb kontroll nélkül kormányozni. (Somogyi Zoltán szociológus, ATV, március 8.)

Ha most megint bezárnának, biztosan megnyerném a választást. (Czeglédy Csaba szombathelyi ügyvéd, közös ellenzéki képviselőjelölt, 24.hu, március 8.)

Nem mindenki játszik kormányváltásra. (Bangóné Borbély Ildikó volt szocialista politikus az ellenzéki politikusokról, Index.hu, március 8.)

Orbán Viktor a magyar Putyin. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Facebook.com, március 8.)

Gáz és olaj nélkül egyszerűen nem működik a magyar gazdaság. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, március 8.)

Ugye látjuk, hová vezet az egyszemélyes hatalomgyakorlás putyini receptje. (Pálfi György filmrendező, Népszava, március 9.)

A stratégiai nyugalom stratégiai fejetlenség. (Dobrev Klára DK-politikus, ATV, március 9.)

’21-ben valóságos gazdasági csoda következett be Magyarországon. (Boros Imre közgazdász, volt miniszter, Magyar Rádió, március 10.)

Hitelből működik Magyarország. (Gáspár Kristóf politológus, ATV, március 10.)

Nem újraosztottuk, hanem növeltük az ellenzék tortáját. (Jakab Péter Jobbik-politikus, Magyar Narancs, március 10.)

Az ellenzéknek nincs oka az elbizakodottságra. (Hann Endre szociológus, 168 Óra, március 10.)

Már csak három hét maradt az ellenzéknek a hangulat megfordítására. (Nagy Attila Tibor politológus a választási kampányról, Magyar Hang, március 11.)

Kormánytisztviselők hivatalos rendezvényeken is cowboynak öltöznek. (Szűcs Gábor Róbert nyugalmazott diplomata, Újnépszabadság.com, március 11.)

Minden jel arra mutat, hogy nem békét akarnak, hanem legyőzni Putyint. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Európai Unióról, Hungarian Conservative, március 11.)

Nézem az interneten a kék-sárgába borult portálokat, mert már nem a szivárvány a menő. (Deme Dániel újságíró, Magyar Hírlap Online, március 12.)

Innen nincs igazi ok a menekülésre. (Dupka György kárpátaljai történész, Magyar Nemzet Online, március 12.)

A pályaudvarokon nem sok feladatot vállalnak magukra az állami szervek. (Hetényi Zsuzsa orosztanár és alkalmi tolmács, Népszava, március 12.)

Putyint csak az orosz nép válthatja le. (Kőbányai János író, Origo.hu, március 13.)

Egy politikai szervezetben kétféle embertípus leledzik. Az egyiket héjának nevezik a hírmagyarázók, mert a hatalomgyakorlás lényegének tekinti az ellenségkeresést, a harcot, a háborút, a konfliktust. A másik az úgynevezett galamb, aki a hatalomgyakorlást azonosítja az alkuval, a megegyezéssel, a kompromisszummal. A miniszterelnöki tevékenységét militarizálásnak szentelő héja most turbékol. Abból is lehet persze békegalamb, aki a magyar hadsereg főparancsnoka (jelenleg Áder János, május 10-étől pedig Novák Katalin) helyett tartja a frontot.

Orbán Viktor épp azt a tervet ajánlja megvalósításra, hogy jobban tesszük, ha kimaradunk a szomszédban dúló háborúból. De vajon lehet-é őt vezérkari főnöknek titulálni csupán azért, mert eddig már százszámra honosított meg a közéletben katonai kifejezéseket? A legutóbbi választási veresége után így fogalmazott: „A csatatérről rendezetten vonulunk le, és a vezérkari sátorban már a jövőt tervezik.” (Magyar Nemzet, 2006.05.06.) Még az elismert hadi szakíró, Rónay László irodalomtörténész is csak azt mondta róla, hogy „Orbán Viktor kiváló politikus, messze kiemelkedik a Fidesz vezérkarából.” (Népszava, 2011.10.12.)

Úgy képzelem, hogy amidőn híre jött Putyin ukrajnai „kalandjának”, országunk első embere rögtönzött valamit. Nem túl acélosat, bárki meggyőződhet erről, ha elolvassa a bejegyzésem utáni összeállítás első, az élő adás hevében elformátlanodott okfejtését. Aztán a kormánypárt vezérkarából szólt neki valaki, hogy Főnök, ezzel a gondolattal lehetne kezdeni valamit. Orbán a milliós olvasottságú közösségi üzenőfalán már pontosabban és rövidebben fogalmazott. Kevesebbet kell beszélni, de azt a felelősségünk tudatában - fejtegette a legtöbbet beszélő magyar politikus.

Aligha véletlen, hogy országszerte kampányoló munkatársai szájukra vették a „stratégiai nyugalom” kétes értékű szókapcsolatot, és megtöltötték vele a megyei lapokat. A meggyőzésre tartott szakértők pedig tovább sulykolták a szikárságában is semmitmondó fogalmat. Az apparátus ugyanis nem válogathat a héjából galambbá változott politikus szóteremtményeiből. Ami kicsúszik a (vezérkari) Főnök száján, azt a kormánypárti újságírók, szakértők, világhálós trollok fölkapják, és megpróbálják értelmezni, kibontani. Ezt most nem nagyon engedte az „anyag”, de legalább érzékelhettük, hogy miként működik az egyszemélyes demokrácia gépezete.   

Tíz mondat a stratégiai nyugalomról

Amikor háborús helyzet alakul ki, akkor zűrzavar lesz, és ideges, kapkodó, gyors lépéseket sürgető helyzet alakul ki. Nagyon fontos, hogy egy olyan ország, amely a háborús térséghez közel van, Magyarország szomszédos ország, ott ez ne következzen be. Ezt úgy hívják, hogy stratégiai nyugalom. (Orbán Viktor miniszterelnök, M1, 2022. február 27.)

A kormányzati tapasztalat előnye, hogy tudom, mi az a stratégiai nyugalom: keveset beszélni, akkor viszont pontosan, felelősségteljesen. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2022. március 2.)

A magyar kormány a stratégiai nyugalom erényét gyakorolva kizárólag a magyar emberek érdekét tartja szem előtt. (Szijjártó Péter külügyminiszter, Veol.hu, 2022. március 4.)

Annak ellenére érte sok kritika ezt a fogalmat, hogy Orbán Viktor minden lehetséges fórumon igyekezett tisztázni a pontos jelentését. (Rőfös Géza újságíró, Kontra.hu, 2022. március 5.)

„Stratégiai nyugalom” - új fogalmakat tanulunk. (Erdélyi Rezső Krisztián politológus, a Nézőpomt Intézet elemzője, Magyar Rádió, 2022. március 7.)

A stratégiai nyugalom létező fogalom, használjuk, és élünk is vele. (K. Gaál István újságíró, 888.hu, 2022. március 7.)

Orbán Viktor szerint a mai háborús helyzetben stratégiai nyugalomra van szükség, és óva inti kormányát, ellenzékét és mindenkit az átgondolatlan lépésektől. (Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elemzője, Origo.hu, 2022. március 8.)

A stratégiai nyugalom stratégiai fejetlenség. (Dobrev Klára DK-politikus, ATV, 2022. március 9.)

Túl egyszerű volna elintézni azzal, hogy amit mondott, az nem más, mint egy igazi hadászati humbug. (Hardy Mihály újságíró, Klubrádió, 2022. március 10.)

Nyilatkozatai rendre megmaradnak ugyanazon két retorikai fordulat körül, miszerint „stratégiai nyugalomra van szükség”, illetve hogy „Magyarországnak minden áron ki kell maradnia ebből a háborúból”. (Papp Zsanett Gréta és Kósa András újságírók, Azonnali.hu, 2022. március 11.)

Házi könyvtáram becses része egy kétkötetes vállalkozás. Ösztöndíjas voltam a göttingeni egyetemen, és kaptam ötszáz márkát arra, hogy szakkönyvekkel egészítsem ki a házi tékát. Így jutottam hozzá az Atlas zur Weltgeschichte című könyvhöz, amely ötezer évre visszamenőleg mutatta a térképen bekövetkezett változásokat. Azt vettem észre, hogy a középkor végétől széles ütköző zóna alakult ki a nyugati és a keleti kultúrkör között.

A vasfüggöny nem XX. századi találmány, noha magát a kifejezést Churchill használta először 1946. március 5-én. Ebből azonban korántsem következik, amit Domokos Lajos szögezett le tegnapi publicisztikájában: „A vasfüggönyt bizony a Nyugat eresztette le.” Kollégám Szovjet-Oroszországra szakosodott, a témakörben ő az egyik legjobb szakíró. Idézett megállapítása mégis vitatható, ezt ma reggel meg is beszéltük. Tegnap viszont még az Atlanti óceán két partján lévő angolszász államoknak tulajdonította azt a fránya vasfüggönyt.

Churchill már nem miniszterelnökként látogatott az Egyesült Államokba, és Truman elnök jelenlétében nagy ívű, retorikai szempontból hibátlanul felépített beszédet mondott Fultonban. Hízelgett a jenkiknek, a második világháború győztesének nevezte őket. De azt is javasolta nekik, hogy hagyják meg a Brit Nemzetközösség patinás és fogadják el „Szovjet-Oroszország” újdonsült nagyhatalmi szerepét. A vendéglátóknak elmagyarázta: nem hiszi ugyan, hogy „háborús bajtársa”, Sztálin harmadik világháborút akar, ám azt feltételezi róla, hogy tanainak kiterjesztésére vágyik. Értse meg az amerikai közvélemény, hogy „A Balti tenger melletti Stettintől az Adriai tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le a kontinens teljes szélességében.”

Tudomásul kéne tehát venni, hogy Szovjet-Oroszországnak szüksége van biztonsági zónára az esetleg ismétlődő német agresszióval szemben. Azt azonban nem szabad megvárni, hogy a tanai meghonosodjanak az Atlanti óceán mindkét partján. Értelmezésemben ama bizonyos vasfüggöny nem más, mint az európai státus quo elfogadása, egyúttal a keleti („bolsevista”) befolyás elleni harc is. A vasfüggöny a szovjet érdekszféra keleti határán bontakozott ki betonbunkerek, géppuska fészkek és megrázó drótkerítések formájában. Sztálin építtette, holott ő is elfogadta az Európában fennálló állapotot, bár tartott a nyugati („imperialista”) befolyástól.

Tíz mondat a vasfüggönyről

Ha majd csatlakozhatunk Európához, nekünk kell határaink más szakaszán lehúzni a rolót. A vasfüggöny kelet felé vándorol. (Filló Pál szocialista politikus, Reform, 1997. április 1.)

A Fidesz-kormány a társadalom kellős közepén akar vasfüggönyt emelni. (Giczy György KDNP-politikus, Zalai Hírlap, 1999. december 6.)

Barátok nélkül letörne bennünket, hogy a vasfüggöny helyén még mindig az Európai Unió határa húzódik. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2000. szeptember 23.)

Schengen olyasmi, mint a vasfüggöny, csak nem lőnek. (Tóth Ferenc újságíró, Tolnai Népújság, 2003. április 13.)

A digitális vasfüggöny árnyéka még mindig jól kivehető, élesen elválik Európa nyugati és keleti része. (Ambruszter Géza médiakutató, Médiapiac.com, 2012/7-8.)

Egy ország válik a múltjától. Most megkaptuk a jelképet is: vasfüggöny-bontással kezdődött, vasfüggöny-építéssel végződik. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2015. június 20.)

Civilizációs szakadék tátong az egykori vasfüggöny helyén. (Prőhle Gergely uniós ügyekért felelős államtitkár-helyettes, Heti Válasz, 2016. június 16.)

Mi a rossz oldalán voltunk a vasfüggönynek. (Orbán Viktor miniszterelnök, Zalaegerszegi TV, 2019. május 20.)

Az újra leereszkedő vasfüggöny csikorgását halljuk. (Lányi András publicista, Válaszonline.hu, 2022. február 25.)

A vasfüggönyt bizony a Nyugat eresztette le. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2022. március 11.)

Hazánkfia, a felvidéki Mezőlaborcról Amerikába elszármazott Andy Warhol a popkultúra meghatározó személyisége. A ruszin család sarja 1974-ben olyan jövőt képzelt el, amelyben mindenki híres lehet 15 percig. Bárkit meghívhatnak egy tévéstúdióba, ahol kap negyedórát, hogy kifejtse a nézeteit. Másnap megismerik a húsboltban, harmadnapra azonban elfelejtik. E 15 percet kapták meg a köztársasági elnökjelöltjeink is, bár tegnap nem a szónoklat minőségén múlt, hogy a kétharmados többség Novák Katalint választotta államfővé.

Ha a minőségen múlt volna, nálam az ellenzék jelöltje nyer. Nem azért, mert rokonszenvesebb, elvégre a fele annyi idős hölgy sem ellenszenves. Gyökeresen más igénnyel léptek föl. Róna Péter a biztos vereség tudatában volt méltóságteljes. 56-os „disszidensként” angolszász nyelvterületen tanulta a demokráciát. Ifjabb versenytársa meg is nevezte azokat, akik okították. Martonyi Jánost, Balog Zoltánt, Áder Jánost, Kövér Lászlót és Gulyás Gergelyt. Tőlük azonban nem demokráciát, hanem szakmát tanult. Egykori főnökét, Kásler Miklóst meg sem említette, talán azért nem, mert miniszterséget sem tanulhatott tőle..

Feltűnt, hogy otthonosan mozog a képes beszédben. A sűrített hasonlatot könnyebb megérteni, ráadásul többféleképpen értelmezhető. Ha például az orosz rulettet hozta szóba országunk függetlensége ürügyén, akkor a harcedzett veteránokra utalt, akik a kocsmában a forgópisztoly nem minden lyukába tettek lőszert. Így húzogatták a ravaszt, és vagy belehaltak, vagy nagy pénzt vágtak zsebre. Mindezt persze Putyin ellenes megnyilvánulásként is lehet érteni, ha nagyon muszáj.

Róna Péter ennél egyértelműbb volt. Kerülte a választási kampány idején dívó durvaságot, elegánsan szólt be a hatalmat gyakorlóknak. Úgy a tizedik perc táján akadt egy vérfagyasztó mozzanat is. Épp az országot elárasztó mélyszegénységről beszélt, amikor a fölötte lévő pulpitusról elhangzott egy alighanem pikírt megjegyzés. (Nem hallottam.) Az ellenzék köztársasági elnökjelöltje oldalra fordult, fölnézett az ülésvezetőre, valószínűleg a házelnök Kövér Lászlóra. Egy szót sem szólt, majd visszafordult, és mintha mi sem történt volna, folytatta a felolvasást.

Felsőoktatási pályafutásom során sokszor álltam az amfiteátrumszerű előadóterem mélyén. Tapasztalatból tudom, hogy egy-egy rossz ízű diák-megjegyzést e jeges szótlansággal lehet leginkább rendre utasítani.

Tíz mondat Róna Péter és Novák Katalin beszédéből (Hír TV, 2022. március 10.)

Az Alaptörvény érvényes törvény, ezért rendelkezéseit be kell tartanunk. (Róna)

A nemzeti egység látszata csak erőszakkal biztosítható. (Róna)

A társadalmi sokszínűség a sikeres országok ismérve. (Róna)

Ha nem tudunk kijönni egymással, nincs az a fék, nincs az az ellensúly, ami megmentene minket. (Róna)

Méltányosság nélkül nem lesz megbékélés, és megbékélés nélkül nem lesznek demokratikus intézmények. (Róna)

Az Oroszország által indított háború védhetetlen és megmagyarázhatatlan. (Novák)

Nem fogjuk megengedni, hogy a drágán szerzett függetlenségünkkel bárki orosz rulettet játsszon. (Novák)

A válságkezelésben sokat tapasztalt a kormány. (Novák)

Nekem kell megjeleníteni az összetartozást. (Novák)

Érdemes az angol gyep titkát megfejteni, még ha egy magyar virágos rét közelebb is áll a szívünkhöz. (Novák)

Megnyugtató, hogy a tévék profikat bíznak meg a képernyős munkatársak öltöztetésével. Mindazonáltal az ATV műsorvezetője tegnap azzal vétette észre magát, hogy Ukrajna állami színeit öltötte magára. Holott a moderátor nem rokonszenvezhet nyíltan az ellenségeskedők valamelyikével. Szerencsére Krug kollegina kinyújtotta a lábát, és feltűnt a fekete nadrágja. S mert szőke a haja, egy felül sárga, alul fekete hölgy képzetét keltette. Márpedig a Habsburg-ház színei aligha harmonizálnak a létükben fenyegetett ukránok iránti rokonszenvvel. Azon tűnődöm, vajon a képzettársításban hogyan jutottam el a gyanúsításig, majd a műsorvezető fölmentéséig.

Aznap, amikor Putyin megtámadta Ukrajnát, az ATV stúdiójában megjelent Dobrev Klára, a róla elnevezett DK Európa-parlamenti képviselője. Majdnem mindegy, hogy miről beszélt, mondandóját ugyanis kifejezte az öltözéke: Sárga pólóhoz kék blézert húzott, vagy fordítva. A színösszetétel nyomatékosította az álláspontját. Az ukrán nemzeti színekben a kék a béke jele, és a tiszta égboltot jelzi. Ama eget, amelyet épp ural az orosz légierő. Első dolga volt, hogy lebombázta a felszállópályákat, ezzel megszűnt az ukrán légierő. A sárga pedig a búza jelképe. A Szovjetunió egykori éléskamrája, a mai Ukrajna az idén 25 millió tonnányit akart külföldre eladni, ez a 200 millió tonnás világtermelés több mint 10 százaléka.

A labanc színeket Gerő András történész öltötte magára az állami tévé március 4-i adásában. Fekete zakója és sárga pólója illett a Habsburg Történeti Intézethez, amelynek az igazgatója. A Monarchia idején az isteni fénynek is nevezett császársárgára festették az olyan állami intézményeket, mint a börtönt, a kaszárnyát meg a kórházat. A fekete habsburgi jelentéstartományát nem ismerem, de annyi azért tudható, hogy az értelmezésekben a sötéthez, a gonoszhoz, a halálhoz kötődik. Hogy aztán a labancos öltözéknek mi köze volt a szakmai körökben elismert történész Márki-Zay ellenes megnyilvánulásához, azt egyelőre nem sikerült megfejtenem.

Pedig jól jött volna tegnapelőtt, amidőn az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter tízperces szózattal fordult a fészbukozók sokmillió táborához. Szembe ötlött, hogy sötét zakóján az immár megszokott kék szalagocska, a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelképe mellett feltűnt egy sárga is. Hm. Az ukrán búzát jelenti vagy a labancos császársárgát?     

Tíz mondat a ruháról

Most az öltöny a munkaruhám. (Vancsik Zoltán szocialista politikus, Zalai Hírlap, 1997. március 6.)

A demokrácia egy ruha. Momentán ezt hordjuk. (Bencsik András újságíró, Hír TV, 2004. augusztus 8.)

A nemzet a test, a köztársaság pedig a ruha. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2006. március 14.)

Ellenfelem a hajviseletét és ruházatát is megváltoztatta, hogy átlagember benyomását keltse. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, miniszterelnök Orbán Viktorról, Népszava, 2007. március 6.)

Ha a magyar közélet ruhadarab lenne, leginkább egy gulyáskrém-foltos, műanyag zakót kellene elképzelni. (Plankó Gergely újságíró, Index.hu, 2012. szeptember 1.)

A kutyát sem érdekli a közélet öltönybe bújt része. Az már igen, ha rabruhát ölt. (Sudár Ágnes győri újságíró, Kisalföld.hu, 2013. január 4.)

A trendi zakó alól kilóg a gárdamellény. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök a Jobbikról, 168 Óra, 2014. május 15.)

A kockás ing a forrongó közoktatás jelképe. (Medvegy Gábor újságíró, 24.hu, 2016. február 19.)

Annyira jó szövetből van. Kár, hogy kicsit hosszú. (Görög Ibolya protokoll-szakértő a miniszterelnök buggyos nadrágjáról, Hír TV, 2018. június 26.)

A világpolitika nem a mi zakóméretünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. március 4.)

A szinte kizárólag érzelmileg politizáló óvónő fénykorában hajlamos volt kikotyogni, amit az ügyesebben kommunikáló ellenzéki politikusok nem kötöttek az orrunkra. S bár a szociális érzéke feltűnést keltett az országgyűlésben, idestova két esztendeje, a nagy hírre vergődött patkányozása után a Médianaplóba jegyeztem: „A szocialista politikusok nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, hogy időzített bomba. Ha nem állítják le, a választási kampányban fel is robban.” (Index.hu, 2019. április 30.)

Annyiban tévedtem, hogy diplomabotránya korábban, január végén robbant. (A választási kampány csak három hete kezdődött.) Bangóné másfél hónapig eltűnt a nyilvánosság elől, most azonban, egy hónappal az országgyűlési választás előtt az Index munkatársa, Csekő Imre szóra bírta. A jelenleg még honanya azt állította, hogy ő lépett ki a pártjából, megelőzve politikai közösségét abban, hogy kizárja. S föltette a forintos kérdést: „Ha eddig nem derült ki, hogy nincs diplomám, miért pont most történt ez meg?”

A leleplezést pedig azzal magyarázta, hogy a Fidesz fogást keresett az MSZP-n, ami jól jött az ellenzéki pártoknak is. Arra használták föl az ügyét, hogy a választási koalíción belül gyöngítsék a szocialistákat. Ha ezt a parlamenti folyosókon és a párt-székházak tárgyalótermeiben így élte meg, akkor nincs okom cáfolni az egyébként álnaiv kérdését. Legföljebb azt fűzöm hozzá, hogy amikor a diplomabotrány kirobbant, több szocialista politikus is elmondta a nyilvánosság fórumain: nem tudott arról, hogy Bangóné nem létező diplomát írt az életrajzába. Rosszul emlékeznek.

Bangóné Borbély Ildikó szűkebb pátriájában, Hajdú-Bihar megyében összerúgta a port a debreceni MSZP-szervezettel. Annak egyik legtekintélyesebb tagja, Pallás György iskolaigazgató már a patkányozós botrány idején, 2019. május 5-én emlékeztetett arra, hogy a Kabáról elszármazott óvónő „Diplomája olyan, mint Columbo felesége, még soha senki nem látta.” Csodálkoznék, ha a csípős megállapítás elkerülte volna a szocialista pártvezetők figyelmét. A jelek arra utalnak, hogy megvárták, amíg a kormányzati kommunikátorok előszedik a Bangóné-dossziét. Ezzel nemcsak a pártjuk gyöngítéséhez járultak hozzá, hanem az egész ellenzékéhez is.

A parlamenttől búcsúzó politikusnő valószínűleg utolsó interjúját úgy fejezte be, hogy immár a civil életben keresi a kihívásokat. Március 29-én lesz ötven esztendős. A nyugdíjig van még másfél évtizede, hogy végre kiteljesítse önmagát.

Tíz mondat Bangónétól (Index.hu, 2022. március 8.)

Egy férfi politikus nem kapott volna akkora ütést, mint amekkorát én nőként kaptam.

Úgy éreztem, hogy a Kossuth téren egy máglyán fognak elégetni.

Az ellenzéki oldalon nem én vagyok az egyetlen, aki érintett ilyen ügyben.

A szocialista pártot most még az ellenzéki szövetségen belül is mindenki gyengíteni akarja.

Nem mindenki játszik kormányválásra.

Úgy tűnik, hogy valóban nem kellenek a tisztességes emberek a politikában.

A politikusok burokban élnek.

Az a legnagyobb baj Márki-Zay Péter esetében, hogy sokat kell utólag magyarázni a kijelentéseit.

Az egyik nap úgy érzem, hogy van esélye az ellenzéknek.

A másik nap úgy fekszem le, mint sok választópolgár, hogy úgy gondolom, nem lehet megnyerni ezt a választást.

Három kollégám van, akinek a portálja régi (hagyományos) lap online változata. Pályakezdő szerkesztőnek aligha mondhatóak. Farkas László (1931.08.10.) a kilencvenen túl csinálja Zuglóban az Újírás.hu-t. Kereszty András (1942.09.21.) a nyolcvanhoz közel Szentendrén az Újnépszabadság.com-ot. Ágoston Hugó (1944.05.20.) pedig Marosvásárhelyen az ÚjHét.com-ot. A két idősebbnek tartozom egy-egy portréval, most azonban kell a hely a legfiatalabbnak.

A 78-hoz közeledő tegnap jelentette be, hogy szünetelteti A Hét digitális változatát. Farkas Lacinak és Kereszty Andrisnak akad segítsége a családban, Hugó azonban tökegyedül szerkeszti a legendás bukaresti hetilap korszerű folytatását. 500 napja indította, azóta 5842 bejegyzés látott napvilágot. Barátként általában este pittyeg a világhálón, pontosítja reggeli bejegyzésemben az elírást. (Szürkehályog miatt a számítógép képernyőjén egyre kevésbé veszem észre az ékezeteket.) Szerkesztő kollégaként hajnali háromkor küldte a tegnapi olvasmányélmények alapján összeállított cikkválogatást. A legkülönösösebbet, amelyet valaha is olvastam.

Úgy szemelget A Hét hajdani számaiból, hogy mindig figyelembe veszi szűkebb szakmája szempontjait. Fizikát tanított középiskolában, majd rovatszerkesztőként jelentős szerepet játszott abban, hogy az erdélyi magyarok nyelvében meghonosodjanak ama szakkifejezések, amelyeket műszaki foglalkozású honfitársai románul tanultak. Napjainkban úgy foglalkozik a Kárpát-medencében élő magyarsággal, hogy a fáktól látja az erdőt. Ökumenikus szemléiben arra összpontosít, ami a világnézeti különbségek ellenére is összetart bennünket.

Lista a legutóbbi szám szerzőiből: Bajor Andor, Balla Zsófia, Beke György, Bretter György, Csiki László, Faludy György, Fischer István, Gálfalvi Zsolt, Horváth Gábor, Huszár Sándor, Kosztolányi Dezső, Lovász László, Majtényi Erik, Méliusz József, Petőfi Sándor, Pléh Csaba, Szász János, Székely János, Szilágyi Ákos. Klasszikusok. Élők és holtak. Magyarországiak és határon túliak. Művészek és tudósok. A máshol megjelent és Marosvásárhelyről megrendelt kéziratok szerzői hatásos elegyet alkotnak, amely példa nélküli a magyar szellemi életben. 

Az alkotni igét azért nem tettem múlt időbe, mert Ágoston Hugó csupán hónapnyi betegszabadságot kért tőlünk. Kezelésre jár, és az idejéből nem telik napi 10-12 órányi szerkesztésre. Kivárom, de az egyik legfontosabb tájékozódási pontom, az ÚjHét.com már most is hiányzik.           

A mögöttünk hagyott hét talán legérdekesebb mondata a Népszava szombati számában jelent meg. Tamás Ervin két újságoldalnyi terjedelemben elemezte a nyilvánosság helyzetéről. Az alapos áttekintésből emeltem ki azt, amelyet a Lefülelt mondatok című összeállítás élére helyeztem. Így hangzik: „A hatalom kommunikációja laktanyában készül, az ellenzéké kuplerájban.”

Az egyik újságíró kollégának ismerősnek rémlett a tömör, velős gondolat, és fanyalgott a telefonban, mondván, hogy korábban mástól is hallotta már ezt. Jó füle van, Tamás Ervin azonban egy szóval sem állította, hogy ő találta ki. A helyzetet jellemezte azzal, hogy a két szélsőség között képzelte el, pártsajtó (politikusoknak elkötelezett nyilvánosság) nélkül. A Fidesz hívei ugyanis magától értetődőnek tartják a pártsajtót, és a kormánypárti véleményformálók egyhangú fegyelmezettségét. Az ellenzék meggyőződéses szavazói pedig a választási kampány idején jó néven vennék, ha az ellenzéki véleményformálók fegyelmezettebben, egységesebben fogalmaznának.

Ő maga poénnak nevezi az általam idézett mondatot, amelyről az jut eszembe, hogy megjárta a szállóigévé válás útját. A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódnak az előzményei. A kupleráj szó a német kuppeln igéből származik, és azt jelenti, hogy csatolni, kapcsolni, összeboronálni. Átvitt értelemben pedig, hogy a gyakorlati tevékenységtől már visszavonult örömhölgy (Kupplerin=kerítőnő) a város szélén kibérelt egy házat, hogy mutatós nőket szervezett körülmények között bocsásson a polgárok rendelkezésére. Nyilvánosháza csak annyiban hasonlított a másik kulcsszóra, a kaszárnyára, hogy azt is a város szélén építették föl.

A latin casa arme (sereg háza) francia közvetítéssel (caserne) került német nyelvterületre, és az osztrákok révén örökült át a nyelvünkbe. A Die Kaserne kemény fegyelmű, elzárt helyet jelentett, és elődeink kísérleteztek a magyarításával. Nevezték hadlaknak, katonaszállásnak, katonalakháznak, majd kikötöttek a laktanyánál. Nem kérdeztem meg Tamás Ervint, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a stílusérzéke sugallta a változtatást. Mivel a mondatában van már két idegen szó (a kommunikáció és a kupleráj), a kettő közti kaszárnyát ösztönösen magyarra fordította.

Annak tekintem, aki a nyilvánosház és a laktanya ellentétpárjáról lehámozta a fölösleget. Ezzel a szájról szájra formálódó szállóigét tömörítette, élvezhetővé és idézhetővé tette.

Tíz mondat egy szállóige előzményeiről

Úgy vagyok a vendégszerepléssel, mint egy jó férj, aki néha elmegy a kuplerájba. (Ujhelyi Dénes színész, Vas Népe, 2002. július 13.)

Az MSZP szeretne megszabadulni rendetlen, fegyelmezetlen „kupis” jellegétől, de nem úgy, hogy közelebb kerüljön a kaszárnyához. (Balogh András, az MSZP elnökhelyettese, 168 Óra, 2010. július 22.)

Nem fogunk kaszárnyát csinálni az MSZP-ből. (Balogh András, az MSZP elnökhelyettese, Duna Televízió, 2010. november 15.)

Ő a madám a kuplerájban. (Bartus László újságíró Szalai Annamáriáról, a Fidesz médiapolitikusáról, Amerikai Népszava, 2010. december 12.)

Itt egy kuplerájt örököltünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2011. december 30.)

Kaszárnyakapitalizmus nem lehet ennek az országnak a jövője. (Jávor Benedek LMP-politikus, Budapesti Lámpás. 2012/ősz-tél)

A Fidesz egy kaszárnya egy nagyon energikus és mindenre elszánt őrmesterrel az élen. (Paul Lendvai bécsi újságíró Orbán Viktorról, Népszava, 2012. november 24.)

Hogy várjuk el, hogy az országban rend legyen, ha a politikában legnagyobb a kupleráj? (Herényi Károly volt MDF-politikus, ATV, 2013. október 22.)

A szocialista párt soha nem lesz kaszárnya. (Molnár Gyula, az MSZP elnöke, InfoRádió, 2017. augusztus 7.)

A hatalom kommunikációja laktanyában készül, az ellenzéké kuplerájban. (Tamás Ervin újságíró, Népszava, 2022. március 5.)